Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-143

143. orsüdges ülés deezember 1. 1885. 113 szólott által elmondatott, teljesen igaz. Itt nem valami üzletszerű szabályozásról van szó, a hol azon birtok, mely megvan, a szabályozás által értékben tetemesen növekedik. Nem. Ott a jelen állapotnak, illetőleg a használható állapotnak fentartásáról van szó, ha annak fentartása koezkáztatva van; másodsorban tetemes összegekkel, mint előbb említem, egy évben 1.600,000 forint adóleírás volt, maga az állam van érdekelve. Hogy a jelen állapot fenn nem tartható, az itt is, ott is felenilittetett. De mit tehet maga a törvényhozás? Nem egyebet, mint a megélhetést lehetővé tenni, másrészt a mennyire emberileg lehet, az állam érdekének kellő szem előtt tartásával iparkodnia kell arra, hogy az adó-alap biztosítva legyen. Ennek ma más módja nincs, mint azon munkálatok befejezése, a mely ma állítólag biztosítja azon vidéket és másrészt a pénzügyi helyzetet akként biztosítani, a mint az az adott körülmények között lehető. Midőn ezzel befejezve előadásomat elmondtam, hogy igenis, az adott viszonyok közt más módot nem ismerek, méltóztassék megengedni, hogy még azon kérést nyilváníthassam, hogy ha bármely irányban netalán kétség merülne fel állításaim alapossága iránt, azt itt a helyszínén nyilvánítani méltóztassék. Az adatok kezeimnél vannak, hogy azokat bővebben a t. háznak be nem mutattam, csak azon diseretiónál fogva történt, hogy különben is hosszára nyúlt előadásom túlságos hosszú ne legyen. Még Horánszky t. képviselőtársam megnyugtatására felemlítem, hogy a mennyiben ő kérdést intézett, hogy hogy lehet, hogy miután a kölcsön törlesztésére már 4.500,000 frt fordíttatott, hogy ezen kölcsön törlesztésére még 4.600,000 frt igényeltetik, mint az előbb említettem, a kölesön-összeg azért növekedett ezen magasságra, mert az évi járulék és a kamatok nem fedeztettek egészen s igy a kamat és évi teherrel az összeg szaporodott, innen következett ezen nagy összeg, a mely különben kiszámítás tárgya volt akkor, mikor fele részben lefizettetett. A második rész, miután a társulat annak idején azt nem törleszthette, a tőkéhez csatoltatott. Ezen értelemben hozzájárulok a törvényjavaslathoz és kérem, hogy a mennyiben kétség támadna nyilatkozatom irányában, az iránt hozzám kérdést intézni kegyeskedjék. (Helyeslés a haloldalon.) Vargits Imre: T. ház! Azok után, a miket elmondottak, minthogy ismétlésekbe bocsátkozni nem kívánok, igen rövidre szabhatom előadásomat. Az eddig felszólalók a törvényjavaslat elfogadása mellett egyrészt az okokat kutatták, a melyek a társulatot ezen valóban sajnos helyzetbe juttatták, másrészt ezzel nem elégedve meg, az okozókat is keresték, a kik ezen okokat előidézték. A mi az okokat illeti , teljesen egyetértek Darányi t. képviselőtársam fejtegetéseivel; nagyKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. VII. KÖTET. ban és egészben csakugyan azokra redueálhatók az okok, melyek ezen állapotot előidézték. A mi az okozókat illeti, én, ki ezen társulatnak ügyeit szintén figyelemmel kisérem, bátran mondhatom, hogy történt ugyan mulasztás ugy a társulat, mint a kormány részéről — nem a mostani, hanem az akkori kormány részéről. Ha a t. házat érdekli, ha meg méltóztatnak engedni, röviden én is elmondom azt, hol lehet az okozókat találni — de mindig bona fides mellett — és melyek azon okok, melyek ezen eljárás által előidéztettek. T. ház! Ezen társulat, bár tágabb keretben mozog, szülöttje egy kisebb társulatnak. Ezelőtt, 1863-ban, midőn inség sújtotta leginkább az alsó vidékeket, az akkori helytartó tanács sürgetésére és majdnem peremptorius parancsára egy biztos bízatván meg az akkori temesmegyei helytartó személyében, a temesmegyei társulat megalakítása mintegy ráerőszakoltatott azon czélból, hogy az ottani ínséges lakosságnak munka adassék. így alakult meg a temes-szabályozási társulat. A kormány 200,000 forintot juttatott a társulat rendelkezésére a munkálatok megkezdhetése czéljából, utasítva a társulatot, hogy a hiányzó összeget kivetés útján szedje be. A társulat meg is alakulván, rendkívüli szorgalommal dolgozott a helytartó-tanács által leküldött tervek alapján, no de természetesen csak addig, mig a 200,000 forint tartott. Elfogyván a 200,000 forint, a kivetések megtörténtek, de itt meg a társulat — meg kell vallani — oly roppant szorgalmat fejtett ki a nem fizetésben, hogy minden munkálat megakadt. A kincstári és alapítványi uradalmakon kívül és talán még hozzászámítva egy-két nagyobb birtokost, absolute senki sem fizetett. No már t. ház, egy oly társulatnak, mely kivetéseit ügyvéd, bíróság útján kénytelen behajtani és addig kénytelen szüneteltetni a munkálatokkal, mig — különösen az akkori bírósági szervezet mellett— eredményhez jut, az oly társulatnak létfeltétele hiányzik. " 1870-től 1873-ig, a mint báró Lipthay t. képviselőtársam is mondotta, azon vidék szakadatlanul ki volt téve áradásoknak, annyira, hogy az a terület, a hol az előtt a leggazdagabb búzatermő föld volt, sáros rétté alakult át. Ekkor ismét a kormány, mint első sorban érdekelt fél, fejtette ki a legnagyobb buzgalmat, hogy megalakuljon a társulat e munkálatok foganatosítására, de most már nagyobb keretben az összes mellékfolyók bevonásával. A társulati érdekeltek vártak, hogy az állani segélyével hozzá foghatnak a munkához. A kormány rendkívül bőkezű volt az ígérgetésben, mint a felmutatott iratok is tanúsítják, de a tervek, melyek, bár jó későn, velünk közöltettek, csak azok voltak, melyeket a régi temes szabályozási társulat készített, hihetőleg ezeket vévén át kisebb 15