Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-110

50 110. •Trnkg** filét áprllli 24. ISIS. megszállási tényével szemben sokkal szabatosabban van formulázva és általánosabban ismeretes, semhogy bárki is kétségben lehetne a felől, hogy a törvényjavaslat nálam és elvtársaimnál minő fogadtatásra talál. Mi, t. ház, itt ezen a párton ma is ragaszkodunk ahhoz a fölfogáshoz, mely a boszniai occupatio tervének felmerülte idején nem csupán a mi, hímem e ház valamennyi pártjának fölfogása volt, még a t. kormánypárté is, mely a koronához intézett válaszföliratában nem mulasztá el hangsúlyozni aggodalmait egy oly actus ellen, melyet az országnak érdeke nem indokol és nem igazol, a népjoggal egyenes ellentétben áll, egy, hazánkkal ellenséges lábon nem álló nemzet ellen pedig valóságos merényletnek tekinthető. Önök később a bevégzett tények előtt opportunusan meghajolva, magukévá tették azt a politikát, melyet kezdetben a nemzet osztatlan helyesléi-e mellett valamennyien kárhoztattunk; szokás szerint megnyugtatták lelkiismeretüket, mikor oda fönn ugy kívánták, hogy tekintsék, ezentúl jognak és érdeknek, a mit meggyőződésük előbb azok egyenes ellentétének mondott s készségesen szavazták meg azokat a milliókat, melyeket annyi haszonnal lehetett volna fölhasználni ez ínséges országnak ma is fedezetlen szükségeire. Mi azonban egy alkalmat sem mulasztottunk el, hogy ez ellen tiltakozzunk s nekem ma is szemem előtt lebeg istenben boldogult társunk és vezérünk Simonyi Ernő fáradt, megtört alakja, a kiben az önök öngyilkossággal határos eljárása fölháborítá az utolsó életerőt, hogy stentori hangon kiáltsa oda önöknek: „Szemükre fogom vetni, a mig esak lehellek." 0 már nem él, de itt vagyunk mi, a kiknek ez alkalmat is kötelességünk fölhasználni, hogy önöket erre emlékeztessük. Most önök fölhatalmazást kérnek a kormány számára, hogy a maga részéről fölhatalmazást adjon a közös pénzügyministernek—a ki az idők folytán Bosznia és Herczegovina gubernátorává vagy vojvodájává nőtte ki magát — egy 1.300,000 frtba kerülő vasút építésére a megszállott tartományokban. Hát t. ház, mi részünkről e kivánatot jogilag nem tekintjük más szempont alá esőnek, mint tekiuíenők azt, ha valamely tonkingi, vagy szudáni vasút fölépítéséhez kívánnák a mi hozzájárulásunkat Ázt kérdenők, mi keresetünk, mi rendelkezési jogunk van minekünk Tonkingban, Szudánban? Európa hatalmasságainak congressusa, elismerem, nagy hatalom. De a jogtalanságot joggá, az igaztalanságot igazságos ügygyé még egy ily nagy hatalom se varázsolhatja. Arra, hogy mi egy oly országnak valamely tartományát, melylyel háborúba nem állottunk, melylyel szemben tehát fegyvertényekre nem hivatkozhatunk, annak akarata és beleegyezése nélkül és nem erősebb jogalapon, mint a franczia akadémia szótárának ethymologiája alapján magunkénak tekintenők, sem Európának, sem az egész világnak semmiféle congressusa sem föl nem hatalmazhatott, sem nem kötelezhetett. Nem is tette. A berlini szerződés, mely ama tartományoknak megszállására nekünk egy kellő jogezímet adott, nem szüntette meg Bosznia és Herczegovina fölött a török padisah souverain jogait s nem mondta ki, hogy legyen hát ezentúl e két tartomány a tietek, rendelkezzetek benne tetszéstek szerint, csak annyit mondott, állítsátok helyre benne a rendet, beleértve azt is, hogy ha egy zászlóval és egy zenebandával véletlenül nem lehetne, hát fegyver erővel is. A rendet helyreállították önök, a lázadást vérbe fullasztották az Európától nyert missio teljesítve van, mit keresünk hát még Boszniában? Építsünk vasutakat? tegyünk beruházásokat? Nem, uraim, mi megemlékezünk arról a jogi elvről, hogy qui in alieno fundo aedificat, non slbi aedifieat, (Igaz! szélső balfelől) nem jut eszünkbe építkezni a szomszéd portáján, kivált mikor még a saját fundusunkon is annyi van, a mi kiépítésre szorul. (Ugy van! szélső báloldalon.) De hiszen a javaslat nem azt kívánja, hogy a magunkéból építsük a Dobojtól Siminhanig terjedő vasutat, hanem a megszállott tartomány jövedelmeinek fölöslegeiből. Miután azonban mi nem tartj'uk a megszállott tartományokat a magunkéinak: természetes, hogy azok jövedelmei és jövedelmi fölöslegei fölött sem juthat eszünkbe intézkedni. Mi azt hiszszük, hogy e törvényjavaslat, mikor Magyarország képviselőházához benyujtátott, té vesén volt ide czímezve s így a correct eljárás részünkről más nem lehet, mint ha azt egyszerűen visszautasítjuk. És ha a többségnek, ennek daczára méltóztatnék e szerintünk helytelenül adressált levelet fölbontani s annak tárgyalásába ereszkedni és szavazás alá bocsátani: mi itt ezen a párton kötelességünknek ismernők ez ellen tiltakozni s a javaslatnak, mely egy eredetében is téves, káros politikának folytatólagos lánczszeme csak, ellene szavazni. (Éljenzés a szélső haloldalon.) Ez az, a minek ez alkalommal kijelentésére elvbarátaim részéről is fölhatalmaztattam. (Helyeslés szélső balfélól.) Tisza Kálmán ministerel nök: A közvet len előttem szólt képviselő ur beszédére nem szándékozom refiectálni, mert hiszen ő szorosan véve nem ezen törvényjavaslattal, hanem általában Bosznia occupatiójának kérdésével foglalkozott és azon kényelmes helyzetet foglalta el, hogy eltérőleg attól, a mit az előtte szólt képviselő ur, bár a törvény ellen felhozva, mondott, ő a bevégzett tényeket respectálni nem akarja s ugy tekinti azt, a mi kedve ellen történt, mintha nem is történt volna,