Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-125

366 125. országos ülés május 16. 1885. rennéről, vezet egy kis völgyön át Recs község érintésével Verpelétre Kaál-Kápolnára, innen a Tisza oly pontjára, a hol az áthidalás könnyeneszközölhető: eleinte Karczag volt tervezve, de később Kisújszállás fogadtatott el. Azon rész, a mely a Mátra felett vonul el, nem északról délre nyúló, habár van oly vasutunk is, a mely e feladatnak felel meg és ez a hatvanfülek-losonczi. Ennek nem ez feladata, mert ez, ha tetszik, transversalis. Az is áll, hogy ez bizonyos tekintetben lejebb párhuzamos a fülekhatvani részszel. Az azonban máshova gravitál, ugy hogy ez a magyar államvasutnak Oderberg felé vezető vonalával szemben jelentékenyebb versenyt nem fog kifejthetni. Elismerem azt is, hogy egészen párhuzamos irányban halad az a kis szárnyvonal is, a mely Füzes-Abony és Eger közöt van. De ennek hivatása Egernek megadni az összeköttetést a vasúttal. Ez meg marad, hatása nem változik, akár építtetik ki ezen vasút, akár nem, ugy, hogy e tekintetben félni nincsen ok. Az alsóbb részről, a mely Kaáí-Kápolnától a Tiszáig és a Tiszától Kis-új szállásig terjed, alig lehet azt mondani, hogy párhuzamos és hogy olyan, a mely versenyképes lehetne a magyarállamvasutaknak hatvan-szolnoki vonalával szemben. Minthogy pedig ezen vonal három helyütt érint meglevő vasúti állomást, minden esetre a forgalmi viszonyokat legnagyobb gonddal kellett tanulmányozni. A közlekedési ministerium arra a meggyőződésre jutott, hogy a leghelyesebben biztosíthatja magát az állam minden eventualitás ellen, ha a mátrai vasút üzletét az államvasutak igazgatósága veszi át. Méltóztassék megfontolni, hogy ha nem volna a magyar állam birtokában mind a három pont, melyet a mátrai vasút érint, akkor még lehetne beszélni arról, hogy talán bizonyos verseny állana elő a mátrai vasút és az államvasutak közt. Méltóztassék magukat visszaképzelni azon helyzetbe, mely addig fennállott, a mig a tiszavidéki vasuttársulat fennállott és az északkeleti vasuttársulat, mint most is, külön működött. Azon esetben Nagy-Váradról, Kolozsvárról, Gyulafehérvárról érkezhettek volna Kis-Újszállásra olyan küldemények, melyek, miután Oderbergbe vagy Hamburgba voltak rendelve, a Kis-Ujszállás és Tereimé közöti utat választanák, mely, mint az indokolásban fel is van hozva, 30 kilométernyi rövidítést vonna maga után. Azonban jelenleg a régebben különállóit vasutak államositra vannak s az irányítás egészen a magyar államvasutaktól függ. Meszszebb relatiókra nézve, mert a szomszéd államok vasutaival csak nagyobb távolságokra szokott megállapittatni a cartell szerződés — az a 30 kilométernyi árkülönbség nem bir fontossággal. Nem attól lehetett tehát tartani, hogy — e viszony biztosítva levén— a mátrai vasút a magyar államvasutnak okoz majd kárt, mint inkább attól, hogy a magyar államvasút fogja annak a forgalmát teljesen absorbeálni, még azon relatiókban is, melyekben ez nem méltányos. Mert, hogy más esetet vegyek fel, ha teszem Terennéből az első állomásból küldetnék kőszén valamelyik alföldi állomásra,mondjuk Török-SzentMiklósra vagy Fegyvernekre, azt az államvasuti igazgatóság, könnyen eszközölhetné, hogy a küldeményt. Terennére vigye és onnan tovább, ugy hogy a kőszenet csak a magyar államvasutak szállítanák. így pedig ama szerződés által, mely a forgalmi viszonyokra nézve a társulattal köttetik, ez biztosítva van arról, hogy nem csak az összes belforgalomban, hanem egyszersmind mindama relatiókban is, melyekben saját útja rövidebb, mint valamely másik, az államvasutak egy szomszéd vonalán, nem ez utóbbi fog használtatni, hanem a mátrai vasút. Ez semmi egyéb, mint méltányos s e tekintetben sokkal nagyobb súly fektettetett arra, hogy ama vidéknek legyen helyesen épült és kellő hasznot nyújtó vasútja, mint ily kisszerű, tisztán fiscalis szempontokra, melyekből a vasút építését meg lehetne akadályozni. így hát a forgalmi politikai szempontok, melyek figyelembe jöhetnek, tekintve a vasútnak közbiztonsági vagy netalán katonai tekintetben való rendeltetését, épen nem olyanok, melyek miatt az engedélyezés megtagadható volna. Miután e szempontokat megállapítottam s általában tisztáztam, kérdésbe jött a vasút kiépítésének technicuma. A magyar államvasút, mint méltóztatik tudni, vicinális vasutakat maga közelebbről nem épít s igy helyes vicinális vasutak építését részint az 1880: XXXI. törvény czikkben megállapított előnyökkel, részint külön törvényhozási intézkedésekkel még azon is túlmenőket engedélyezni — nem lévén bővében közlekedési eszközöknek és jelesen vasutaknak — érdekünkben van, hogy minél több helyesen épült helyi érdekű vasutunk legyen. A tervezetnek és építésnek menete rendesen a következő. (Halljuk!) Kérnek előmunkálati engedélyt. Szere száma nincs annak t. képviselőház, hogy a közlekedési ministeriumban hány előmunkálati engedély kéretik. Némelyik megtagadtatik; magasabb forgalmi politikai szempontokmindjárta kérésnél indokolják annak megtagadását; mások némely figyelmeztetések s változtatások után eljutnak azon stádiumba, hogy a nyomjelzés megadatik, részletes tervek s a költségvetés elkészítendők. Ezen vasutat illetőleg az érdekeltek egyesültek, az irányt megállapították és az erre vonatkozó tervezetet benyújtották. A tervezet sok változáson ment keresztül. így először is a nyomjelzés nem volt egészen helyes, ezt meg kellett