Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-111

111. országos ülés április 25. ISSö. 69 ban ezt a területet? Annak itt semmi helye. Etár- j sulat ennek előtte egészen constituálvá nem volt, elfogadott szabályozáfi tervei nem lévén. De ha társulatot ma constituálunk, miért terjeszszük azt ki oly területekre, melyekről előre feltehető, hogy nem fognak bemenni a szabályozásba? Nagyon természetes tehát, hogy ha már társulatot kell alkotni, alkossanak olyat, mely a 6.600,000 forintnyi munkának felel meg. Hogy ebben igazam van, bizonyítja a közlekedési bizottság által megállapított szövegezés, mely az 5. §. 3. bekezdésében elrendeli azt, hogy annak idején, ha a 6.600,000 frtos munkálat készen lesz, a közlekedési minister azon területeket, melyek akkor a szabályozás által megmenteiteknek fognak tekintetni, vonja be a társulatba s azokra is vesse ki a költségeket. A bizottság tehát már most felteszi, hogy nagy időköz jő közbe a 6.600,000 frtos munka bevégzése és az 5.500,000 frtos munka esetleges kiépítése közt s ennélfogva czélszerűnek látja a bizottság azt javasolni a háznak, hogy azon időközre a t. minister ur tartós provisoriumot létesítsen, mely majd évtizedekre is kiterjedhet a nélkül, hogy valakire igazságtalan lenne. Én, t. ház, a közlekedési bizottság ezen álláspontjában osztozom és azt alapjában helyesnek tartom. Csakhogy a bizottság hjbás abban, hogy ezt sáppadtan, halaványan mondja ki, holott elvártuk volna tőle azt, hogy mondja ki határozottan, mi módon eszközöltessék a minister ur által az ártérfejlesztés a 6.600,000 frtos munkálat befejezésekor ; és miképen osztályoztassék e terület, tudniillik mondassék ki a procedúra, a mi egyedüli garantia ily eljárásoknál, a eontroversus eljárás. Az azonban nem mondatik, hogy az érdekeltség hallgattassák meg, hanem a kormánybiztos mellé decretái a minister egy tanácsot, mely véleményezni fogja a hozzájárulást provisorie határozatlan időkre. Az eljárás e módja eszembe juttatja— miért ne mondanám ki — a Bach-korszakot; és én nem szeretem az ihen oetroyálást. Szeretném, ha méltóztatnának kissé alkotmányosabban járni el, mert egy idő óta tapasztaljuk, hogy a ministereknek annyi hatalmat adunk, hogy végre rájuk bízzuk vagyonunkat, életünket. (Derültség./Nem mondom, hogy nem bizom a t. közlekedési minister úrban, különösen jellemében és jóakaratában, de jöhet olyan utóda, a kiben nem lehet bizni s lehet, hogy mások a jelenlegi ministerben sem biznak. Ennélfogva kérem a t. házat, hogy e részben méltóztassék a közlekedési bizottság intentióját különösen a részleteknél világosabban kifejezni és tán több határozottságot adni e tekintetben a törvény rendelkezéseinek. A mi a kérdés másik momentumát illeti, szeretném a törvényben kifejezését találni annak is, hogy ne legyen az egyik érdekelt megyének al- | ispánja at eljáró közeg, hanem az érdekelt területeken kivü] eső valamelyik megye alispánjára bizhatná a t. közlekedési minister ur azt, hogy ezen ügyeket annak idején rendezze. Ezen intézkedés üdvös lesz,; inert annyi ellentét fog fejlődni as alsóbb és felsőbb vidékek közt, hogy ennek már most kellene gyökeresen sanálni eshető viszszásságait egy idegen területről vett közeg kinevezése által. Külön véleményemben bátor voltam kiterjeszkedni a 15—25 kros kirovásra, mely javaslatomat a t. előadó ur szükségtelennek taríja, mert akkor szerinte négy kirovás fogna történni. Ebben valami nagy bajt nem találok, hatot is lehet miattam tervezni, csak jós igazságos legyen azután az a hatodik. Ugyan abból az elvből, melyből kiindultam az általános kirovásnál, azt találom, hogy a tervezet a 15—25 kros kirovásra az építési idő alatt azért igazságtalan, mert oly vidéket érint, mely a munkálatokból semmi hasznot nem fog húzni. Ennélfogva 15—25 krnak csak oly vidékre leendő kirovását kívánom, mely a munkákból előre láthatólag hasznot fog hozni, a mint ugyancsak előre látjuk, hogy bizonyos vidékek egyáltalában nem fognak belőlük hasznot húzni. így tehát megvallom, most sem birom magamat megadni a t. előadó ur érvei előtt és kénytelen vagyok újból hangsúlyozni, hogy a 15—25 kros kirovás localisáltassék az illető hasznot váró területekre. A maximális megterhelésre nézve, megvallom, nem tudok osztozni a t. előadó ur azon felfogásában, hogy azért, mert most még actualitása nincsen, ne mondja azt ki ma már a törvényhozás. A törvényhozásnak nem az a dolga, hogy csak akkor mondjon ki valamit, midőn azt mindjárt teljesíteni kell hanem, midőn egy ügyet elintéz, feladata azt teljesen rendezni a jövőre kihatólag is, hogy ne kelljen 10—15 év múlva újabb törvényekkel corrigálni az állapotot. Ha általában e tekintetben jobban dolgoznánk, nem kerülne a házba annyi törvénynovella, mint a mennyit behozni kell. {Ugy van! lalfelöl.) Ez ép ugy vonatkozik a ministeriumra, mint a t. házra. Azért vagyok bátor-figyelmeztetni a t. házat a bajra és kérni, hogy vegye fel a maximális megterhéltetést most már. A közlekedésügyi bizottság javaslata szerint fel is van véve a maximális megterheltetés, cs ikhogy igen fonákul; fonákul pedig azért, mert feltételezi, hogy ez a társulatra csak akkor lesz alkalmazható, ha az minden munkáját bevégezte, tudniillik a 6.600,000 frt kényszermunkát és az 5.500,000 frt nem árvédelmi, hanem belviz-uiumkát. Ez igazságtalan, kivált ha felveszszük, hojry az az 5.500,000 frtos munka valószínűleg nem is fog megtörténni, de másrészt veszélyes is, mert a maximálig megterheltetés elvét kimondjuk oly alapon, mire nézve a magyar törvényhozás eddig nem mondta azt ki, tudniillik a belvizek szabályo-