Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-112

112, országos ä!és mi készséggel járulunk hozzá, ámbár azok irányunkban nem igy viselkedtek; de mi meghajolunk érdekeik előtt, mi hozzájárulunk. De a Győrnek egymagának tett engedmény nem elegendő arra, hogy a béke és a jólét helyreálljon, mert a mi szere, esetlen helyzetünkön csak a nyomorúság lesz nagyobb, azért a pár száz ezer forintért nem kivan tőlünk kevesebbet mint azt, hogy a 12 milliomos tervet érdekünk ellenére hajtsuk keresztül, azt a nyomorult milliót, elhiszem, hogy elégségesnek tartja a t. minister ur, hogy azon birtokosokat kárpótolja, kik birtokaikból kilícitáltatuak. De minekünk ez nem elég, nekünk drága a magyar vér; ugy is oly kevesen vagyunk és egyre pusztulunk. Ez pedig biztos jele a pusztulásnak! De maga a szabályozás üdvös hatása is nagyon praecarius dolog. Papiroson, elméletben, elhiszem, hogy sikerült a szaktudósoknak elhitetni a. szabályozás üdvös hatását, valamint a kormánybiztosnak is sikerülhetett kimutatni annak igazságos voltát. De a papiroson, az elméleten sokszor húzott már a gyakorlat keresztül, a mit eléggé bizonyítanak ama szabályozások, melyek a gátrendszeraiapon lettek keresztülhajtva. Itt vannak a Po, a Loire, maga a Tisza is, melyeknél mindazt az eredményt érték el, a melyet vártak. Én nem vagyok szaktudós, nem is avatkozom a dologba. De a minister ur maga sincs arról biztosítva, vájjon azok a tervek megfelelnek-e azon várakozásnak, melyet hozzájuk kötnek és nem teszik-e Győr városát tönkre? A Rába sebes folyásában iszapot hord, feliszapolja a medret, & gátakat meg végletekig nem lehet emelni. És ez annál nagyobb aggodalmakat kelt, mert a szaktudósok kijelentették, hogy Győr város biztosítása kedveért legjobb volna, ha Győrön alul vezetnék a Dunába a Rábát. Biztosítva van a minister ur, hogy nem csinál Győrből Szegedet és nem csinál-e az elíszapociás által újabb veszélyes helyzetet Győrnek és vidékének ? Mindez meggondolandó volna, nem kellene mindjárt belemenni a 12 millióba, nem kell a sötétben ugrást tenni. Ha a minister ur csakugyan el van határozva a tervek keresztülvitelére : legalább meg kellett volna tennie azt, hogy felülvizsgálja a terveket és magát azok iránt biztosítsa. A minister ur itt akaratja ellen oly szerencsétlen helyzetbe jutott, hogy nem is tudja, hogy ugyanazon tárgyban háromféle mértékkel mér. Győrnek igaz mértékkel: azoknak megadja, mégis szerzi. Nekünk, kiknek érdekei elesnek, lyukas mértékkel, mert a mi érdekeink csakugyan mindig keresztül esnek és a mások részére jutnak és végre bűnös mértékkel mér a fertőieknek. Megmondom ennek okát. Mindenki ugy veszi fel a dolgot, a mint az neki tetszik. Ha most a 6 milliós terv keresztül lesz hajtva, Győr városa szívesen fog hozzáKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. VI. KÖTET. április 27. 1885. 89 járulni, mert az ő érdeke ki lesz elégítve. Mi hozzájárulunk a 6 milliós tervhez, a nélkül, hogy érdekcink ki lennének elégítve s mégis bele leszünk vonva, kérdem at. minister urat, mi czélból ? Divatból, önfeláldozásból, hazafiságból, fizetünk hozzá, mikor érdekeinket elejtik? Ha majd a 6 milliós terv keresztül lesz vive, mi nem kívánjuk azt á belvíz-levezetést, a melyre 5.50',000 forint lesz előirányozva, mert mi nem veszünk annnyi hasznot, mint nekünk ez hozni fog. AFerfcőbirtokosokjegyáltalában nem óhajtják a Fertő-terv keresztül vitelét. Nem óhajtják azért, mert az ő érdekök, mihelyt az ok megszűnik, az okozat megszüntetik, a Rába vize a Fertőbe többé nem foly, ők megnyerik azt az erőt, melyet a szabályozástól várnak. így tehát sem mi, sem a fertősök, sem Győr városa az 5 milliós terv keresztülvitelét nem óhajtjuk, ez tehát elmaradhat. Ha már minden áron szabályozni akar a minister ur, akkor hajtassa végre a 6 milliós tervet és azután alakítson ahhoz tervezetet és vonja bele azokat, a kik belevonhatók, afertősöket, ugy mint a többieket és hagyja ki azokat, akik közönbösek a dolog iránt. És t. minister ur, még csak egy kérdést leszek bátor hozzá intézni. Méltóztassék felvilágosítást adni nekem, ha csakugyan az a terv oly üdvös, a minőnek hiszi, ha csakugyan olyan, mit ér vele a minister ur, ha angol parkká vagy édenkertté alakítja is át a Rába közt, ha az időben már nem a jelenlegi birtokosok örökösei, hanem a bevándorolt tőkepénzesek lesznek urai. Most e vidéken van egy fénypont, mert kizárólag magyar elem lakja, ha a szabályozás keresztül lesz hajtva, lesz egy szenyfolt, melyért első sorban a minister ur tartozik felelősséggel; majd meglátom, lesz-e a t. minister urnak bátorsága, hogy segíteni kell a nyomorúságos embereken, mikor a baj bekövetkezik s ha majd nem ül azon a helyen, hanem más ül ott helyette, lelkiismeretét vádolva, szívesen segítene, de nem tud — majd meglátom, lesz-e bátorsága, hogy markolatig üsse be a szabályozási gyilkot a Rábavidék szivébe? Ha igen, ugy lehet a minister ur akármi, csak méltó utódja nem halhatatlan őseinek. Nem t. minister ur, ez nem lehet — ennek nem szabad megtörténni, ha nem is a magunk érdeke, de a vidék alapelvének megtámadása, a kormány érdeke szól mellettünk, mert egy kormány sem lehet oly istentelenül elrugaszkodott, hogy egy vidék őslakói idegenekkel cseréltessenek fel, kik talán nem is bizonyulnak be oly jó hazafiaknak, mint a mostani birtokosok. De másrészt több mint valószínű, hogy a birtokaikból kizavart birtokosok mily veszedelmes nihilistikus elemet képviselhetnek — és kik legyenek ezekért felelősek. Még eddig a mi vidékünk és egyáltalán országunk ezen népsöpredéktől úgyszólván ment, 12