Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-111

6 6 111. orszégos üléí április 25 1S85. telesről szó mm lehet, Á munkák végrehajtatnak es a munkalatok collaudalas ala esnek, xuz az eíso feltétel, melyhez a maximális megtérheltetés kötve van. Menjünk tovább. Ez volna az első 6 esztendő. Mi jön azután? Megfelel rá 1875. éviVH.-törvényczikk 53. §-a, tudniillik a catasteri törvény, mely : zt mondja, hogy ha mentesítés eszközöltetik, akkor 15 évig az adó változhatatlansága biztosítva van, vagyis annak daczára, hogy a terület jövedelmében, tehát eatastrális jövedelmében is emelkedik, ! 5 évig nem szabad változtatni adóját. Ez kedvezmény, melyet a torvényhozás az illetőknek nyújtani kivan. Már előbb megjegyeztem, hogy a maximális megterheltetés csakis akkor áll elő, ha ;i mentesítés utáni állapot szerint a eatastrális jőve delem újra felvétetett. Tehát méltóztatnak látni, hogy már 21 esztendeig a maximalis megterheltetés ídkalmazásáról szó sem lehet. De még azután Fem 3-- 4 évig. Mert a eatastrális jövedelem új megállapítása 340,000 holdon, az azzal járó reclaroatiók, formaságok mellett legalább 3—4 évet igényel. Ha ezt "hozzáadjuk a huszonegyhez, a kkor 25 esztendő az az idő, mely alatt minden emberi előrelátás szerint, akár 6.600,000 forint, nkár 12 millió forint fektettetikbe, a maximalis terkeltetésről szó nem lehet. Kétségtelen tehát, hogy c kérdés, oly aeut jeléggel, mint feltüntettetett, nem bir. Már most azt mondja a különvélemény, miért nem alapíttatott meg a maximum alkalmazásának lehetősége az első 6.600,000 forint eszközlése után, vagy miért nem biztosítja az állam az illető társulatot már most, hogy a szabályozás második részét is eszközölni fogja. Annyira a mennyire óvatosan és azon köteles előrelátással lehetett, melylyel a törvényhozással szemben tartozunk, fiz 5. §-ban a közlekedésügyi bizottság felvette azt, hogy a szabályozás második részének megejtése is czéloztatik. Az 5. §. 3. bekezdésében ugyanis a bizottság szövegezése felemlíti, hogy az osztályozást ideiglenesen ki lehessen igazítani arra az időre, mig a szabályozás azon hátralévő része is, mely ide nem tartozik, be fog fejeztetni. Tehát jelezve van az, hogy a törvényhozás a szabályozá.s második részét is contemplálja. De előre megkötni az állani kezét, nem volna helyes már azért sem, mert akkor azt is meg kellene mondani, hogy e második szabályozásnál mi lesz az állam hozzájárulása. Mert általában kötelezést vállalni, a nélkül, hogy annak részletei is megállapittassanak, nem volna helyén. Midőn tehát az 5. §-ban ez ily módon lett felvéve, ez azt jelenti, hogy súlyt helyezünk a szabályozás második részének megejtésére, de nem tudjuk kimondani, hogy autonóm utón fog-e eszközöltetni, vagy ha nem eszközötetik, fog-e és mily módon eszközöltetni a kormány által? Bizonyos ingert és ösztönt kell a társulatnak adni, hogy a szabályozás második részét is, mely természetes kötelessége és a mérvnek teljesítése hivatásához tartozik, eszközölje már csak azért is, hogy nem ugyan 25 év előtt, hanem annak idején talán más nemzedék a maximum kedvezményéhez vfiló igényt érvényesítse. Hátra van t. ház. gróf Károlyi Sándor különvéleményének azon részével foglalkoznom, a mely a törvényjavaslat 5. g-át érdekli. Gróf Károlyi ugyanis azt kívánja, hogy valamint a bizottság szükségesnek tartotta, hogy a 6 600.000 frtnyi munkálat megejtése után ezen munkálat folytán elért,haszon • hoz képest rectificáltassék az osztályozás, igy már az első három évben 15 és a másik három évben tevő 25 krajczäros hozzájárulást illetőleg is ezen reetificatio történjék meg. Hát engedje meg igen t. képviselőtársam, hí ezen módosítása elfogadtatnék, az szerintem igen messze menő visszásságokra vezetne. Azt nem is említve, hogy a 15—25 krajezáros holdanként! hozzájárulás, tekintve, hogy a végleges hozzájárulás átlag 1 frt 26 krt tesz, aránylag oly csekély, hogy az méltánytalan megterheitetéstsenkinél sera idézhet elő, de ha a t. képviselő ur különvéleménye elfogadtatnék, négy egymásutáni osztályozással állana szemben a társulat. Tudniillik az első az, a mely már az egész szabályozásra való tekintettel elkészült, a másik volna az, a melyet azonnal kellene eszközölni, hogy tudniillik a 15 — 25 krnyi átlagos hozzájárulás mikép osztassák fel; a harmadik osztályozás kezdődnék 6 év múlva a munkákitok befejezte után. Ez lenne azon osztályozás, mely meghatározná, hogy ezen 6.600,000 frtnyi szabályozásból micsoda hasznot húztak az illetők és azután jönne csak a negyedik osztályozás, tudniillik akkor midőn már minden munkálat befejeztetett és midőn minden előrelátás szerint az alapmunkálatok rectifíeatiójának szüksége megint fog felmerülni. Hát kérem, egy társulatot folyton osztályozni, az azt jelenti, mint egy embert folyton lázban tartani. Egy osztályozás annyi kellemetlenséggel, reclamatióval, panaszszal, versengéssel, annyi féltékenységgel, sőt tán lehetne mondani, gyűlölködéssel jár, hogy az osztályozást perpetuisálni nem volna helyén. (Közbeszólás balfelöl: Mérget adnakbe!) Vannak betegségek, melyeknél a méreg szükséges orvosság gyanánt, az adag nagysága határozza meg a hatást, nagyobb adagban az kártékony lehet, mi azt hiszszük, hogy itt csekély adaggal élünk. Nézzük a dolgot más szempontbók Hát mi alapon fog azon 15 — 25 kros hozzájárulásra nézve az osztályozás rectificáltatni? Hát mi a panasz, a melylyel j elenleg találkozunk ? Az,hogy nem tapasztalati adatok szerint indultak el a fennálló osztá lyozásnál, hanem előre és theoretice vétetett fel, hogy mennyi hasznot fognak húzni az illetők, ha