Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-130

130. ersságog ülés zepteraber 26. IS857 és Magyarország kormánya, ugy maga részéről az imént jelzett magatartást követni, mint a diplomatiának rendelkezésére álló minden békés eszközével oda hatni, hogy a semlegesség törvényeit más idegen állam se szegje meg? 4. Kész-e a t. ministerelnök ur biztosítani a képviselőházat, hogy a közös kormány nem fogja felhasználni a felmerült bonyodalmakat sem arrs, hogy Bosznia és Herezegovina bekebeleziessék, sem pedig arra, hogy a megszállt tartományokból foglalási szándékkal a török birodalom más tartományába nyomuljon? Elnök: A beadott interpellatio közöltetni fog a belügyminister úrral. Következik Helfy Ignácz képviselő ur interpellatioja. Helfy Ignácz : T. ház ! Nem szokatlan dolog a parlamentekben és ugy a mienkben sem, hogy foutosabb ügyekben ugyanazon párt részéről, ugyanazon tárgyban többen szólalnak fel. részint azért, hogy a dolog több oldalról világíttassák meg, részint azért, hogy i.e csak egynek, hanem a ház több tagjának is legyen alkalma a nyerendő válaszra a netalán szükséges észrevételeket megtenni. Ez okból bátor vagyok a magam részéről is ugyanazon tárgytan, melyben igen t. Irányi barátom interpellált;, kérdést intézni a t. ministerelnök úrhoz. Még friss emlékezetében vannak mindnyájunknak azok a viták, melyek hét évvel ezelőtt, n mikor a keleti kérdés az újabb korban legelőször merült fel, e házban folytak és melyeknek folyamában ez oldalról ismételve és ismételve megmondottuk, hogy -\z az áramlat, mely Akkor megindult, Törökország feldarabolására van irányozva. Megmondottuk, hogy ez nem véletlenség, hanem a diploniatia, nevezetesen Oroszországnak és Ausztria és Magyarország kormányainak kiszámított terve A t. kormány ezt mindig tagadta. Megmondottuk, hogy a mi akkor történt, nem volt egyéb, mint első felvonása ama drámának, melynek ezíme : „Törökország feldarabolása." Az események mutatják, hogy igazunk volt akkor, igaza volt az egész nemzetnek, midőn azon mozgalom és azon politika ellen tiltakozott. íme a második felvonás már megkezdődött. Kezdődött pedig épen olyan körülmények között és a kormány részéről ép oly eljárás mellett, minőt láttunk az első felvonás alkalmával: Akkor is tagadták, hogy benne van a kezük, most is tagadják. Pedig bármely oldalról tekintjük a körülményeket, melyek között ez esemény felmerült, vaknak kell lennie annak, ki nem látja, hogy ez nem véletlen, nem egyes ember, nem is egyes népcsoport ténye, hanem kiszámított terv kifolyása. Még ha be is lenne bizonyítva, hogy a keletruméliai esemény egészen spontán volt, még akkor is felelőssé tenném érte kormányunkat. Mert kétséget nem szenved, hogy ha még spontán is történt: természetes következménye azon politikának, melyet hét évvel ezelőtt követtek és a mely ellen a magyar nemzet egyhangúlag tiltakozott. A magyar nemzet mindig őszinte rokonszenvvel szokta kisérni más nemzetek függetlenségi hurezait. Hivatkozhatom a lengyel harezokra — bár ezek forradalmi harezok — hivatkozhatom a görög függetlenségi harezokra, a legújabb olasz függetlenségi harezra. A magyar nemzet mindezeket őszinte rokonszenvvel, lelkesedéssé"! kisérte. És ha mi azt látnók, hogy a felborulandó Törökország helyébe független államok készülnek támadni, mi azt lelkesedéssel üdvözölnők, De hiszen látjuk mi, látja az egész világ, hogy ott nem függetlenségről, szabadságról van szó, hanem szó van ur-cserérőí, még pedig a lehető legrosszabb, leggonoszabb urcseréről. (ügy van! Helye*! a szélső baloldalon.) Gyenge, de jóindulatú ur helyébe akarják oda állítani a zsarnok, a népszabadság esküdt ellenségének uralmát. Két dolog közül egynek okvetlenül meg kell történnie Keíet-Iiuméliában. Vagy sikerül Törökországnak ezt a mozgalmat rögtön elnyomni, vagy nem és befejezett ténynek declaráltatik. Az első esetben, ha sikerül Törökországnak ott fegyveres erővel helyreállítani az előbbi állapotot, nem szükséges hozzá valami prófétai belátás, hogy az ember előre megmondhassa, hogy akkor Oroszország minden ürügyet meg fog ragadni és mindent meg fog kísérlem, hogy segítségére menjen a szegény bolgároknak, az elnyomott szlávoknak és ebből nem lesz rend helyreállítási;, hanem lesz belőle egy új nagy háború legalább is Török- és Oroszország között. Ha pedig Török ország vagy nem képes, vagy nem akar fegyverhez nyúlni most, akkor befejezettnek fog tekintetni a « tény. Meglehet, Sándor fejedelem megfosztatik a trónjától és más valaki küldetik oda, de ez a tényen nem változtat semmit: Bulgária NagyBulgária lesz, a mi bátorításul és buzdításul fog szolgálni Macedóniának és Albániának. És ha nem lesz elegendő ez a buzdítás, majd gondoskodik Oroszország az ő politikájával, ágenseivel és rubeleivel, hogy legyen buzdítás feles számban mindenoldalról. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalról) És mi fog majd akkor történni ami oldalunkról? Ehhez sem szükséges prófétai tehetség, annál kevésbé, mert hátunk mögött van a múlt, mely megtanított arra, hogy mi történt. Akkor Ausztria és Magyarország azt fogja mondani: szomorú dolog a mi történt és végtelenül sajnáljuk, de megtörtént. A muszka hatalom bár indirecte tovább terjeszkedett és lehetetlen, hogy a mi monarchiánk ezt az állapotot tűrje. Most már nem elegendő az a kis Bosznia; elegendő volt azzal szemben, a mi