Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-125

125, országos ülés május 18. 1885, 367 változtatni, később az érdekeltek maguk kérték, hogy ne Karczag, hanem Kis-Ujszállás felé vezethessék a vonalat. Az első ízben igen nagy összegre számított költségvetés többel mint 1 millió forinttal szállíttatott le, hogy az a tényleges kiadásoknak lehetőleg megfeleljen és 3.100,000 forinttal lett megállapítva. Az ügy ezen a stádiumon keresztülhatolván, most az érdekeltek kérik magának a vasútnak concessionálását. Itt merül fel a harmadik kérdés, a mi a képviselő urak részéről szintén felvettetett és magam is bátor voltam felemlíteni, hogy vájjon a vasút financeirozása ugy történik-e, hogy az az állam érdekeit nem veszélyezteti s netalán az értékpapirpiaczra nyomasztó nem lesz? Biztosíthatom a t. házat, hogy nem lesz. A kibocsátási ár 787o-ban van megállapítva; oly átlag, mely, nem mondom, hogy épen hallatlan magas vicinális vasútnál, de olyan, mely szokatlanul magas, a mi azonban nehézséget nem okoz s a kamatozásnál szintén nincsenek olyanféle nehézségek, melyek indokolttá tennék az engedély megtagadását. Mindezekre támaszkodva minthogy egyfelől a vasút kiépítése sürgősen engedélyezendő, (Közbeszólás a szélső baloldalról: Kinek az érdekében ?) az érdekeltek kérelmére; nincs semmi ok annak megtagadására: de másfelől erre vonatkozólag az értekezések és tárgyalások befej ezhetők nem lévén, de időközben az országgyűlés összejöveteléig remélhetőleg befejezhetők lennének, hogy egy törvényhozási felhatalmazást kérjen a kormány arra, hogy ezen vasút engedélyezését és engedély-okmányát a maga jelentésével együtt a jövő ülésszak alatt az országgyűlésnek bemutassa, annak mi sem áll útjában, hiszen akkor is lesz módja az országgyűlésnek az elvi kérdéseket az engedélyezés minden pontjában megbírálni és azok felett határozni. Azt gondolom, első sorban feladata az országgyűlésnek nem a technikai kérdések, hanem a forgalmi politikai kérdések felett határozni s e tekintetben nemcsak joga van az országgyűlésnek határozni, de szükséges is, hogy arról kellőleg tájékozva legyen. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ezzel szemben Szederkényi képviselő ur rendkívüli szenvedélyességgel, (Ellentmondások a szélső baloldalon. Felkiáltások: Egerről volt szó!) én nem azt mondom, hogy mi okból tette, hogy feljogosította-e valami vagy nem, de merem állítani, rendkívüli szenvedélyességgel nyilatkozott tegnap; (Felkiáltások a szélső baloldalon : Csak melegen!) így például egyik szavában azt mondta, hogy uradalmi vasút concessionáltatik és rögtön utána tette, (Zaj a szélső baloldalon és felkiáltások: Mocsáry mondta!) Mocsáry képviselő ür ma ismételte, Szederkényi képviselő ur tegnap mondta. Mocsáry képviselő ur nyilatkozatára majd visszatérek ké| sőbb, most csak Szederkényi képviselő [úrról kívánok szólani. [Halljuk!) Tehát mondom azt állította egyik szavában, hogy uradalmi vasút concessionáltatik, azonban rögtön utána tette, hogy gyanúsítani nem kivan. {Derültség jóbbfélől. Mozgás a szélső baloldalon.) Méltóztassanak e felett ítélni. Hanem hát Szederkényi képviselő ur mondott egy beszédet és benyújtott egy határozati javaslatot. Mindkettőt értem külön-külön, de a kettőt együtt nem. Szederkényi képviselő ur ugyanis elmondja, hogy nem ez a vasút jó, mely itt terveztetik, hanem az lenne a helyes, mely Terennérőlkiindulva Egerből menne Pétervásáron át FüzesAbonyig, egybe esnék ez a már most létező szárnyvonallal, Füzes-Abonytól pedig — azon tervet követve, melyet a mátrai vasút érdekeltjei kívántak — Karczagra vezetne. Legyünk tisztában azzal t. ház, mi tulaj donkép a kettő közt a különbség. Egyenesen Eger városának magának érintése és pedig eltérőleg nem épen Pétervásártól — mert a tervezett vasút Pétervásáron valamivel feljebb hagyná el azon irányt, melyben Szederkényi képviselő ur kívánná vezetni — de alább a Tiszánál, ott, a hol az áthidalásra alkalmas hely, egy pár száz öllel akár feljebb, akár lejebb, kínálkozik, egyesülhetne azzal s azon kívül, minthogy Karczagot méltóztatott említeni, nem Kisújszállásra, hanem Karczagra menne. A lényeges különbség tehát tisztán Egert illeti. Engem azzal vádol Szederkényi képviselő ur, {Halljuk!) hogy hiányzik bennem a jó akarat ezen Egert érintő vasúttal szemben. Ha Szederkényi képviselő ur külön szólott volna velem, mint ministerrel, a kinek vasúti, közlekedési kérdésekben úgyis annyi emberrel kell szólanom, akkor megmondtam volna neki, a mint most kimondom itt, hogy én e vasút iránt rokonszenvet igenis érzek, de a jó akaratom nem terjedhet odáig, hogy egy hatalmas ütéssel azon hegyeket, melyek Pétervásár és Eger közt vannak, elsülyeszszein. Én azokat onnan eltüntetni, elvarázsolni képes nem vagyok. Mondtam és mondom azt, hogy egyáltalán nem hiszem, hogy ott vicinális vasutat építeni lehetne. Pétervásár és Eger közt két vízválasztó van, körülbelül 3 mértföldnyi állandó hosszúságban, állandólag hegyek közt nagyon szűk és kanyargós völgyekben. Itt kellene vezetni a vasutat. Utóvégre ma már a föld felett és a föld alatt nagyon sok helyütt lehet ugyan vasutat építeni, csak az a kérdés: mily áron. Vicinális vasutat nagyon drágát nem építhetünk. Azt pedig mindnyájan tudjuk,hisz sokat foglalkozunkvvasutkérdésekkel, hogy néhol 2—3 mértföldnyi vasút költségei felmennek annyira, mint másutt 6—8—9 mértföldnyi vonaléi. Én nem azért nem helyeztem előtérbe az egri irányt, mintha Eger iránt ellenszenvvel viseltetném