Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-111

68 Hl. országos fik«s ípriiis 25. IS85 Az érdekeltséget ezen szerencsétlen társulat vezetői ily módokon akarták belekényszeríteni a szabályozásba és sajnos, az akkori kormány JÓIK,k látta az ily csempészeteknek és szabálytalanságoknak támaszt nyújtani az o elhatározásaival. (Ugy vem! Ugy van! bal/elől) S igy belesodortatott egy nagy érdekeltség a leghelyteíenebb módon, a mi ellen az érdekeltség még ma sem nyert semmiféle elégtételt. Ezek oly igazságtalanságok, oly botrányok, a melyeket még most is szigorúan meg kellene fenyíteni. Csak azt sajnálom, hogy a ministernék indokolása, melylyel ezen törvényjavaslatot ajánlja, i\zt mondja, hogy mindezen dolgok helyesen és czélszerüen történtek; sajnálom, hogy nem utasítja el magától elődeinek eljárását, melyért a t. minister urat bizony legkevésbé sem lehet vádolni, mert nem ő, hanem valamelyik elődje intézkedett és most mindazon cselekményeket magáévá teszi, felállítván az indokolásban oly elver, melyet jogában lett volna felállítani, mint egyénnek, de nem mint ministernék. Azt mondja az indokolásban, hogy a terveket soha közgyűlések jóvá nem hagyták, hanem jóváhagyta azt a kormánybiztos, a ki a minister által szert küldetett, hogy a még törvényes kellékekkel nem biró, tehát tulajdonkép nem egészen constifuált társulatot rendezze. Ezen kormánybiztost bízták meg azzal, hogy a terveket jóváhagyja, melyeket a közgyűlés el nem fogadott. De ez az 1871: XXXIX. t.-czikknek egyenes elferdítése. Hisz kormánybiztos nem azért küldetik ki, hogy társulatot constituáljon vagy decretáljon, hanem hogy a rendetlenségekbe bonyolódott társulatnak bajait helyrehozza. A kormánybiztos nemezt tette ott, hanem törvényesen niegalakítottnak tekintette a társulatot és mint ilyennek nevében intézkedett. Belátom, hogy azon malomgátak eltávolítása folytán keletkezett állapotot orvosolni kellett, de nem ugy, a hogy történt és most folytatni akarják, hanem helyre kellett volna állítani a malomgátakat és az nagyobb költség nélkül meg is történhetett volna, minthogy azon malomhelyek értékes objeetumok, melyeket akkor is, ép ugy mint most, nagyon könnyen lehetett volna értékesíteni és újból helyreállítani. E helyett azonban kormánybiztos küldetett ki azzal a feladattal, hogy gondoskodjék, miképen lehetne a társulatot megalakítani, a miben az érdekeltség többsége soha sem birt megegyezni. Több kormánybiztosnak ez a feladat nem sikerült, a mostaninak sem, de a t. minister ur mint egy deus ex machina törvény által akarja elérni azt, a mit az érdekeltség elérni nem tudott és evégből előterjesztette ezen törvényjavaslatot. Megvallom, mindig abban a hitben vagyok, hogy a malomgátak helyreállításával visszatért volna a régi állapot és sok baj, mely az ab ó Rábát éri, nein fogna ismétlődni. Ez volna az olcsóbb és egyszerűbb mód,melyhez az összes érdekeltség szívesen fogna hozzájárulni. Ezzel szem ben azt mondják, hogy azon egykor gyöngyörű szép vidék megmentéséről és árról van szó, hogy mocsarak és tavak lecsapolása egyidejűleg megtörténhessék és ezért czélszerü lesz a tervezett nagy társulatot megalkotni, a mire az érdekeltség maga soha sem vállalkozott. A törvényjavaslatban kimondatik a kényszer.- De ezen kényszer kérdésénél azon visszásságot látjuk, hogy az nem mondatik ki az egész társulatra, hanem csak annak egyes területeire. És itt van a törvényjavaslat; főbaja. A törvényjavaslat a 6.600,000 frtnyi munkára a kényszert kimondja, az 5.500.000 frtuyi munkára azonban ezt nem terjeszti ki, hanem ad libitum hagyja az érdekelteknek, hogy azután, ha nekik tetszik, szabályozzanak, ha nem, ne szabályozzanak. Egyrészt igen bölcs ezen eljárás. Vízszabályozási törvényeink ugyanis eddigelé sohasem mondták ki azt, hogy a belvizek rendezésére kényszert lehessen alkalmazni és tényleg a magyar törvényhozás a kényszert el nem fogadta a belvizekre, hanem csak az árvízvédelemre s ezt is csak az 1884: XIV. t.-cz.-ben a Tiszára nézve,míg a dunai vizszerkezetnél az egyáltalában még nem mondatott ki. Tehát a dunaviz-szerkezetre a kényszert egyáltalában nem lehetvén kimondani, szükség volt ezen törvényjavaslatra, mely e kényszert kimondj a . De ha már a kormány ki akarta mondani a kényszert, a minek, ki kell jelentenem, igenis méltány landó okai vrmnak: akkor társalatot csakis azon keretben kellene megalkotnia, melyre a tervezett 6.600,000 frtnyi szabályozós költség fordíttatni fog. Ha már most idővel ezen társulat valamiképen műveletei által a szomszéd területeket is javítja, a melyek nem az eredeti keretbe tartoznak, ott van az 1874 : XI, t.-cz., a melynek alapján ezen területek egészben vagy részben a társulatba bevonhatók. Ez lett volna a helyes és correct eljárás. Itt azonban egy nagy társulatot akarnak creáíni és annak egy részére kimondani a kényszert, a másik részére pedig nem. Már pedig méltóztatnak azt tudni, hogy az 5.500,000 frtnyi munkára egyáltalában nincs kilátás; mert ezt oly drágának tartják azok, a kik ennek teljesítésére hivatva volnának, hogy abba belefogni ép oly kevéssé akarnak, mint a 12 milliómos munkába. Ebből az következik, hogy e törvényjavaslat olyasvalamit feltételez, a mi minden valószínűség szerint nem fog létesülni. És itt van a törvényjavaslat fonáksága. Ha már most az a terület, melyre az 5.500,000 frtnyi munka terveztetik, nem fog szabályoztatni, kérdem, miért nevezzük meg itt a törvényjavaslat-