Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-110
52 HO. országos ülés április 21. 1885. meg semmit, a mit a kormány proponál. (Élénk | tetszés és helyeslés jobbfelől) Orbán Balázs: T. ház! Ismét egy vasutat építettnek oly tájakon, a melyek idegenek tőlünk s oly helységek közt, melyeknek kimondásában megbicsaklik a magyar embernek zengzetes magánhangzókhoz szokott nyelve; megbicsaklott a beterjesztéskor még a ministerelnök ur nyelve is, pedig az már tiz év óta eléggé idomult a mássalhangzók kiejtéséhez. De hát nem e vad hangzatú helynevekben, hanem abban van a baj, hogy e tájak vasutjai a mi pénzünkén, a mi érdekeink háttérbe szorításával, országunk jólétének romjain épülnek. A baj abban van, hogy nem múlhat el egyetlen év sem a nélkül, hogy egy eszeveszett politika baklövéseinek árát velünk ne fizettetnék meg. Nem volt elég az osztrák és horvát közösügy, mely szövetséges és társország czímén két oldalról szivja ki nemzetünk életerejét: hanem kellett ahhoz teremteni egy harmadik közös ügyet is Boszniában, a melynek nemcsak meghódítása keiiilt tömérdek véráldozatunkba — mi önök lelkére forr — és temérdek pénzbe — minek soha még a kamatja sem térülend meg — hanem az a folytonos befektetések és beruházások megmegújuló terheit rója reánk, melyek soha számunkra gyümölcsözni nem fognak. És mindezt teszi a kormány hazánk elhanyagolásával, legfontosabb érdekeink háttérbe szorításával, a nemzet életszükségleteinek roeílőzésével. Boszniában egyre építjük a milliókba kerülő erődített laktanyákat, erődítvényeket, kormányzói palotákat, fényes templomokat, kő- és vasutakat, most ismét egy ily vasút kiépítésére kérnek pénzt. És ezt teszi a magyarnak nevezett kormányunk akkor, a midőn itt hazánkban van olyan terület, a mely összes köz-útait önm-ga építi s a mely a vasutat csak hirből ismeri: ez a Székelyföld. Nem Mában van e terület távol, hazánk keleti szélén, mert az iránt a mostohaság ugy látszik, a távolság mérve szerint fokozódik; s bár onnan kerültek és kerülnek ki a legönodaadóbb kormánypárti képviselők, mégis e területért 17 év óta mit sem tettek. A vasutat csak megmutatták; de határairól eltérítették más kegyeltebb — bár ellenséges nép lakta területre, ugy hogy az egész Székelyföldnek jutott egy zsákutczát képező szárnyvonal, végpontján Nyárádtőtől Maros - Vásárhelyig 10 kilométer vasút. Pedig a Székelyföld népe adójával hozzájárul más vidékek vasutainak építéséhez s neki mint túlnépes, terméketlen talajú és igy gyáripar fejlesztésére hivatott területnek első sorban lesz vala szüksége vasútra, hogy a könnyű és gyors közlekedés az e népben különben is meglevő vállalkozási szellemet és iparűzési hajlamot fejleszsze, ama terület természeti kincseinek kiaknázására serkentse s igy a székely kivándorlás elibe korlátokat emeljen. A ministerelnök nr által aláirt törvényjavaslat indokolásának minden tétele, minden sora egyegy vád, egy-egy szemrehányássá növi ki magát. Elkerülhetlenül szükséges a forgalom élénkítése és e tartomány, Bosznia felvirágzása érdekében a vasút — mond ez indokolás. Továbbá a sófőzde és krekai kőszéntelep kiaknázása követelik e vasutat, a melynek kiépítése az indokolás szerint is nagy nehézségekbe ütközik, sziklák repesztését, folyamszabályozásokat tesznek szükségessé s igy e rövid pálya 1.300,000 frtba kerülend, a mit most a közös ministerium kölcsönpénzbői fedez, a mit azután majd törlesztend azon feleslegből, a mi Bosznia jövedelmeiből, a közigazgatás költségeinek fedezése után fenmaradand. Ámde ilyen felesleg eddig nem volt valószínű — hogy nem is lesz s igy az a kölcsön a mi terhünket fogja képezni anynyival inkább, hogy a közös activákból elköltött összegek a feles légre vannak utalva, le akarják kötni Bosznia jövedelmét, tehát a jövő reményét is elzálogosítják. De hiszen t. ház, azok az indokok, a melyeket e bosnyák vasút mellett felhoz a ministerelnök ur, fokozott mérvben megvannak a Székelyföldön kiépíteni kelletett vasutaknál is. A forga lom élénkítése, a tartomány felvirágoztatása szintén követelik az ottani vasúthálózat kiépítését. A Székelyföldön is vannak gazdag kőszéntelepek, melyek kiaknázásra várnak, vannak nem sófőzdék, hanem gazdag sóaknák s vannak Sxováthánál egész sóhegyeink, melyekhez a Küküllő völgyén minden nehézség nélkül lehetne a vasutat Balászfalvától felvinni. A mi folyóink is rakonczátlanok, sok károkat okoznak; de se kőszenünk, se sóhegyeink kiaknázására, se az ezekhez vezető vasutakra se folyóink szabályozására a kormány nem irányoz elő költséget, a székelyföldi forgalom élénkítésére, e tartomány felvirágoztatására nem látja szükségesnek a vasút építését, csak Bosznia só- és kőszéntelepei lebegnek szemei előtt, csak Bosznia felvirágoztatásáért lelkesedik. Vigyázzon a ministerelnök ur, mert e nagy érdeklődés folytán még utóvégre elfogják bosnyák ministernek. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Mintha hallanám azon ellenvetést, hogy azok a bosnyák vasutak mások, mert azok nagy stratégiai fontossággal bírnak; de t. ház, a Székelyföld vasutainak hadászati fontossága sokkal szembeötlőbb. A Székelyföld, mint határszéli s külömben is a hadak útjában fekvő terület, minden időben ki I volt téve az ellenség támadásainak, most — mii dőn önök gyámoltalan politikája a muszkát Bzom-