Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-124

124. országos ülés május lő. 1885. 357 jellemzően szólnak e részben s azon határozott felvilágosítást nyertük, hogy: önöknek minden igyekezete füstbe ment, ne is költekezzenek, mert önök el vannak veszve, hiszen a kormány a másik consortium ügyét karolta fel. És most kérdem, midőn a kormány ennyi jóakaratot mutatott irányunkban, micsoda érdek vezethette, hogy ama másik consortium, a Károlyi G-yula-féle consortium irányában minden szíves előzékenységet, minden kedvezményt, minden valódi jóakaratot tanúsítson? Nagyon érdekes volna, ha t. minister ur e tekintetben felvilágosítást is adhatna, mert hogy országos érdek nem működhetik közre, hogy ezen consortium tervezete vitessék keresztül, méltóztassék egy tekintetet vetni a térképre, mindjárt kitőnik, hogy ama nagy körnek, melynek átmérője lenne e vasút, csak Karczagtól vagy Kisújszállástól kiindulva FüzesAbonynak és Egernek mehet és nem lehet helyes azon vonal, mely Karczagtól vagy Kisújszállástól kiindulva, mellőzve, lehet mondani minden fontosabb helyet, mellőzve azon vidéknek emp orialis, culturalis és egyszersmind törvényhatósági székhelyét, attól másfél óra járásnyira a hegyek közt a parádi fürdő mellett, a mátrai községek minden főbb pontját mellőzve, közbenső forgalmat nem közvetítve vezetne Terennére. Megengedem, hogy bárkinek joga van arra, hogy a maga érdekét elősegítse és a maga uradalmi javait öregbítse vasúti építkezések által is. De az ismét az országos szempontok jogai közé tartozik, hogy bírálatot mondjunk felette, vájjon a magánérdek ily kidomborításokkal megegyezik-e a közérdekkel, nem sérti-e mások érdekeit és ha egyes uradalmak felvirágzása az ország érdekében áll, szívesen hozzá is járulok, de azt gondolom, hogy egy város életkérdése még inkább az ország érdekében áll. (Ugy van! TJgy van! a szélső baloldalon.) És ha — mit az isten ne adjon — Eger városa bortermelésének a phylloxera csapás véget vetne, ipari eszközök által kell oda hatni, hogy azon népnek ott keresete legyen és ne kényszerüljön majd a vándorbotot kezébe venni és a haza földjét elhagyni. Midőn mindezek tekintetbe veendők — és mindezek az ország előtt kell hogy nagyobb súlylyal bírjanak, mint egy fürdő felvirágozásának érdeke — azt hiszem t. ház, hogy ha a mérleget összevetjük, lehetetlen ezen mérlegnél megtalálni azon másik consortium irányzatára vonatkozó országos érdeket és ha az nincs meg, akkor mondani sem kell, tisztán magánérdek az egész és akkor nagy kár volt a törvényjavaslatnak helyi vasút czímet, jobb lett volna annak uradalmi VÍ sut czímet adni, (FélliáttásoJc a szélső baloldalon: Családi vasút!) A t. közlekedési minister ur máskor is hangoztatta és ez alkalommal is fogja trjra hangsúlyozni, hogy a helyzettel köteles számolni és midőn hozzá vasúti tervekkel lépnek, ő azt elfogadni kényszerült. De azt hiszem, a ministernek magasabb állásponton kell állnia, nemcsak a rideg kötelesség egyszerű feltevése az, a mi egy minister előtt imponál. Egy ministernek mindig a közjó, az állam érdekét is szem előtt kell tartania és akár mi érdekben működik, azt az állam érdekével kell egyenlő alapra vetni. Megengedem, hogy azon érdekelt consortium, melynek kedvéért ezen törvényjavaslat hozatik, igen nyomós és fontos tényező, de azt gondolom, hogy a mérleg mádik serpenyőjében a közérdek oly hatalmasan tiltakozik ez ellen, hogy a t. minister ur sem zárkózhatik el, ha önmagába száll, azon tudattól, hogy itt csakugyan oly igazságtalanság készül, a milyen a vasutak építésének történetében Magyarországon még elő nem fordult. Azt mondja a t. előadó ur — és igen várom e tekintetben a t. minister ur nyilatkozatát is, — hogy utoljára is építnek vasutat a maguk költségén, ismételve mondja, hogy állami subventio erre nem kívántatik. Nálam van egy tervezet, melyet egy ügyes pénzember készített, de nem fogom megmutatni, mert lehet, hogy könnyen másolatot vennének róla, a melyben előadja, hogy mikép lehet nekünk vasutat építtetni a kormány határozott jóakarata és támogatása igénybevételével. Ki van mutatva az is, hogy ezen vasutat, e nélkül építeni teljesen lehetetlen. T. ház! Ha az illető consortium tisztán a maga erejére támaszkodna, azt mondaná: pénzem van, ha tetszik építek a levegőbe, kinek mi köze hozzá, saját pénzem felett rendelkezem. Azt mon dana rá az ember: igaza van, ámbár a minister urnak akkor is meg kellene gondolni, vájjon megegyezik-e az állam érdekével és vájjon a rideg fiscalitása az individualitásoknak nem emelkedik-e oda, hogy másoknak kárt okozzon. De utoljára is azt mondaná az ember: saját pénzét költi. De a dolog nincs igy, mert ha igy volna, ugy a eonsortiumnak, mint a t. kormánynak érdekében állana bebizonyítni, hogy igy van s akkor a kormánynak nem volna szabad a meghatalmazás köpenyegét behozni s e tág köpeny rejtekeibe oly dolgokat tenni, melyeket világra hozni többé nem lehet. Ha oly tiszta dolog volna, a mit a t. előadó ur is oly jóhiszeműleg vázol, akkor, mikor látja, hogy ama vidéken e dolog aggályt kelt, azt kellene mondania: miért függeszszük fel e törvényt? Nehogy gyanú érje akár őt, akár a t. kormányt, akár a házat, hogy ily kérdésben meghatalmazással akar dönteni, a t. előadó urnak azt kellene mondani, hogy őrizzük meg a háznak eme jogát, melyet ép azért tartott fenn ily fontos kérdéseknél, hogy a kormányt megmentse attól, hogy kényszerülve legyen saját hatáskörében eljárni és sokszor oly befolyások és sugalmazások előtt