Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-125

125. országos ülés mányba, mivel csak ez által érheti el a teljes megnyugvást arra nézve, hogy helyi érdekű vasút koncessionálása csak oly feltételek mellett történik, a melyek magasabb állami, forgalmi, politikai és egyszersmind az államvasutakkal összekötött pénzügyi érdekeket nem sértenek. (Helyeslés bálfelöl.) Ha már most a t. kormány jelen esetben azt állítja és ez állítását a bizottságokban indokolta is, hogy a jelen pillanatban nincs azon helyzetben, hogy engedélyokmányt terjeszthessen a törvényhozás elé, másrészt ezen ügy tárgyalásának elhalasztása által az illető vidéki érdekeltség, mely önerejéből vasutat akar építeni, nem indokolható hátrányt és kárt szenvedhetne, ugy én kész vagyok ezen indok előtt meghajolni, kész vagyok a törvény erre vonatkozó intézkedése alól kivételnek helyt adni : de azután a törvény általános intézkedései alól a kivétel felfogásom szerint csak odáig terjedhet, a meddig azt a feltétlen szükség indokolja, terjedhet odáig, hogy a t. kormánynak az időközben netán előállható kedvező conjuncturák felhasználhatása szempontjából felhatalmazás adassék, hogy a vasút engedélyezését rendkívüli hatáskörben eszközölhesse, azon időn át, melyen a törvényhozás nem ülésez, megengedem, még azon időn át is, melyen a törvényhozás más az államkormányzat rendes menete által eléje szabott más teendőkkel, mint például a költségvetés stb., ugy el van foglalva, hogy ilynemű törvényjavaslat alapos tárgyalására rá nem ér. De hogy ezen időtartamon túl mi czímen, mi jogon lehessen a törvényhozástól felhatalmazást kérni, azt nem értem, hogy miért kelljen kivételesen a vicinális vasutakról szóló törvényczikk igen fontos szabványait hatályon kivül helyező felhatalmazást adni, oly időre is, midőn a törvényhozás együtt van s midőn az említett tárgyakat elintézheti és igy teljesen szabad ideje van arra, hogy a törvény által reá ruházott kötelességét teljesíthesse, azt megvallom, nem értem. Én tehát kérem a t. kormányt, hogy arra nézve is nyilatkozzék, hogy hajlandó-e beleegyezni abba, hogy a felhatalmazás időtartama ezen szempontok alapján, mondjuk ez év végéig, vagyakár január közepéig, de szabatos időpont meghatározása mellett az általam elvileg jelzett időhatáron túl ki ne terjesztessék? Ha ezen három kérdésre nézve ily értelemben határozott világos nyilatkozat adatik, mely azon tekinteteket kielégíti, melyeknek bátor voltam kifejezést adni: azon esetben hajlandó vagyok a törvényjavaslatot megszavazni; ha pedig erre kielégítő nyilatkozatot nem nyerek, kénytelen leszek ellene szavazni. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) B. Kemény Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister: T. ház! Habár legkemAjus 16. 1885. 3gg vésbé sem érthetek egyet azon hanggal, melyen Mocsáry Lajos t. képviselő ur fölszólalt, nem tagadhatom, hogy pár igen fontos oly nézetnek adott kifejezést, melyekkel magam is egészen egyetértek. Mocsáry Lajost, képviselő ur fölhozta azt, hogy midőn vicinális vasút engedélyeztetik, mindig megfontolandók a forgalmi-politikai viszonyok. Ebben teljes mérvben egyetértek vele. Nemcsak vicinális vasút kérdésében, de általában, midőn vasút építéséről van szó, három fő irányú kérdések lebegnek előttem, mint a melyekre támaszkodva lehetek azon helyzetben, hogy véleményemet megállapítsam. Egyik és legfőbb épen a forgalmi politikai szempont, hogy mily végpontokat köt össze a vonal — minő hatása lesz annak az iparra, [kereskedelemre, földmívelésre — nem vonj a-e el netalán a kereskedést oly irány tói, mely országos tekintetben helyes, nem bénítja-e meg egyik vagy másik nemét iparunknak, mely figyelmet érdemel? Majd minden nagyobb vasútnál fel kellett e kérdést vetnem. De ez nem elég, egész csoportja van még a kérdéseknek, melyekkel tisztába kell jönnünk, ilyenek a technikai kérdések, a nyom helyes megállapítása, mélységi kanyarviszonyok, állomások elhelyezése, melyek mind befolynak a forgalmi tekintetekre és arra, hogy mások károsodást ne szenvedjenek. Ehhez járul az összes befektetendő tőkének lehetőleg minimalis összegre való leszállítása, mely minden vasútnál fontos, a mennyiben nemcsak arra kell ügyelni, hogy valamely vasút nyujt-e egyes vidéknek, vagy az országnak jelentékeny, vagy kevésbé jelentékeny hasznot, hanem arra is, hogy ne okoztassék baj vagy nehézség az által, ha a vasút jövedelmezőtlenné válik. Minél nagyobb tehát az összeg, mely befektetendő, annál nagyobb jövedelmet kell a vasútnak hajtani, hogy ezeknek az igényeknek megfelelhessen. A harmadik a financiális kérdés. És ez tisztán a fiscalitás szempontja, hogyafinancirozás oly módon, oly papirosnemben, oly cursussal, oly kamatlábba] és oly valutával történjék, a mely az igényeknek megfelel és a mely ne vezessen oda, hogy a pénzpiaczon lévő értékpapirosok cursusa lenyomassák és hogy az egyik vagy másik engedélyezett vasút ne panaszkodhassak a miatt, hogy mert xij vasut építtetik, papírjai leesnek. Mind a három szempont külön vitatandó és döntendő el és csak akkor, ha ezek iránt minden kérdés tisztában van, lehet határozott véleményt mondani valamely vasut engedélyezéséről. Ha az általam most csak pár szóval vázolt feltételeket a szóban forgó mátrai vasut engedélyezésére alkalmazom: azon határozott meggyőződésre jutok, hogy a mátrai vasut az imént elősorolt feltételeknek eleget tesz. A legfontosabbak, mint említem, a forgalom: politikai viszonyok. A vasut kiindul Te-