Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-143

{ jQ 143. országos ülés deczeml>er 1. 1S85 tartoztak, a kik nem voltak megróva. De menjünk | tovább, itt van maga az, a mit Horánszky képviselő urméltóztatott felhozni: a kölcsönnegotiálásánál 2 millió volt a veszteség. Hát ha keresi a veszteséget, ha keresi a pénzt, hogy hova lett, hát 2 millió forintot ebben mindjárt megtalál. Wahrmann Mór: Nem találja meg! Darányi Ignácz: Az a baj, hogy nem találja meg. (Általános élénk derültség.) De menjünk tovább ! (Folytonos derültség. Halljuk!) Tagadhatatlan egyik főbaja ezen társulatnak a Béga csatornának az ügye. Az 1882. évi XXVI. törvényczikk 5.§-a,a mint arra Horánszky képviselőtársam is igen helyesen utalni méltóztatott, utasítja a közlekedésügyi ministert, hogy a Béga csatornának a hajózás igényeinek megfelelő átalakítása és a béga-vidéki terület belvizeinek levezetésére alkalmassátétele tárgyában a részletes terveket és költségelőirányzatokat készítse elő és nagyon helyesen; mert ez nem csak közlekedési és általános forgalmi szempontból fontos — a mire ezúttal kiterjeszkedni nem kívánok — de fontos a mint azt már a t, pénzügyminister ur is jelenteni méltóztatott, kiválólag ezen társulat szempontjából. Mert mi történik ezen társulatnál ? A Béga vizei fausztatásra, hajózásra használtatnak, ez állami érdek, különösen a fausztatás kincstári érdek is, mert a fausztatás a kincstár által és annak érdekében gyakoroltatik. Már mostan e végre a Béga felesleges vizei levezettetnek a Temesbe és onnan árasztják el a társulat területét. A törvényhozás tehát teljes tudatában volt annak, mit csinál, nem csak forgalmi és közlekedési szempontból, hanem specialiter ezen társulat szempontjából]is, a midőn elrendelte, hogy a Béga hajózási csatorna alakittassék át és szabályoztassék. Es én azt hiszem, hogy ha a kormány a feuforgó pénzügyi viszonyokat tekintve, egyidejűleg előterjesztést nem is tehetett, ezen kérdés a kormánynak folytonos és kiváló gondját kell, hogy képezze, mert ezen társulat ügyei teljesen rendezetteknek csak akkor lesznek tekinthetők, ha a t. kormány a törvényhozás által adott ezen utasításnak is meg fog ott felelni. 8 most méltóztassék megengedni, hogy az ötödik szintén igen fontos indokra térjek, melyben ezen társulat zilált helyzetének magyarázatát találja. Az 1879: XXXIV. törvényczikk 6. §. g) pontja meghatározza azt, hogy oly esetekben, a midőn az adófizető hátralékáért egy bizonyos összeget az adóhivatalnál letesz, ezen összeg az állami adó, a községi adó és a szabályozási járulékok között mikép legyen elszámolandó és ez esetekben a törvény oly complicált eljárást állapít meg, melynek az volt következménye, hogy az illető adóhivatali közegek mindig és első sorban az adót hajtották be, a vízszabályozási járulékokat pedig csakis másodsorban és mellesleg igyekeztek behajtani. A t. pénzügyminister ur a maga részéről ennek orvoslására sokat tett és e részben szigorú utasításokat bocsátott ki, de utoljára az ő keze is kötve volt a törvény határozott és világos intézkedése által. Ezen most már segítve lesz, mert az 1885 : XXIII. t.-cz. 122. §-ában ezen általam panaszolt rendelkezés hatályon kivül helyeztetett és most már a törvényhozás megadta a felhatalmazást, a módot és lehetőséget a t. kormánynak a tekintetben, hogy e hátralékok behajtása tárgyában gyökeres módon intézkedhessek s én reménylem, hogy a t. pénzügyminister ur ezen felhatalmazást ily irányban fel is fogja használni. Azt mondják, hogy utoljára is egyes magántársulatok érdekében nincs indokolva az államnak ily nagy és tetemes áldozata. Már a pénzügyminister ur jelezte, hogy az ország más vidékén is a törvényhozás nevezetes áldozatokat hozott. Én azt hiszem, hogy az ország minden vidékére egyenlő tekintettel kell lenni. Es itt nemcsak magánérdek szerepel; a kincstár nemcsak azon uradalmakkal van képviselve a társulatban, a melyekkel ott bir, de képviselve van a közel két millió katasteri tisztajövedelmet tevő adóalappal, a mi az államra nézve egyaránt nem lehet közö nyös és képviselve van az általános közérdek is azzal a 170 — 180 községgel, melyek a társulat területén fekszenek. Ott a Béga mentén vannak falvak, melyek tornyainak teteje alacsonyabb, mint a Béga-csatornának feneke. Méltóztassék elképzelni, hogy ha catastropha történik, e falvaknak és községeknek azon vidéken minő helyzete áll elő. Én tehát azt tartom, hogy ha az állam az 1882: XXVI. törvényczikk alapján kezébe vette a dolgot, fél munkát ne csináljon, a mire vállalkozott, azt meg kell tennie egészen. Azt hiszem, feladatunk nem a reeriminatio. A feladat az, hogy segítsünk, hogy iparkodjunk azt, a mit lehet, gyökeresen és mielőbb helyrehozni. Elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés jobbfelől.) B. Lipthay Béla: T. képviselőház! (Halljuk !) Tökéletesen csatlakozom az előttem szólott t. képviselő urnak azon végszavaihoz, hogy ne recrimináljunk, hanem orvosoljuk a bajt s ezért nem is kívántam felszólalni, daczára annak, hogy az előadó ur által itt hangsúlyoztatok, hogy ezen ügynek kellő elbirálhatása tekintetéből kívánatos volna kutatni azt, hogy ki a hibás, ki követett el mulasztást és e nyilatkozatból talán azt is lehetett érteni, hogy azok, a kik a társulat élén állottak, vagy maguk a társulati érdekeltek követtek el hibákat. Daczára annak, hogy ezt is lehetett alatta érteni, még sem kívántam szólani. De nem hallgathatok akkor, midőn hasonló nyilatkozatot hallunk ministeri székről, oly helyről, a mely helyet elfoglalóról mindenkinek fel kell