Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-126

388 126 országos ülés május 17. ÍS85. met — habár Fehérmegyének azon néhány, a mint a sajtóból értesültünk, szerencsétlenül járt községet mégemlítettem — az egész ország összes vidékeire fektettem és alapítottam azon gondolatot, hogy arra kérjem a házat, hogy mielőtt még ezen országgyűlési ülésszak berekesztetnék, tűzzék ki azt napirendre, hogy e felől, (Mozgás a jobboldalon) igenis e felől a kormány nyugtasson meg bennünketjelentse ki, mily mérvűek azon szerencsétlenségek az országban és egyúttal nyugtasson meg bennünket és általunk — mert ez a képviselők kötelessége — az ország polgárait, hogy a mi tőle függ, azt meg fogja tenni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én tehát nem mint pártember tettem e kérdést, hanem, hogy a kormány a dolgot meggondolva, intézkedjék. És én látom a t. pénzügy minister ur előtt azon törvénykönyvet. (Elénk derültség jobbfélöl.) lg€,n,látom. (Derültség jobbfélöl.)ílkt valóban t. képviselő urak, igen sokan önök közül természetesen nem érzik azt a nyomort, a mely másokat sújt, (EllenmondásoJc jobbfélöl) hanem én soha sem vagyok képes felfogni, hogyan ütheti el bárki az ilyen dolgot nevetéssel, (Zaj és mozgás jobbfélöl. EllenmondásoJc) a helyett, hogy az illetőket megnyugtatná. Én is jól tudom azt a törvényt t. pénzügyministernr. Természetesen a hatóságok meg fogják a dolgot vizsgálni és az adóvégrehajtások és elengedések iránt meg fogják tenni javaslataikat. De midőn ezen ülésszak bezárása előtt állunk és a képviselőház, sőt talán maga a kormány sem tndjajhogy mily nagy szeren esetlenség érte az ország egyes vidékeit ; a midőn még felettünk a veszély — adja isten, hogy kisebb legyen mint írták — akkor t. ház, én azt hiszem, helyén volna egy kissé kiemelkedni a tisztán pénzügyi felfogásból és egy kis megnyugtatást, csak a lehetőt, adni azoknak, a kik ezt kötelességszerűen kérték és remélik is a kormánytól. Mi az, a mit én kérek ? Nem alamizsna ez, nem kivált azon említett községek polgárainak, mert jól tudom, hogy azok szorgalmas, takarékos egyének, kik megbecsülik vagyonukat és iparkodnak leróni tartozásukat. Nem azt kérem én, hogy a ki teheti is, ne fizesse meg az adóját; de kérdést kellett tennem a pénzügyminister úrhoz, mert ismerem ugyan a kormány és az ő jóindulatú készségét mindenütt, a hol nyomor van, segíteni, a mint kötelessége is, hanem ismerem azon vasmarka hivatalbeli egyéneket is, a kik alatta vannak és azon eljárási módot, mely még a legemberségesebb törvényt is képes kiforgatni és kegyetlenné tenni. (ügy van! a szélső balon.) Kötelességemnek tartottam e kérdést mégtenni, mert nem kérek alamizsnát, csak azt, hogy megtörténjék ä segély ott, a hol az adó végrehajtása, beszedése az ugy is sújtott polgároknak vagyoni tőkéjét támadná meg; és megtettem a | kérdést azért, mert magyar közmondás is az, hogy kétszer ad, a ki hamar ad és semmit sem ad, a ki későn ad (Derültség jobbfélöl) és mert az ülésszak bezárása előtt a kormánynak azon nyilatkozata, ! hogy ott a hol valóságos szükség van, a csapás I mértékéhez képest iparkodni fog az adóvégrehajtásokat felfüggeszteni és később esetleg adóelen gedéseket is tenni. Kérem a t. minister urat, méltóztassék erre nézve, eltekintve a törvényre való hivatkozástól, tekintetbe véve azt, hogy körülbelül négy hónapnál tovább szünetelni fog a* országgyűlés és legyen azért szives megnyugtatni válaszával nemcsak azon mosolygó képű t. képviselő urakat, a kik talán sem maguk, sem természetesen kerületük polgárai — adja isten, hogy ne is érte legj^en szerencsétlenség — nem érzik azt és nem tudják, hogy minő nyomorúság az a polgároknak és földmívélőknek, midőn összes évi termésükből remélt jövedelem egy netaíám elemi csapás által tönkretétetik. Kérem, méltóztassék kérdésemet kiadni a pénzügyminister urnak és ha lehet még, ezen ülésszak alatt kérem válaszát. Gróf Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Ha méltóztatik megengedni, minthogy Madarász képviselő ur is sürgősnek jelezte interpellatióját, leszek bátor arra válaszomat azonnal megadni, annyival is inkább, mert válaszom e kérdésben igen egyszerű lehet. (Halljuk!) Igen egyszerű lehet azért, mert azt hiszem, hogy maga a képviselő ur sem kívánja, hogy a dolog érdemére az általa felemlített concrét esetekre nézve nyilatkozzam, a melyeknek némelyikéről, mint az ülés elején maga mondta, tegnap távirat útján nyert értesítést, tehát tegnapról mára az ügy iránt hivatalos értesítést én sem nyerhettem. Válaszom, a mit adhatok tehát csak általános lehet s csak arra vonatkozhatik, hogy ilyen esetekben mi történhetik és mit várhatnak az illetők, a kiket a baj ért. Erre feleletem igen egyszerű lehet, mert a képviselő ur, ha az 1883: XLIV. törvényezikk 49. §-ának a) pontját elolvassa, a választ minden kérdés nélkül maga is megadhatta volna magának. Mit mond ezen említett pont? Azt mondja, hogy | adóelengedésnek van helye ott, a hol jégeső volt. A mint tehát constatálva van, hogy jég volt, minI den jóakarat nélkül, vagy minden rosszakarat daczára is, köteles a minister az adóelengedést | megadni. De maga a törvény a további eljárást is 1 szabályozza. Az 51. §. megállapítja a közegeket és hatóságokat, a melyek az ügyben eljárnak, ezeket ignorálni a legjobb akarat mellett sem lehet. Az interpellatióra válaszom az, hogy el fogok járni a törvény alapján és el fogok járni épen ugy, a mint eddig hasonló esetben eljártak az eddigi kormányok. (Helyeslés jobbfélöl.) Azt azonban constatálhatom, hogy általános országos bajról szólani nem lehet. Lehet csapás, a mely ért egyes