Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-112

hS 112. orsziigos Illés Április 27. 1885. nyernek; mi nem ismerjük a társukat által elíog-adoít részletes műszaki tervei, mert a terv. mely Lemutattatott, csak része azon tervnek, melyet mi akartunk keresztül vinni. A társulat tagjai nem tudhatták, hogy mi fog felvétetni a szabályozásba, mindezeket csak a minister ur kebelbarát]ai vagy a kormánybiztos szövetségesei tudták. Az idézett törvény 6-ik és 19-ik §-ai értelmében az osztályozás és költségvetés csak a, tervek elkészítése után és a rejlő haszon arányához képest leheteti; volna törvényesen megállapítható, mert csak a terv elkészítése után lehetett volna megtudni, hogy kik vonatnak bele, vájjon életképes-e és nem szédelgés a tervezet. Törvénysértést követett el a ministerium velünk szemben akkor, mikor az egy millió százezer frtra tervezett lugasi csatornát elejtette, de törvénysértést követett el akkor is, midőn a XXXIX. t.-ez. 25-ik§-a szerint a kormánybiztost két év múlva el nem távolította; midőn a kormánybiztosnak e törvény értelmében kötelessége lett volna összehívni az érdekelteket, ezt a kormánybiztos nem tette, pedig lett volna módjára, meit sohasem tagadtuk meg a szabályozás keresztülvitelét. E ezélból Sopronban tartott értekezletünkön, hova az érdekelteket összehívtuk, megjelent Győrmegye grófi alispánja is és kijelentette, hogy ő itt nem megy éj ének jogát akarja érvényesíteni, csak tiltakozását jelenti ki, ha a szabályozás ellen nyilatkoznánk. Győr biztosítására nekik a minister ur már megígért egy bizonyos összeget a szabályozásra és esak akkor járulná hozzá, ha a 13 milliónak ellene nem rontunk, de ha ellene rontunk, tiltakozását jelentette ki és még a gyűlés megkezdése előtt eltávozott. Tehát már ekkor meg volt ásva sírunk, a szemfedő le volt terítve, elhatározva volt, a többi huza-vona. Az érdekeltség ugy szólva egyhangúlag határozott, mert a kik nem akarták aláírni az általunk benyújtott folyamodást, azok eltávoztak, tehát csak azok szavaztak a feliratra, a kik a szabályozást óhajtották s ebből a nagy többség kitűnt. Hogy minő férfiak voltak azok, kik ezen érdekeltségnek élén állottak, a kik megígérték, hogy készek a szabályozásba belemenni, de csak akkor, ha az autonómia vissza állíttatik. Folyamodásban kérték tehát, hogy állíttassák vissza autonómiánk, távolíttassék el a kormánybiztos és készek leszünk erőnkhöz mért szabályozási tervet készíteni és keresztülvinni. Erre a felelet, illetőleg a leirat szószerint a következőket tartalmazta: „Mindaddig, inig a társulat kebelében támadt alaptalan ürügyekkel, izgatással táplált sajnos meghasonlás teljesen meg nem szűnik, a kormánybiztosi intézményt meg nem szüntethetem." Már most a t. ház bírálatára bizom, hogy kiket lehet felizgatni, a mikor pénzről és vagyonról van szó. Azt hiszem, helyesen fejezem ki magam, ha azt állítom, hogy csak azok | izgathatok fel, a kik a jót a rossztól, a hasznost j a károstól megkíilömböztetni nem tudják. De ilyei nek voltak-e azok a férfiak, a kik ezen értekezlet élén állottak. Ezek közt volt Albrecht főherczeg ő fenségének megbízottja, boldogult, gróf Cziráky János tárnokmester, Bittó István ő nagyméltósága, ki a kerületet volt hivatva képviselni és Horvát Boldizsár ő excellentiája, a ki a herczeg Eszterházy javakat képviselte. E két utóbbi férfiú egyiké niinisterelnök, másika pedig igazságügy minister volt, a kik előbb ültek azon székekben, melyet most a t. niinisterelnök ur tart elfoglalva, a kik bizonyosan hagytak m;;guk után annyi érdemet, de a kik semmi esetre sem hagytak kevesebb tisztességet hátra, mint a mennyit a minister ur távozásakor hátrahagy. Ezek küldöttségileg hozták a minister úrhoz a kérvényt, a melyre az elutasítás lett a felelet. Törvénytelenséget követett a kormány akkor, midőn hivatalból felülvizsgálta ezen terveket, midőn ezen speciális törvény tervezetét beterjeszté. Szerintem a hiba, az erkölcstelen törvénysértés csak addig bűn, míg van, a ki azt szégyelni tudja. De mihelyt a kormány a hatalom palástjával a bűnöst betakarja, mint ezt a jelen esetben is tette, azonnal következik az erkölcsi bomlás a társadalmi corrnptió. Az anyagi hibát könnyen ki lehet heverni, de az erkölcsi bomlás, a mi ebből következik csak évtizedek múlva enyészhetik el. Addig jól ment sorsunk, mig azt hittük, hogy szegény és boldog egyaránt fog elvérezni, de midőn a vízszabályozási törvényeket, a mely előtt egy alkotmányos országban jognak, erkölcsnek, mindennek a mi szent, meg kellene hajolni, de a midőn a kormány ezen erkölcsi dolgokat erkölcstelenkezekkel széjjel tépistörvényt törvénynyel üttet agyon, ezt már csakugyan a legmélyebb megbotránkozással keli hogy tekintsük. Mily sokkal elkeseredettebb helyzetben vagyunk mi most mint a melyben ős apáink lehettek akkor, midőn a Dzsingiszchán tatár csordái Magyarországot pusztították. Akkor fegyveres erő küzdött fegyveres erővel szemben és mindenki ugy védelmezte birtokát, a mennyi erőt ki tudott fejteni. De most törvénytisztelő, loyalis, engedelmes, hü nép áll a törvényre támaszkodva a törvénynyel szemközt. Most t. ház, itt van egy törvényjavaslat, a melynél nem tudom, magunkat sajnáljam-e jobban, kiknél az keresztül erőszakoltatik, vagy ama köztiszteletben álló férfiakat, kik azt aláirtak, minthogy alig van pontja, mely az igazsággal szemben a kritikát megállhatná. E kegyetlen kegyes szabályozási tervezet, melyet látszólag a szelídség, az engedékenység, a béke szelleme leng át, valójában a legkegyatlenebb következéseket vonja maga után. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy Győr városa és vidéke kedveért egy egész vidék ugy szólván koldusbotra juttassák, tönkre tétessék. Mi Győrtől nem irigyeljük e szerencsét^