Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-125
378 l25 « «»zágos.IUé3 iBAjiiä 16. 1885.. tenni az épületkövek szilárdságára, mit kell tenni a téglaégetésre nézve; hanem hogy a népneve- '. lésre, a népoktatásra: egy 25—30 éve szolgáló néptanító, a ki azon vidék tanítóinak és az összes tanítói karnak büszkesége, hogy az ne tudna többet annál, ennek megítélését magára a minister úrra bizom. Én remélem t. ház, hogy kérdésemet nem fogják pártkérdésnek tekinteni. (Élénk derültség jobbfelöl. Felkiáltások: Dehogy!) Én nem tudtam, hogy a szepesmegyei tanfelügyelő apja függetlenségi párti s ime valamint a t. minister ur az ő érdekei mellett érvel, én a tanügy érdekében azon tanfelügyelő kineveztetése ellen vagyok azért, mert igen érdemesek mellőztettek. Nem tudtam, hogy az a 4—5 versenyző, a kiknek egyikét a t. minister ur helyettes tanfelügyelőnek használta, a kormányéval ellenkező politikát követ; de nagyon hajlandó vagyok hinni, hogy t. minister ur azért vonta el a mostani aradi tanfelügyelőt az építészettől és tette a népiskolák felügyelőjévé, hogy ott valószínűleg oly politikát kövessen, mely a t. minister urnak kedves politika a tanügy érdeke ellenében. Kérem a t. minister urat, ha vannak is hivatalos jelentései, hát vegye figyelembe az én tudomásomat is, mert a nád sem zörög ok nélkül. Én ugy vagyok értesülve, (Zaj jobbfelöl. Felkiáltások: Eláll!) hogy mióta ezt a tanfelügyelőt kinevezte Aradra, ott a tanügy tere hátrányosan veszélyeztetve lett. (Derültség jobbfélöí.) Óhajtom a tanügy érdekében, hogy ez tovább el ne mérgesedjék és ne ismétlődjék azon eset, hogy a tanítók önbecsérzetének megsértésével és a tanügy kárára egy szakavatatlan és hozzájuk képest majdnem semmit sem tudó egyén erőszakoltassék a tanügyre. Nem veszem tudomásul a választ. (Felkiáltások jobbfelöl: Szavazzunk !) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a minister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik tudomásul veszik, méltóztassanak feíállani. (Megtörténik.) A ház többsége tudomásul vette a választ. Következik a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister ur válasza Olay Szilárd képviselő ur interpellati ójára. Gr. Széchényi Pál földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! (Halljuk! Zaj.) Olay Szilárd képviselő ur a következő interpellatiót intézte hozzám, illetőleg a közlekedésügyi ministerhez (olvassa): „Az országos kiállítási bizottság eljárására vonatkozólag interpellatio a földmívelés-, iparés kereskedelem- és közlekedésügyi minister urakhoz: 1. Bir-e tudomással a kereskedelemügyi minister ur arról, hogy az országos kiállításra ! jelentkezett számos kiállító, kiállított tárgyait a kiállításon személyesen nem képviselheti s ttmután állandó képviselőt az országos kiállításon nem tarthatnak, hajlandó-e ,-a minister ur az országos bizottságot utasítani, hogy a szegényebb sorsúak által kiállított tárgyak gondozását és ela dását időről időre a kiállítási bizottság ingyenesen vagy legalább mérsékelt díjak mellett eszközölje." Bátor vagyok erre azt válaszolni, hogy felesleges volna e tekintetben intézkednünk, miután már az országos bizottság által 1883. szeptember 1-én megállapított általános szabályzatoknak 11., 13. és 16. szakaszaiban megtörtént az intézkedés és azóta is azon elárusító-bizottság már megalakult, életbelépett és már az elátusításokkal el is van foglalva. Hogy ezen bizottság a kiállítás előtt nem alakult meg, az természetes; mert akkor még kiállítás és elárusítandó tárgy nem volt. Ennélfogva az elárusító-bizottságnak csak a kiállítás megnyitása után volt szükséges megalakulni. Azonkívül, hogy a kiállító közönségnek biztos tudomása legyen ezen szabályzatról, a bejelentő ívek hátsó oldalán az egész szabályzat le ran nyomtatva, ugy hogy egy kiállító sincs, feltéve, hogy érdemesnek tartotta magának a szabályzatról értesülést szerezni, hogy ezen értesülést ily utón is meg ne szerezhette volna. Ennélfogva a képviselő urnak azon föltevése nem helyes, hogy vannak sokan, a kik azért nem állítottak ki tárgyakat, mert ilyen elárusító bizottság nincs. Második kérdése a képviselő urnak ez: ,Van-e tudomása a minister urnak arról, hogy bizonyos Pinkás-czég a kiállítási képviseletért szegénysorsú kiállítóktól, kik folytonosan jelen nem lehetnek, 15 forintnyi képviseltetési díjt követel s így miután a kisebb kiállítók nincsenek tájékozva a képviselet czélja felől, inkább ki sem állítanak, semhogy az ezért követelt nagy összeget lefizessék, kérdem tehát hajlandó-e ezen állapotokat orvosolni ?" Azt, hogy ilyen alkalommal szédelgők ne legyenek, azt hiszem senki sem képes ellensúlyozni, megakadályozni. A mint zsebmetszők nagy serege érkezett Budapestre a kiállításra, ugy valószínű, hogy bizonyos közvetítők, a kik fel akarták tolni magukat egyes tájékozatlan kiállítók képviselőivé, szintén jöhettek ide. De ha valaki ezeknek inkább adott hitelt, mint a bizottságnak, az az illetőnek hibája, nem a mienk. A mi részünkről, ugy hiszem, megtörtént az, a mi történhetett, az által, hogy a kiállító közönség figyelmeztetett már a bejelentési ívvel, hogy leghelyesebben miképen járhat. De azonkívül még a kiállítás megnyitása előtt és azóta is hirlapilag figyelmeztetve lett a közönség. Sőt többis történt; mert oly közvetítőket, a kik fölerőszakolták magukat egyes kiállítókra és tetten érettek,
