Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-124

ÍM. országos ülés május 15,1885. 355 gyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások: Szavazzunk!) Elnöki Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom (Felkiáltások: Szavazzunk !) s az előadó ur sem kívánván szólani, következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e elfogadni a bihari és békési helyi érdekű vasutak engedélyezésére vonatkozó felhatalmazásról szóló törvényjavaslatot? (Felkiáltások: Igen! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik!) A többség elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Szathmáry György jegyző: Szakaszonkint olvassa a törvényjavaslatot, mely észrevétel nélkül elfogadtatik. Elnöki E szerint a törvényjavaslat ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadva lévén, végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a képviselőház pénzügyi bizottságának 164. számú jelentése, „a mátrai" helyi érdekű vasút kiépítésére és engedélyezésére vonatkozó felhatalmazás tárgyában" benyújtott 161. számú törvényjavaslatra vonatkozólag. Ha a t. ház a jelentést felolvasottnak veszi, az általános tárgyalást megnyitom. Első szó illeti a bizottság előadóját. Lukács Béla előadó: T ház! A mátrai helyi érdekű vasút kiépítésére és engedélyezésére vonatkozólag előterjesztett törvényjavaslatban a kormány felhatalmazást kér arra, hogy Kis-Terennétől Kál-Kápolnán át Kis-Uj szállásig vezető he]yi érdekű vasutat engedélyezhessen. E törvényjavaslat előterjesztése azért vált szükségessé, mert a tervezett vonal a magyar államvasutaknak három rendbeli vonalát szeli át, illetőleg köti egymással össze. A vicinális vasutakról szóló törvény értelmében pedig a törvényhozásnak van fentartva oly helyi érdekű vasutak engedélyezése, a melyek létező vasutakat kötnek össze. Ez az egyedüli szempont, a melyért a törvényjavaslat előterjesztése szükségessé vált, mert különben a helyi érdekű vasutakról szóló törvény értelmében a kormány saját hatáskörében intézkedhetett volna az engedélyezésről. A törvényjavaslatban semminemű állami segélyezés a vasút létesítésére nem kívántatik, eltekintve természetesen a helyi érdekű vasutakról szóló törvényben előjött postahozzájárulástól, a mely segélyezésnek nem tekinthető, minthogy az ellenszolgáltatáskép adandó, mivel a törvény értelmében a helyi érdekű vasutak nem kötelezhetők a posta ingyenszállítására, hanem ezért az állam nekik megtérítést köteles adni. Magánvállalkozók, az érdekeltek indították meg a tárgyalást a kormánynál és kérték a vasút engedélyezését. Pénzügyi szempontok tehát nem szerepelnek a törvényjavaslatnál. Van azonban egy tekintet, a melyet a pénzügyi és közlekedési bizottságnak figyelembe kellett vennie és ez az, hogy tekintve a tervezett vonal fekvését, nem lesz-e az esetleg káros az ország közlekedési érdekeire és nem lesz-e hátrányos befolyással a magyar államvasutak pénzügyi eredményeire ? Mert a mint a térképből meggyőződhetünk, e tervezett vonal tulaj donképen a magyar államvasutak két vonala közé ékeltetnék be. E kérdéssel mind a közlekedésügyi, mind a pénzügyi bizottság részletesen foglalkozott és azon meggyőződésre jutott, hogy e vasút létesítése sem pénzügyi, sem közlekedési érdekek indokaiból nem akadályozható, sőt ellenkezőleg mind közlekedési, mind pénzügyi érdekek tanácsolják, hogy a vasút kiépítése megengedtessék. Nevezetesen, ha azt vizsgáljuk, hogy e vonal esetleg nem képezhetné e a magyar államvasutak fennálló hálózatának versenyvonalát: a felelet az, hogy a különbözet, mely e tervezett vonal által létesített összeköttetés és a hatvan-miskolczi összeköttetés között ez idő szerint is létezik, oly csekély -— 30 kilométer — hogy olyan hosszú vonalra számított forgalomnál, minőről itt is van szó, egyáltalában számításba nem jöhet. De figyelembe veendő az is, hogy egy a helyi érdekek kielégítésére szánt, másodrangúnak épített vonal oly vonallal, mely a tömeges és nagy forgalomra van berendezve, általában e nagy forgalomra alig versenyezhet számbavehető módon. Mindezektől eltekintve teljes megnyugvást talált mind a két bizottság abban a körülményben, hogy e vasút csak akkor engedélyeztetnék, ha kezelését a magyar államvasutak venné át. Tekintve tehát egyrészről azt, hogy e létesítendő vasút, mely az államvasutakat három helyen, a két végállomásnál és középütt érinti, oly annyira be van éke|.ve a magyar államvasutakba, hogy teljesen azok által uraltatik; tekintve másrészről azt, hogy az üzletet az államvasutak vennék át és a mint a közmunka- és közlekedésügyi minister a pénzügyi bizottságban kijelentette, e körülmény az engedélyezés sine qua non-ját képezi: mind a két bizottság véleménye az, hogy a közlekedési és pénzügyi érdekek ily combinatio mellett nemcsak, hogy nem érintetnek, hanem ellenkezőleg, ha e vonal tisztán az érdekelt vidékek terhére, a magyar kormány minden megterheltetése nélkül kiépül, a magyar államvasutak igazgatóságának kezelése alatt hatalmas eszköz lesz azon forgalmi politika kifejtésére és támoga tására, melynek fejlesztésére első sorban a kormány, illetőleg az állam van hivatva. Felmerült azon észrevétel, hogy nem lett volna-e helyesebb figyelembe venni a füzesabonyegri szárnyvonalat is és hogy nevezetesen a vonal Eger városának érintésével létesíttessék.