Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-125

125. ersiísro*. ülés májns 16. IS'-s, 379 már meg is büntettünk. így tehát, a mi történhetett e tekintetben^ az megtörtént. A harmadik kérdés ez: „Van-e tudomása a kereskedelem- és közlekedésügyi minister uraknak arról, miként az országos kiállítási bizottság-és a vasutak igazgatóságai között oly kétoldalú megállapodás jött létre, miként mérsékelt árú menetjegy az országos kiállításra utazóknak csak az esetben adatik, ha minden egyes vasúti jegy mellé külön a kiállításba szóló beléptijegyre és egy-egy kiállítási sorsjegyre szóló utalványt is vált az utas; mely lutri ezímén szándékolt megadóztatása a közönségnek ép oly jogtalan, mint sértő; mert habár minden vállalkozónak joga van nagy haszonra, de csak addig, mig üzlete a szabad kereslet és kínálat elvén alapszik, a hol pedig a sorsjegyet, mint jelen esetben, a közönségre erőszakolják, ez a törvény legflagransabb megsértése, kérdem tehát a minister urakat, szándékoznak-e ezen visszaélést mielőbb orvosolni ?" Ezzel kapcsolatban van az 5-ik kérdés, a melyre egyúttal válaszolni fogok, tehát azt is felolvasom : „Van-e tudomása a közlekedési minister urnak arról, hogy az országos kiállítási bizottság a magyarországi vasutak igazgatóival egyetértőleg lutri-adóval kívánja sújtani a vidéki közönséget s hajlandó-e a minister ur tűrni, hogy az egész ország közönsége s a külföldiek egy része is alá legyen vetve ezen adónak?" Először is azon kéloklalú szerződés, melyre a képviselő ur hivatkozik, nem áll fenn, mert kétoldalú szerződést egyáltalában nem kötöttünk a közlekedési társulatokkal, hanem igenis ugy a magyar, mint az osztrák vasút - társulatok a kiállítási bizottságnak felszólítására hetenként két leszállított díjú vonatot engedélyeztek a kiállítás alatt a kiállítást meglátogatók számára és ezen vonatokra a viteldíjakat 3373%-ra leszállították. A vasuttársulatok ezen kedvezményt természetesen a közönség azon részének nyújtják, mely a kiállítás látogatására jön ide ; mert a többi utazóknak, azt hiszem, a kiállítás alatt utazási kedvezményeket adni nincs indokolva. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen kedvezményt a vasuttársulatok — ismét a mi kérésünkre — ahhoz kötik, hogy már az ellenőrzés lehetősége végett is, belépti jegyet kell venni a kiállításra. {Helyeslés a jobioldalon.) Mert különben annak az ellenőrzése, hogy valaki valóban a kiállításra megy-e vagy nem, lehetetlen. A kedvezményt továbbá ahhoz is kötik, hogy egy kiállítási sorsjegyet is vegyen az illető. A kiállítások az eddigi tapasztalatok szerint nagy részt veszteségekkel záródtak le. A rendezőség feladata gondoskodni arról is, hogy a kiállítás, a mennyire lehet, ne végződjék deficittel. A sorsjátéknak egyik czélja tehát az, hogy a kiállítási alapnak bizonyos jövedelmet hajtson. He másik czélja az, hogy iparosainknál, kész vagy megrendelendő tárgyakat vásároljunk, a melyek a sorsjátékok nyereménytárgyait fogják képezni. A sorsjáték által nyeremény tárgyak vásárlására 260,000 forint van biztosítva, a mely összeg tisztán iparosaink j'avára válik. Azt hiszem tehát, hogy a sorsjáték nemcsak a kiállításnak, hanem iparosainknak is hasznára lesz és azt hiszem, ezen czélból is helyes volt, hogy a nagy kedvezményekkel adott utazási jegyek egy sorsjegy vételével köttetnek egybe; (Helyeslés a jobboldalon) annál inkább, minthogy az utazási jegyeknél adott kedvezmény sokkal nagyobb összeget képvisel, mint a mennyibe a sorsjegy és a belépti jegy kerül. Válaszom tehát az, hogy igenis tudomásom van erről és nem szándékom azt megszüntetni, mert mint üdvös intézkedést helyeseltem és jóváhagytam annak keresztülvitelét. (Helyeslés a jobboldalon.) Negyedik kérdése a képviselő urnak az: Van-e tudomása a minister urnak arról is, hogy az országos kiállítási bizottság az összes hazai bankárok mellőzésével, bizonyos Molling hannoveri származású kereskedővel kötött szerződést s ez kapta meg a kiállítási sorsjegyek rendezését ? Igenis vau róla tudomásom. A mint a sorsjáték elhatároztatott, egy körözvényben pályázat hirdettetett, de az első pályázatra beérkezett ajánlatokkal nem elégedhettünk meg, mert nem volt elég kedvező. Ennek folytán egy második pályázat hirdettetett és erre négy vállalkozó jelentkezett, két hazai és két külföldi. Természetes, hogy az ajánlatok közül azt fogadtuk el, mely a legnagyobb összeget adja, ugy a nyeremény tárgyak bevásárlására, minta kiállítási alap javára. Seza Molling czég volt. Mi abból, hogy hazai, vagy külföldi czégnek adjuk, kérdést nem csináltunk, mert feladatunk csak az volt, hogy iparosainknak és a kiállításnak minél nagyobb hasznára legyen a sorsjáték. A hatodik kérdés ez: „Kétségtelen tény az is, hogy a magyar országos kiállítás sok vendéget várhat a Svájczba sereglő idegenek köréből, ha ezek ügyes reclam által a kiállításra figyelmeztetnek. Az antwerpeni kiállítás rendezői szép kis táblácskát csináltattak és azt Svájcz összes vasutés hajóállomásainak várótermében már négy héttel ezelőtt kifüggesztették, minthogy tudomásom szerint ily hirdető táblákat a magyar kiállítási bizottság is készíttetett, kérdem a minister urat, mikor fogják ezeket kifüggeszteni?" Hogy mikor fogja kifüggeszteni, erre választ nem adhatok, mert azt kifüggeszti, a kit illet. Hanem hogy miI kor lettek elküldve, arra válaszolhatok. Április 48'