Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-124

356 124. országos ülés május 15, 1885 A pénzügyi bizottság azonban kénytelen volt elfogadni a minister ur által felhozott azon érvet, hogy az egri összeköttetés területi viszonyoknál fogva több nehézségbe ütközik mint a tervezett vasútvonal. He másrészről nem zárkózhatott el a két bizottság az elől sem, hogy bizonyos irányt kijelölni, bizonyos feltételeket megszabni az államnak joga van ugyan, de a hol az állam semmivel sem járul az illető vonal létesítéséhez, a hol az illető érdeklettek maguk állanak össze és azt mondják, mi engedélyt kérünk a kormánytól, hogy egy bizonyos vonalt kiépíthessünk és a hol az illetők teljes biztosítékot nyújtanak az állami közlekedési politika érdekeinek megóvására : ott talán nem méltányos és nem helyes, hogy az állam mintegy parancsolólag más irányba terelje a magánvállalkozókat. Ezen szempontokból kiindulva, t.ház, a pénzügyi ós közlekedési bizottság nevében a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom. (Helyeslés jobbfelei.) Szederkényi Nándor: T. ház! Mindenekelőtt bátor vagyok a t. házat arra kérni, hogy Eger városának tegnap beérkezett kérvényét ugy a mint a múltkor is a képviselőház indítványom folytán elfogadta, ezúttal szintén a tárgyalás előtt felvenni, illetőleg annak felolvasását elrendelni méltóztassék. (Halljuk!) Elnök: A kérvény fel fog olvastatni. Nagy István jegyző (olvassa a lérvényt) . Szederkényi Nándor: T. ház! Midőn, mint országos képviselő egy helyi érdekben, a melyre vonatkozólag most olvastatott fel a szomorú következményt vázoló petitio, felszólalok, érzem a helyzet súlyát, de tudom, hogy felszólalásom indokolt és kötelességem is figyelmeztetni az országot, hogy midőn egy városnak sírját ássák, az nem áll sem az ország, sem a kormány érdekében. Oly városról van szó, mely a legrégibb múlt óta máig mindig hiven teljesítette kötelességét; mely, mondhatni, egy országrésznek culturalis tekintetben gyülekezési helye volt, mely a felföld és alföld összeköttetésének góczpontját képezte, hol az alföld és felföld nemzetisége találkozott; hol a bácskai szerb a felvidéki tóttal együtt tanulta a magyar nyelvet és hazaszeretet. A háznak idősebb tagjai nagyon jól tudják ezt, kiknek egy része szintén az egri iskolában tanult. A kormánypadokon is ül olyan, a ki mindezt jól tudja. És ipari tekintetben is Eger városa, mióta Magyarország áll, ezen természetes összeköttetésnél fogva a fel- és alvidéknek egyformán emporialis és forgalmi központjául szolgált. Midőn az 1868. évi törvény meghozatott, a hatvan-miskolczi vasút kiépítése tekintetében az a fatális jelszó volt uralkodó, hogy csak a végpontok tekintendők, a közbeeső forgalom számításon kivül marad. Ezen elvnek esett áldozatul a hatvanmiskolczi vasút építésénél Eger városa kihagyatott a fővonalból és szárnyvonallal láttatott el. De az 1868. törvényhozás még sem ignorálhatta e fontos tényezőjét az országnak és jegyzőkönyvileg kifejezést adott annak, hogy Eger városának érdeke szem előtt tartandó és az indóház ugy helyezendő el, hogy a felvidéki, a gömöri összeköttetés ott idővel létesíthető legyen. Ezen országgyűlési határozat máig fennáll és midőn a kormány a jelen törvényjavaslatot beterjeszti, mely ezen összeköttetés lehetőségének útját teljesen elzárja, semmivé teszi, azt gondolom, hogy egy előbbeni képviselőháznak határozatát sérti, annak intentióját ignorálja. És mig Eger város tekintetbe vételét határozta el a régi képviselőház, a mai képviselőház teljesen megsemmisítvén ezen intentióját a régi képviselőháznak, Eger város érdeke ellen hoz törvényt és ássa meg sírját azon városnak, mely a magyarországi városok között még sem utolsó helyet foglal el. Azt fogná talán mondani valaki, hogy ha Eger érzi ezen fontosságot magára nézve, miért nem tett lépéseket és azt fogja mondani a közlekedési minister ur, hogy miért nem állott elő kész tervekkel a közlekedési ministerhez és miért hagyta a dolgot ilyen csendességben a maga részéről ? Erre nézve kötelességem a helyzetet ugy. a mint van, tisztán megismertetni. Eger város érezte a helyzet súlyát és midőn az időt kedvezőnek látta, mert volt egy idő, mikor minden vasút építési eszme perhorrescálva volt Magyarországon, tehát, midőn az időt kedvezőnek látta, hogy e kérdést elővegye, elo is vette. 1882-ben érdekeltségi közgyűléssel intézkedést tett, hogy a közlekedési benső forgalom érdekének legtermészetesebben megfelelő irányban a vasút kiépítését létrehozhassa. De itt szomorúan kell azt a tényt is constatálni, hogy midőn a t. kormányhoz esetről esetre jóakaró támogatásért folyamodott a város, a t. közlekedési minister ur nemcsak, hogy jóakaró támogatásáról nem biztosította, sőt ellenkezőleg kiemelte, hogy az egész tervezet lehetetlen és keresztül nem vihető. És e közben mi történt? Egy másik consortium indult meg hadjáratra. Egyszer csak azt hallottuk, hogy Karczagtól már felmérték Terennéig az egész vonalat. Mi kutattuk, hogymiképen történt ez ily rövid idő alatt, hát kisült, hogy az állami vasúti mérnökök közreműködtek a felmérésben és midőn mi igénybe akartuk venni az államvasút! mérnököknek szíves közbenjárását, természetesen saját költségünkre, azt már nekünk megtagadták, azt mondván, hogy az állami vasúti mérnökök nem arra valók, hogy magánosok használják fel munkálataikra. Lépéseket tettünk bankoknál, pénzintézeteknél, hogy miként lehetne e tervezetnek megnyerni a pénzköröket? Levelek is vannak nálam, melyek