Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-130

8 130. orsíígos ülf'g szeptentber 2ö. 1SS5. 7 évvel ezelőtt történt, de most már nekünk tovább kell mennünk,hogy kellő hatalommal ellensúlyozzuk az orosz hatalom befolyását és terjeszkedését. És igy oda jutunk, a hová, hogy jutni fogunk, az ellenzék ismételve és ismételve megmondotta, figyelmeztette a t. kormányt arra a veszedelemre, mely abból a magyar nemzetre származhatik; sőt nem csak származhatik, de biztosan származik. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) ÉTek óta — mit mondok — századok óta tapasztalja a magyar nemzet minden loyalitása daczára, hogy milyen szerenesétleniég az reá nézve, hogy a mi királyunk nem szentelheti szivének egész melegét, bámulatos tevékenységének egész teljességét e nemzetnek, hanem mint osztrák császár kénytelen megosztani gondjait és idejét és más érdekek felett is őrködni. És most, midőn a nemzet érzi ez állapot súlyát és vérzik alatta, most önök oda akarnak közreműködni, hogy ő Felségét, a mi fejedelmünket egy harmadik körbe vonják be, hogy legyen még egy harmadik állam, melynek érdekeit tekintetbe kell vennie, hogy még kevésbé lehessen abban az állapotban, hogy a nemzet érdekeit a legjobb akarattal képviselhesse és valósithassa. Ezeknek előre bocsátása után felolvashatnám interpellatiöm szövegét, ha nem volna két oly más tény a ruméliai esemény mellett, mely hasonlókép felhívja a gondolkozók figyelmét. Az egyikre már czélzott Irányi Dánielt, barátom interpellatiójában: a kremsieri találkozás, mely után bámulatos véletlenséggel rövid idő múlva tört ki a ruméliai forradalom. A diplomatia meg volt lépetve, sejtelme sem volt róla, noha ugyanazon idő tájt fogadtatott a király által a bolgár fej edelem, tanácskozott Oroszország nagyköveteivel, de ezek mind csak udvariassági tények voltak ; itt nem mondatott politikáról egy árva szó sem, de azután a bolgár fejedelem haza ment és megcsinálta a forradalmat. De a két esemény közben felmerült egy harmadik, mely szintén szoros kapcsolatban van a Balkán félsziget ügyeivel és különösen a török szultán felségi jogaival. Az egész ország meglepetésére most, midőn ő Felsége apozsegai hadgyakorlatokon volt, a nélkül, hogy ez a programmba fel lett volna véve és a nélkül, hogy csak egy hirlap is — melyek pedig a mai világban nagyon sokat szoktak irni, néha még a valónál többet is — mondom — a nélkül, hogy egyetlen egy hirlap is előre megemlítette volna, egyszerre meglepettünk azon bir által, hogy ő Felsége a magyar király megjelent Bosznia területén, nevezetesen Bród városában. Figyelemmel kisértem az ott történteket és megvallom, nem csekély megdöbbenéssel olvastam, hogy ő Felsége hivatalosan és teljes készséggel fogadta Bród városának polgármesterét, a ki hivatalos alakban bejelentette a maga és a lakosság nevében alattvalói hódolatát ő Felségének, a királynak, a mit ő Felsége el is fogadott. A fennálló nemzetközi szerződés alapján tudjuk, hogy a bosnyák occupáció daczára, fenn vannak tartva a szultánnak fenség-jogai és hogy egy fejedelem, bármennyire tisztelt fejedelem legyen is, legyen bár a mienk; egy más fejedelem alattvalóitól alattvalói hódolatot hivatalos alkalommal elfogadjon, ezt, én megvallom, nem tudom, mikép lehessen a nemzetközi szerződéssel összeegyeztetni. Én nem szólnék erről, ha tisztán csak egy diplomatiai etiquetteszertí kérdés forogna itt szóban, a mihez én nem igen értek, a mivel nem is szeretek foglalkozni; de ennek igen nagy, politikai jelentősége van és meglehet, hogy mikor majd a történetíró tanulmányozni fogja a most végbemenő dolgok eredetét, ott fogja találni ezt az általam említett kis eseményt is, mint ezen dolgok egyik előmozdítóját. Sőt én már tegnap olvastam, hogy egy orosz lap azt állítja, hogy Ruméliában később tört volna ki a, mozgalom, mint most és csak azért tört ki oly rögtönözve, mert az a hir jött oda, hogy Ausztria-Magyarország tényleg annectálta Boszniát; az által, hogy a fejedelem ott megjelent. Ezt annexiónak tekintették és nem is lehet tagadni, hogy ez jelképileg mindenesetre annexiót jelent. A mondottaknál fogva én a következő interpellatiót bátorkodom a t. minisíerelnök úrhoz intézni (Halljuk ! Olvassa): Interpellatio a minisíerelnök úrhoz! A bel- és külföldi sajtó egybehangzó hírei szerint folyó hó 18-án Kelet-Eumélia népessége a fennálló nemzetközi szerződések ellenére kimondta- ama török tartomány egyesülését Bulgáriával, Sándor bolgár fejedelmet kiáltván ki közös fejedelmül, a ki azonnal fel is vette a két egyesült Bulgária fejedelmi czímét, sőt személyesen be is vonult a török fenhatóság alatt álló Kelet-Bumélía fővárosába s az uralkodó hatalmat tényleg kezébe vette. Tekintve, hogy ilynemű változás a Balkán félszigeten oly következményekre vezethet, melyek hazánk érdekeit igen közelről érintik, kérdem : 1. Van-e a t. ministerelnök urnak hivatalos tudomása e nagy horderejű eseményről, annak eredete, eddigi lefolyása s jelenlegi állásáról? 1. Ha van, kérdem: Minő állást szándékozik a kormány ez eseménynyel szemben elfoglalni? Történt-e már valamely lépés ez irányban a külügyi kormányzat részéről s minő ? Tekintve továbbá, hogy e legújabb keleti mozgalom majdnem közvetlenül a kremsieri esászártalálkozás után tört ki, mely körülmény, kisérve némely más hasonnemű tünet által, a két esemény közt létező okozatos összefüggésre mutat, kérdem: 3. Van-e a ministerelnök urnak tudomása az ott létrejött megállapodásokról s ha igen, az ő tudtával és beleegyezésével jöttek-e azok létre ?