Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-124

124. országos ülés terczébe ugyanis két irányban fog vezettetni a vasút. De abba már tisztán egyetértek t. képviselő­társammal, hogy az 1880: XXXI. törvényczikk megállapítása szerint kérdés, vájjon valamely vasút megfelel-e a forgalom politikai viszonyoknak vagy nem s ép ezen szempont megóvása czéljából van csekély felfogásom szerint az 1880: XXXI. törvényczikkben felvéve azon dispositio, hogy minden oly vasút, mely önmagában véve vicinális, ha két főiránynak folytatása, vagy két vasutat köt össze, csak országgyűlési engedélylyel épít­hető ki. Épen ezért voltam bátor felhatalmazást kérni s épen ezért itt a forgalmi politikai szem­pontok is megvitathatok, sőt megvitatandók s csak ezen szempontok elfogadása alapján történhetik a törvényjavaslat elfogadása. Visszatérve a concrét kérdésre, biztosíthatom t. képviselőtársamat arról, hogy a forgalmi politi­kai szempontok a engedély-okmányban teljes biztosítékot fognak nyújtani az iránt, hogy az államvasuttól oly forgalomra nem tereltetik el, mely azt meg nem illeti és hogy különösen a fővárost, a forgalmi viszonyok, melyek ezen vasút­nál irányadók, egyáltalán nem fogják hátrányos helyzetbe hozni. A sárréti vasutat nem szükséges külön indo­kolni, mert az egészen helyi érdekű vasút s azon kis szárnyvonal, mely Margittától Székelyhidig nyúlik, szintén helyi érdekű vasút. Legyen szabad itt megjegyeznem azt, hogy én nagyon jól tudom, Szilágymegye a Kraszna völgyén építendő vasút mellett nyilatkozott; az azonban, hogy Székely hídtól Margittáig kiépíttetik, sőt még az is, hogy tovább folytattatik Szilágy­megyében, azon másik tervvel nincs ellentétben. Az egyik is, a másik is meglehet. És én most ezen kérdéssel, mely jelenleg szőnyegen nincs, nem is fogok többet foglalkozni, hanem visszatérek a forgalmi viszonyok kérdésére. Az Ér-Mihályfal­várói Nagy-Váradig terjedő vonal kétségkívül folytatását képezi az alföldi vasútnak; azonban miután az egész vasúthálózatnak kezelése később a magyar államvasutak igazgatóságához jo éa miután általában Jvéve a főforgalmi irányokban semmi ingerentíát nem szokott engedni a magyar államvasutak igazgatósága, illetőleg a magyar közlekedési minister a vicinális vasutaknak, épen azért, hogy ez által a forgalmi érdekek ne veszé­lyeztessenek és ne compromittáltassanak: itt attól, hogy illetéktelenül tereitessenek el némely for­galmi viszonyok ezen iránytól, egyáltalán tartani nem keli. (Helyeslés a jobboldalon.) T, ház! Még igen röviden kívánok csak né­hány szót szólni. {Halljuk!) Hogyan áll az ügy a képviselőház, illetőleg az országgyűlés előtt? kiépíteni szándékoltatik egy 128 kilométer hosz­szú vasút, sőt nem is egy vasút, hanem néhány májas 15. 188i. ggj vasútnak a hálózata s ez az államnak nem ke­rül összesen több hozzájárulásába mint 300,000 forintba, mely hozzájárulás egyébiránt a kato­nai igényeknek megfelelő építéshez van kötve ; ezen kivül az állam hozzájárul bizonyos összeggel a postaszállítás tekintetében, de ezért viszont az illető vasutak ingyen tartoznak szállítani a pos­tát. Ezen két hozzájárulás némileg ellensúlyozva van azzal, hogy az állam törzsrészvényeket kap 300,000 forint erejéig. Hogy ezen 128 kilo­méternyi vasút kiépítése az érdekelteknek meny­nyire van érdekükben, látszik abból, hogy Bi­harmegye mekkora hozzájárulást szavazott meg e czélra. Már most, a kinek van merészsége, hogy azon 300,000 forint hozzájárulásért, mely még ellenszolgálmányokkal is van biztosítva, 128 kilo­méter vasút létesítését ellenezze s ez által kocz káztassa az egész vasút kiépítését, az ne sza­vazza meg a törvényjavaslatot; de a kik ezt nem látják elég oknak arra, hogy a törvényjavaslat meg ne szavaztassák, azokat kérem, méltóztas­sanak a törvényjavaslatot elfogadni s a felhatal­mazást megadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Beöthy Algernon: T. ház! Nagyon rövid időre leszek bátor a t. ház figyelmét igénybe venni. (Halljuk!) Egyáltalában nem akartam a tárgyhoz szólani, de mivel azt tartom, hogy a képviselőnek ott, a hol az ország érdeke kerüle­tének érdekeivel összeütközésbe nem jön, nem­csak joga, hanem kötelessége is kerülete érdekeit védeni, nekem, mint azon kerület képviselőjének, a mely kerület e vasút által, mondhatnám, egye­dül van érdekelve, kötelességem a mondottakra né­hány észrevételt tenni. T. ház! Ha egyáltalában tudnám is, semmi esetre sem akarnám egy vicinális vasútnak jó vagy rossz voltát a magasabb közlekedési poli­tika szempontjából védelmezni, de annyit min­den esetre felelnem kell György Endre t. barátom­nak, hogy a komádiak és az a vidék egyálta­lában nem akar más irányt, hanem nagyon örül, ha abból a sárból valamerre, akármerre kijuthat, (Derültség.) Beöthy Ákos t. képviselőtársam felhozta és igen szépen ecsetelte azon vidék közlekedési miseriáit. Ügy látszik, t. barátom nincs egészen tisztában a Sárrét fogalmával; oly nagy terüle­tet foglal ez alá, melyben a Sárréthez nem tar­tozó oly vidékek is vannak, melyek a Sárréten uralkodó közlekedési miseriákkal épen nem küzdenek. Ez a vidék t. ház, mióta a közmunka megváltása be van hozva, folytonosan fizeti a megyének a közmunkaváltságot és pedig — mint­hogy szorgalmas és meglehetősen vagyonos lakos­sága van—jelentékeny nagy mértékben; ennek da­czára azonban soha nem kőutat, de egyetlen egy követ sem kapott. Én azt tartom és ezt Botílik t. képviselő urnak is bátorkodom figyelmébe

Next

/
Thumbnails
Contents