Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-143

143. országos tiléá áeczeuikei 1 1881. 107 forint kölcsönt vett fel és ennek törlesztésére időközönkint fizetéseket eszközölt s bizonyára tetemes összegeket is fizetett be, mig továbbá e 6 milliós kölcsön eonversiójára 1880. után a tiszai és szegedi kölcsönből az államtól 4.225,000 forintot kapott s azt mint a hogy a törvény által erre kötelezve volt, a conversióra fordíthatta: ma e társulat a 6 milliós kölcsön tekintetében mégis ott van, hogy ebbeli terhei 4.300,000 frtot] tesznek Miként történt az, hogy egyrészt a befizetések, másrészt az államtól kapott összegek daczára is a társulat terhei a 4 millió frtot meghaladják? Constatálom továbbá azt is, nem az indokolásból, nem is az előadó ur szavaiból, hanem az 1882-ben megalkotott törvény indokolásából böngészem ki, hogy a társulat 1880. szeptemberéig beépített 4.350,000 frtot, 1880-tól 1882-ig, midőn ama törvényjavaslat beadatott, a töltések magasbítására és erősbítésére kiadott 1.500,000 frtot, kapott állami előleget 850,000 egy néhány frtot, végül szükséges arra, hogy a társulat védmüvei oly állapotba helyeztessenek, hogy ojt legalább az ármentesítés tekintetében a társulat érdekei megóvassanak, 1.800,000 frt. Tehát mintegy 8.500,000 frtot tesz azon összeg, mely eddig a védtöltésekbe és szabályozási müvekbe beépíttetett. Én ezzel szemben mik lesznek a társulat terhei ? Lesz először ezen 12 millió kölcsön, a mely effective 10 millió frtra rug, továbbá az adóvisszatérítés czímén nyerendő 500,000 frt, azután a tiszai kölcsön tartalékalapja, a mely 255,000 frtra tétetik, végül az évi kivetések, a melyek mennyiségét tudni nem lehet, mert a törvényjavaslat e tekintetben nem világosít fel, de az minden esetre tetemes összegre rug, ugy hogy azt hiszem nem csalódom, ha állítom, hogy ezen társulat védmüvei, melyek ha véglegesen kiépíttetnek, körülbelül 8 V*millió ténylegesberuházást fognak tenni, a társulatnak körülbelül 13 millióba fognak kerülni. Megengedtem, hogy egy ilyen társulat ügyeinek rendbehozatala és helyreállítása tetemes költségeket igényel nemcsak a beruházás, hanem a kezelés tekintetében is, de hogy 8 millió tényleges befektetés mellett 4—5 milliót tegyen az az összeg, mely tényleges befektetés nélkül elkallódott és mely elkallódott a nélkül, hogy e tekintetben csak felvilágosítást is kapnánk, az oly dolog, a mi okvetlenül azon következtetésre vezet bennünket, hogy itt nemcsak a társulat beiéletében, a miről tudomásunk nincs, de a kormányzat körében oly hibák követtettek el, a melyeket menteni semmi körülmények közt nem lehet. Ezen társulatnak még technikai viszonyai sem lesznek valami rózsásak, ugyanis az 1882; XXVI. törvényezikk megalkotása alkalmával a kormány által előterjesztett javaslat indokolásában a kormány azt mondja, hogy ezen társulat nemcsak ár mentesítési bajokkal küzd, hanem ezen társulatnak szükséges, hogy töltéseit is belebbczze, a minek költségei akkor 2.600,000 frtra tétettek. Nem tudom, hogy ezen belebbezési költségek benfoglaltatnak-e a végleges kiépítés költségeiben. Továbbá jelezte ugyanazon törvényjavaslat, hogy ezen társulatnak a belvíz bajokkal is küzdeni kell, a melynek sanaläsi költsége mintegy 4 milliót fog tenni. Végül a kormány által előterjesztett indokolásban akkor még az is mondatott, hogy szükséges lesz a Béga-csatornának hajózhatóvá és alkalmassá tétele is arra, hogy a belvizek felfogását eszközölhesse és azokat levezethesse. Ugyanakkor a kormány indokolása az utolsóra vonatkozólag a következőket mondja: ^Minthogy azonban a temes-bégavölgyi társulat árterületének egy része még azon esetben is, ha védmunkálatai be lesznek fejezve, a Béga vizei által elöntetnek; a Bégának rendes hajózási csatornává alakítását és a bégavidéki belvizek levezetésére alkalmassá tételét tovább elodázni nem lehet" Amelynek költsége akkor mintegy 4 millióra tétetett, ma pedig mint a pénzügyi bizottságban értesültünk, mintegy 8 millióra contempiáltatik. Ha már most egy társulattal, hol ilyen óriási áldozatok kívántatnak és hol hibák és súlyos mulasztások követtetuek el és ennek folytán még ilyen nagymérvű és igazságtalan összegekkel is terheltetik és akkor még mindig megvan azon nehézség, hogy vizbajokkal kellemi küzdeni, ismétlem, hogy ez mily helyzet azokra nézve, a kik évenként tetemes összegeket fizetnek a nélkül, hogy az árvíztől mentesek lennének, azt a t. ház bölcs megítélésére bízom. Azonfelül, midőn a kormány az őt megillető felügyeleti jogot állandóan nem gyakorolta, holott tudjuk, hogy a kormányt a törvény esetlegsúlyos intézkedések megtételére is felhatalmazza és ezen kormányzati miüasztások következtében a társulat ügyei oda fejlődtek, hogy mig egyfelől rengetek anyagi áldozatok hozatalára lesz kénytelen, addig másfelől az ármentesítés ugy a mint várható lett volna, nem is eszközöltetik, akkor t. ház, lehetetlen, hogy a történtek felett, legalább én részemről a legnagyobb rosszalásomat ki ne fejezzem. De midőn ezt teszem, t. ház, kénytelen vagyok egyfelől a törvényjavaslat elfog-adúsára vonatkozólag, másfelől az állam által hozandó 1 millió frt törlesztésből álló áldozat megszavazását illetőleg is röviden indokolni. Én a törvényjavaslatot elfogadom azért, mert a t. kormány a pénzügyi bizottságban akkB,i nyilatkozott és ezen nyilatkozata a bizottság jelentésében is benfoglaltatik, hogy e kölcsön felvételét az összes érdekeltek közgyűlése szavazta meg. Ezzel szemben én, a ki az illetők akarata nélkül való boldogításnak barátja és embere nem 14"