Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-143

114 143. országos UH december 1. 1885. módosításokkal, egy részüket leküldötte a munkálatok foganatosítására s ide reducálható az a anomália, mely most a Tiszánál is előállott, hogy nem számítván a mellékfolyók szabályozására, a töltések a Temesnél elégteleneknek mutatkoznak. Hozzájárult ehhez az, hogy a társulat megalakult tulajdonképeni basis nélkül. Voltak a társulatban elég óvatos egyének, kik ajánlották, hogy a szabályozás meg fog történni, de előbb fejleszszük az ártért, tudjuk, mi az ártér, mennyi vehető fel, kifizeti-e magát a költség, mely haszonnal a szabályozásra fordítható. A kormány ismét buzgóbb volt a társulatnál s azt mondta: ime, itt vannak a kimutatások, hétszázezer hold az ártér, vegyünk nagyobb öszszeget, hat milliót, hisz alig jut 10—12 forint holdjára és igy minden habozás és akadály nélkül megalakulhat a társulat az eddig bevallott 300 és néhány ezer hold ártérrel. A társulat a kormány ezen biztatása folytán meg is alakult tényleges ártér nélkül. Később, mikor az ártérfejlesztés is megkezdetett, kitűnt, hogy ezen ártérnek, mely 7 —900,000 katastrális holdban Tétetett fel, egy harmada kivonható joggal az ártérből. Ott van a végvidéki öblözet, melyet Darányi t, képviselő ur említett s mely vagy 140 ezer holdat tesz ki. Ezen ártér két folyótól, a Temestől és a Dunától is ki van téve a veszélynek, a Temestől két, a Dunától hat lábnyi vizet kap. Ha tehát a temcs-szabályozási társulat ott foganatosítja a munkát, ennek semmi haszna, semmi eredménye nincs, mert a Dunától lesz kiöntve. Tehát ezen végvidék teljes joggal azt mondja, hogy bevonattam ugyan az ártérbe, nem tagadom, hogy van árterem, de azon munka által, melyeta társulat itt teljesít, az áradástól meg nem menekülök, tehát addig, míg a Duna nem szabályoztatik, illetékfizetésre kötelezhető nem vagyok. És a kormány e vidéket az illetékfizetés alól teljes joggal felmentette. Áttérek most azon önkéntes bevallásokra, melyeket Lipthay báró képviselő ur említett. Igaz, történtek önkéntes bevallások, melyek alapján a társulat bizonyos számításokat tett és azok, kik önkéntes bevallásokat tettek, az ártérből kibocsáttattak. Ennek is ugyanaz az oka, a mit előbb említettem. Ezek ugyanis ki vannak téve a Béga és a Temes áradásának. A Temes szabályozó társulat ezeket bevonta az átrérbe , de az illetők reclamálván, az alispán mint eljáró hatóság bizonyos feltételek mellett kibocsátotta őket a társulat kötelékéből egyszerűen azon okból, mert csupán a Temes folyó szabályozása rajok nézve haszonnal nem jár, miután a Béga áradásának is ki vannak téve. Ily körülmények közt a 6 — 700,000 holddal kilátásba helyezett ártér — ha jól tudom." mert a kellő adatokkal jelenleg nem rendelkezem — 340,000 holdra reducálódott. És ezt is nemcsak a hat millió, hanem tizenkét millió terheli, levonva ebből azt, mit az állam átvesz fizetésképen. Itt is az történt, hogy a társulat — leginkább a kormány sürgetése és buzdítása folytán — 1873-ban megalakulván, a behajtás iránt akkor még nem volt intézkedés téve. A társulat kivetette a bevallott ártérre a fizetést, ugy a folyó munkák fedezésére, mint a 6 milliós kölcsön kamatainak törlesztésére, de csakis a kincstár; a vallásalapítvány és 3 — 4 uradalom fizetett, a többi nem. És a kivetések behajtása sok tekintetben nehézséggel is járt, különösen a községekben, melyekre eleintén csak cumulative lett kivetve a járulék. Az volt mondva, hogy a községnek, mint ilyennek, van ennyi meg annyi holdja, de hogy kinek mennyit kellett volna fizetni, azt a községi elöljáróság vagy bíróság sem tudta volna kipuhatolni. így történt, hogy a társulat nemcsak a kezelési és szabályozási folyó költségeket fizette a kölcsönből, hanem az annuitásokat is mindaddig, mig a kölcsön tartott. Mikor azután a felvett kölcsönnek vége volt, el volt költve s az annuitásokat többé nem lehetett fizetni, akkor természetesen beállott a crisis és akkor, csakugyan köszönettel tartozunk a kormánynak azon jóindulatáért, hogy a társulat ügyeit átvévén, ottan a catastrophának a bekövetkezését megakadályozza, a mely eatastropha minden esetre bekövetkezett volna, ha a földhitelintézet — nem történvén meg a fizetések — ezen fizetéseket birói utón akarta volna behajtani. Hibázott tehát a társulat is, de olyféle hibák- o'yféle munkálatok, a melyeknél fogva valakit vádolni lehetne oly formán vagy oly értelemben, hogy ő kártérítéssel tartozik, ilyen hibák vagy mulasztások, legalább az én nézetem szerint, nem történtek; de ha történtek volna is, ez egészen más térre vonatkozván ésjelenleg csak arról lévén szó, hogy a társulat azon helyzetbe tétessék, hogy ügyeit tisztába hozván, jövőre Önállóan is folytathassa működését, én ezen törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra többé senki sincsen feljegyezve; hogy ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A szavazás előtt még az előadó urnak van joga zárszóval élni. Hegedüs Sándor előadó: Csak két szót vagyok bátor a t. háznak mondani, részben magam igazolására, részben pedig a vita általános természetének constatálására. Horánszky t. képviselőtársam azon szemrehányást tette, hogy a pénzügyi bizottság jelentése, valamint igénytelen beszédem, a melylyel a tárgyalást bevezettem, tulajdonképen ugyanazon dolgokat tartalmazza és hogy a társulat bajainak keletkezését elő nem adja Bátor vagyok t. képviselőtársamat figyelmeztetni arra, hogy igénytelen bevezető beszédem, a mint azt Helfy képviselő ur constatálta, egészen egyebeket és különösen épen a társulat keletkezésétől kezdve származott bajokat röviden vázolta. De másfelől bátor vagyok t. képviselőtársamat figyelmeztetni