Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-143

JQg 143. országos Kiét deczembcr 1 1885. vagyok, nem helyezkedhetem azon álláspontra, hogy ha azon érdekeltség, ha a súlyos bajok orvoslását ezen kölcsön felvételétől reményli, én őt ezen törekvésében megakadályozzam, még akkor is, ha azt hiszem, hogy a törvényhozásnak nemcsak joga, de kötelessége is, megvizsgálni azon hibákat és mulasztásokat, melyek azon szerencsétlen terület birtokosait azon helyzetbe hozták, hogy súlyos áldozatokat kénytelenek hozni a történt kormányzati mulasztások következtében. Nem látnám helyén valónak az illetéktől a boklogulhatás feltételeit megtagadni. Elfogadom az állam által viselendő 1 millió frt terhet is azért, mert nincs kétség az iránt s nem lehet kétsége senkinek, hogy azon súlyos pénzügyi bajok, melyek ott előállottak, nagy részben vagy legalább bizonyos részben kétségtelenül a kormányzati hibákon és mulasztásokon nyugosznak és ha a dolog ugy van, erkölcsileg kötelezve van az ország arra, hogy a kormányzat által elkövetett súlyos mulasztásokkal szemben ama terület birtokosainak segélyt nyújtson. Más kérdés levén természetesen azután az, hogy a kormány hibái és mulasztásai tekintetében a törvényhozás szükségesnek lát-e valami intézkedést vagy nem. Ezen két tekintet az, mely engem e törvényjavaslat megszavazásánál vezet és főképen azon kényszerhelyzet, melyben mi igen gyakran s ezúttal is vagyunk. Midőn tehát részemről kijelentem, hogy e kényszerhelyzet is egyik indoka annak, hogy a törvényjavaslatot elfogadom, lehetetlen, a történtek felett sajnálatomat ki nem fejeznem és hangsúlyoznom, hogy e törvényjavaslat és a temes-bégavöígyi társulat életének története is egyik mozaik azon erkölcsi talapzatban, melyen a mai kormányzat felépült Kijelentem, hogy a javaslatot elfogadom, (Helyeslés halfdől). Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Az előttem szólott képviselő ur hajlandó megszavazni ezen törvényjavaslatot és az azzal az államra háruló terheket, de köti azon kifejezéshez, hogy nem tagadhatja meg, hogy rosszalását ne nyilvánítsa ezen kormány iránt s összeköttetésbe hozza ezt azon kifejezéssel, hogy ez egy mozaik azon taplapzatban, melyen a mai kormányzat áll. Engedelmet kérek, a rosszalást, melyet ezen utóbbi kifejezésével első sorban a kormány ellen nyilvánít, a magam részéről kénytelen vagyok visszautasítani. A mennyiben ezenrosszalás vonatkozhatik is bármire, méltóztassék azt 14 esztendővel visszavezetni és akkor is t. ház, azt hiszem a rosszalás nem egyedül és nem első sorban a kormányt fogja illetni, hanem illetni fogja első sorban a társulatot és vezetőit, kik ezen társulatot bajba hozták. Hogy honnan eredtek a bajok, t. ház, annak kutatása, különösen midőn tizennégy esztendőre vezethetők azok vissza, kevés eredményre vezetne. A baj oka az, hogy a társulat által föl vett kölcsön nem fordittatott teljesen az építkezésekre, a kölcsöntőkéből fizettettek a kezelési költségek, a kamatok és ez által szaporodott fel az összeg annyira, a mennyiben ma fel van véve. Az összeg csakugyan 8.500,000 frt volt a legutóbbi leszámolás alkalmával, mely körülbelül 2 évvel ezelőtt történt és ezen összeg egy része, mint a képviselő ur helyesen jegyezte meg, 4.200,000 frt, az 1880: XX. törvényczikk alapján felvett tiszai és szegcdi kölcsönből fedeztetett, másik része függőben maradt és ma is, mint függő adósság terheli a társulatot. He eltekintve azon bajoktól, hogy a tőke nem fordittatott tisztán az építkezésekre, a társulatnak egy nagybaja volt az, hogy nem volt rendes ártérfejlesztése, legalább nem olyan, mely kivihető lett volna és a meglevő osztályozás igen sok tekintetben nem volt méltányos, mert meg voltak terhelve egyes társulatok, melyek nem birtak azon területen és nem voltak megterhelve olyan társulatok, melyek szintén a kötelékbe tartoztak és nem fizették azon összeget, mely rájuk esett volna. Ebből támadtak a bajok; és minthogy az ártérfejlesztés most már csekély kivétellel végleg be van fejezve, minek következtében a terhek igazságosan fognak kivettetni, épen azért lehetett kilátásba helyezni, hogy ezen bajok most már előfordulni nem fognak. Horánszky képviselő ur azt is előhozta, hogy nincs még befejezve a szabályozás, mert a belvizszabályozás és a Temesnek hajózhatóvá tétele még hátra van. Technikai irányban véleményt mondani nem hivatásom, mert nem tartozik szakmámhoz ; de köztudomású dolog, hogy ha csakugyan oly helyzetben volna a törvényhozás, mint volt 1882-ben, midőn kimondta a Temesnek hajózhatóvá tételét, ez előny volna a társulatra nézve, de azért, mert a lehető jót el nem érthetjük, kell, hogy megtegyük legalább azt, a mit ezen társulat érdekében, különösen az árviz elleni védelem szempontjából tehetünk, a mi ezen törvényjavaslattal el is van érve. Helfy képviselő ur azt mondta, hogy itt az állam leplezett garantiát ad a társulatnak. Nem leplezett garantia, mert világosan ki van mondva, hogy a tartalékalap az állam által kiegészíttetvén, ez által bizonyos összeg erejéig biztosítva van a járulék kifizetése. Ily nagy bajok után, mint a melyek ezen társulatot terhelik, kétségkívül kell az államnak is áldozatot hoznia; és nem is első ízben történik, hogy az állam részéről ily társulati ügyek rendezésére áldozatok hozatnak; megtörtént ez például a Kőrös, Tisza, Maros és Felső Tisza részére. Ily áldozatok hozatnak most is. Egygyel igaz, hogy tovább megy ezen intézkedés, mint a többiek, a mennyiben az állam az említett