Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-111

líl. országos ülés íprlüs 25. 1.S85. 67 az egész szabályozás egyszerre eszközöltetik és ezen alapon eszközöltetett az osztályozás. És már most, ha az igen t, különvéleinényező képviselő ur nézete elfogadtatik, akkor mi történik ? Ugyanazon hibába esnénk, melyet az imént kifogásoltunk. Most midőn a munkálatok még csak kezdetni fognak, tapasztalati alapok nincsenek s ép ott vagyunk, a hol félőbb voltunk, érezte ezt a különvélemény is, mert azonpassust vette fel, hogy ezen rectiíicatio a szerint történjék, a mint az előre látható haszon fog mutatkozni. Ha tehát az eddigi osztályozásnak az volt a Misája, hogy az előrelátás és nem tapasztalatok szerint készíttetett, akkor most megint előrelátás conbinatio és theoria alapján csinálni osztályozást, azt hiszem, nem volna helyes és csak odavezetne, hogy egy igen kevéssé alapos munkálattal állanánk szemben. Ezek voltak azok, a melyekkel ezen törvényjavaslatot tüzetesebben indokolni kívántam. Itt t. ház , századok mulasztásaival állunk szemben ; arról nincsen szó, hogy a mit évtizedek hosszú során át nem tettek az emberek és a mit most sem akarnak önszántukból tenni, az ott uralkodó érdekversenygéseknél fogva, azt a törvényhozás felhatalmazásával a kormány tegye meg. A mi fajunk az indolentiának nincs minden vonása nélkül, ezen tulajdonunk nyilvánult a Rába szabályozás kérdésében is. A szétmenő erőket egyesíteni, a valódi, vagy látszólagos érdekellentéteket kiegyeztem és azok harcza fölé az összérdeket helyezni, az államnak feladata és kötelessége. Az államnak feladata t. ház, nemcsak az, hogy bűzdítólag, serkentőleg hasson ily ügyekben, hanem feladata az is, hogy esetleg kezdeményezőlég léjjjen fel és egyfelől hatalmának egész erejét és erélyét és másfelől áldozatkészségének súlyát is latba vesse, hogy az ily ügyeket, melyek különben soha sem fognának megoldatni, végre valahára a helyes megoldás útjára terelje. És ha ezen tőrvényjavaslat elfogadtatik, akkor azon negatív erők, melyek a társulat feloszlatására, szétmenésére irányultak, leköttetnek: azon positiv erők pedig, melyek alkotásra és építésre irányulnak, az állam által nem csak serkentetnek, hanem elősegittetnek. {Helyeslés a jobboldalon.) Ily szempontból a kormány azon eljárását, hogy ily kivételes törvényjavaslattal lép elő, a kivételes viszonyok és kivételes körülmények teljesen indokolják. Még csak egyet vagyok bátor felhozni és ez az, hogy ezen törvényjavaslat a legutóbb tárgyalt törvényjavaslatokkal azt is igazolja, hogy közlekedési politikánk azon egyoldalúságától, a mi különben igen természetes volt addig, mig vasutaink rendszerek! nem épült, igen helyesen emancipálta magát és törekvései a mig egyfelől vasut-ügyek előmozdítására irányulnak, addig másfelől a vízügyekre is kiterjednek és pedig nemcsak a szabályozásra, hanem az ármentesítés szempontjából is, de azt is igazolja e törvényjavaslat, hogy a mitr az állam és a törvényhozás megtett az ország egy más vidékén, ugyanazon elvet akarja most alkalmazni ezen vidék érdekében is és azon áldozatkészséget, melyet az ország egy másik részén hozott, az ország ezen részétői sem vonja meg, szóval az ország minden vidékének a törvényhozás egyenlő mértékkel akar mérni és ezen szempontból és ezen felfogással van szerencsém e törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául ajánlani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Gr. Károlyi Sándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azon sok fonákság után, melyeknek a vizszabályozások tekintetében tanúi vagyunk, attól félek, hogy jövőben is eféléknek ki leszünk téve. Épen azért, mert ilyen aggályaim vannak, akarnék oly meggyőző és oly világos lenni előadásomban, hogy a t. ház azon bajokat, melyektől okunk van félni, elhatározása által megelőzze. (Halljuk!) A Rábaszabályozás története — mert annak viszontagságos története van — egy valóban sok bajból és zavarból összebonyolított csomó, melyet nem fogok leírni, ép oly kevéssé mint a t. előadó ur tette. Mindamellett ki fogok abból vonni néhány fonalat és elő fogom adni nézetemet, hogy a viszonyok által előállott jelenlegi tényállást constatáljam. A dolog fejlődése, t. ház az, hogy a Rábaszabályozási társulat 1879-ben tartotta meg közgyűlését, melyen a megalakulás kimondatott. Atervek-és a hozzájárulási kulcs azonban ez alkalommal nem fogadtattak el, tehát nem is erősíttettek meg, A tervek egyáltalán soha meg nem erősíttettek-, minden közgyűlés mellőzte, visszautasította azokat, legfeljebb egyik vagy másik választmány tartotta azokat helyeseknek; közgyűlési jegyzőkönyvet azonban arról, hogy a társulat ezen terveket elfogadta volna, senki sem képes felmutatni. És mégis mit tapasztalunk ? Ezen állítólag megalakult társulat a kormánytól jóváhagyást nyert arra, hogy az el nem fogadott tervek alapján bizonyos munkálatokat teljesítsen. És ezen jóváhagyás alapján, a melyeta társulatnak a közlekedési ministerium adott, eszközöltetik egy kirovás, ezen kirovás alapján kisajátítnak számtalan malomgátat, ezeket el is bontják és ennek következtében a Rába folyamnak, melynek egy pár század óta ezen malomgátak mintegy természetes akadályai voltak, eltávolíttatván, gyorsított lefolyása az alsó vidéket jelentékenyen megkárosítja, mig a felső vidékre nézve alig vagy csak nagyon kevés változást idézett elő. 9*