Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-145

145. országos ülés decnember 5. 18S5. J27 térnek tanulmányozni, hanem a kormány összes tagjainak a ministerelnök által kell kiadni a czélból, hogy a gazdasági'válság enyhítésére és meggátlására nézve szükséges intézkedéseket a kormány megfontolja és a törvényhozás elé czélszeríí javaslatokat nyújtson be. Ez az, a mire a t. házat felkérem ; remélem, hogy t. előadó ur nem fogja azt mondani, a mit egyik t. előttem szólt képviselőtársamnak válaszolt, hogy a bizottsági vélemény többet óhajt, mint a mit ezen oldalról egyik barátom inditványozott. Azt hiszem, hogy tekintve azon válságos helyzetet, melyben hazánk már régóta van, a kérdést már nem kell többé tanulmányozni, hanem meg kell fontolni azon eszközöket, melyek által a veszély elhárítandó. Ha a bizottság indítványa többet foglalna magában, ez egyszer kedvünkért, a kik más meggyőződésben vagyunk és azon törvényhatóságok érdekében, melyek nem azért kérvényeznek csak, hogy kérvényüket tanulmányozás végett adják át a ministernek, hanem azért, hogy maga a képviselőház szorgalmazza a kormányt, hogy az a kellő intézkedéseket megtegye, inéltóztassank ezen az ország lakosságára nézve kedvező határozati javaslatot elfogadni. (Helyeslés a baloldalon a szélső baloldalon.) TÖrs Kálmán jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját. Vámos Béla előadó: T. ház! (Halljuk!) A mélyen t, előttem szólt képviselő ur oly nyilatkozatot tett, mely által határozottan utalva vagyok arra, hogy a t. ház türelmét pár pillanatra igénybe vegyem. Beszédét azon kezdte, hogy szemrehányást tett nekem azon mulasztás miatt, melyet elkövettem akkor, midőn a kérvényi bizottság határozati javaslatát a t, háznak elfogadás végett bemutattam. Szemrehányást tett azért, hogy a határozati javaslat előzményekép semmitsem bocsátottam előre, vagy — a m

i

n

t ő fejezte ki magát — hogy szárazon vezettem be a bizottság határozati javaslatát. Kiemelte egyszersmind azt is, hogy tőlem azt várta volná, miszerint átérezvén az ügynek a fontosságát, ebben a kérdésben felvilágosítást adtam volna a t. háznak. Én, t. ház, átérzem ezen ügynek a fontosságát ; átérzem én és — akár tartja lehetségesnek a t. képviselő ur, akár nem tartja lehetségesnek — kimondom azt, hogy ezen ügynek a fontosságát, átérzi e hazában mindenki, a ki csak e haza fiának tekinti magát. (Ugy van! jobbfelöl.) De t. képviselőház, bármennyire érezze is át az ember ezen ügynek a fontosságát, rendkívül nagy képességekkel megáldott embernek kell annak lennie, a ki képes ebben az ügyben azon teendők iránt, a melyek gyors, biztos orvoslását eredményezik a bajnak, a t. házat felvilágosítani. T. képviselőház, ily tárgyú kérvények itt már a múlt ülésszakban tárgy altattak; a múlt ülésszakban is csak röviden vezettem be azok tárgyalását,megmondtam miért: azért, mert a költségvetés tárgyalásánál a múlt évben ezen ház kiváló, tehetséges tagjai, mondhatom, capacitásai által ezen kérdés itt már több oldalról meg is vitattatott; azt meg, azt hiszem, méltóztatnak tudni, hogy ezen kérdésben a kiállítás folyama alatt nemzetközi congressus is tartatott és a t. házban folytatott vita s a nemzetközi congressuson történt fejtegetések, nem tagadom, azt a hatást gyakorolták, hogy ezen baj orvoslási módozatai még sok tekintetben a theoreticus vita, a tanulmányozás terén maradtak; és én, mert a kérdés abban a stádiumban áll, bár hányszor, bármily súlyosan illessen is engem a t. képviselő ur szemrehányása ki kell jelentenem, abban a helyzetben nem vagyok, hogy a kellő felvilágosításokat részemről megadjam. Ha abban a helyzetben volnék, higyje el a t. képviselő ur,hogy én magamat a t. ház nagyon csekély tagjának tartom, de ebben a házban mégis igen veszedelmes aspiránsnak tartana engem valaki, hogy ki, az hiszem, mindenki kitalálja. A mi most már a t. képviselő ur határozati javaslatát illeti, kifejezte abbeli reményét, hogy nem fogom arra azt mondani, hogy kevesebbet foglal magában, mint a bizottsági javaslat, Legyen nyugodt a t. képviselő ur, ezt semmi esetre sem fogom mondani, sőt megörvendeztetem azzal, hogy kijelentem: sokkal többet foglal magában, mint a bizottság javaslata, de kénytelen vagyok hozzátenni azt is, hogy meggyőződésem szerint oly sokat foglal magában, hogy nem képzelhető parlament, a melyben az a párt, a mely többségben van, ilyen határozati javaslatot elfogadjon, (Ellenmondás balfelöl) mert a t. képviselő ur határozati javaslata, az indokolásban ő maga is elismeri azt, kiterjed a kormányzat minden ágára; a t. képviselő ur maga elismeri, hogy a szóban forgó kérdés olyan, hogy a kormányzat minden ágában bizonyos megfontoló actiót, tevékenységet igényel, sokoldalú és egyszersmind összhangzó tevékenységet. A t. képviselő ur szavaihói én azt vettem ki, hogy ő neki ez a felfogása, hogy az összes politikai irányzat, az összes kormányzati tevékenység van hivatva odahatni, hogy a szóban forgó kérdés egykor megoldassék. És mégis mit mond a t. képviselő ur? Hogy intézkedésre utasittassék a kormány. Már, bocsánatot kérek, midőn előttemegy kérdés áll, amelyet én a kormány politikájának minden téren keresztülvitele által tartok megoldhatónak, akkor én, ha parlamentáris felfogásom van, ily határozati javaslattal sohasem állok elő, hogy a kormány intézkedésre utasittatik, mert feltehető a kormányzattól, 1 hogy összes politikája által vezettetve, az intézke-