Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-124

352 124. országos ülés május 15. ISSä. ajánlani, hogy a vármegye, midőn közmunkájának egy harmadrészét odaadja — mit a t. képviselő ur oly meglepő dolognak tart — inkább gondol arra, hogy megnyugtassa ezen vidéket, a mely évtizedek óta fizeti és ha ez intézkedés meg nem történik, még évtizedekig fogja fizetni a közmunka-váltságot, mintsem arra, hogy Bottlik t. képviselő urat megnyugtassa. (Élénk derültség és tetszés a jobboldalon.) Méltóztassék csak azt a vidéket meghallgatni. Az igen is óhajtja e vasutat, mert az évnek legalább hat hónapján keresztül nem tud mozogni; ha pedig azt kérdi a t. képviselő ur: ha nem tud mozogni, hogyan mozog hát a vasúthoz, erre én azt felelem, hogy sokkal könnyebb félórányira mozogni, mint hat órányira, félórányira talán még el tudja vonszolni a terhet, de Komáditól bevonszolni nem lesz képes. (Helyeslés jdbbfélöl.) Én nem akarom t. ház, a különben is kimerített tárgygyal még tovább igénybe venni becses figyelmüket; csak arra kérem a t. házat, méltóztassék megnyugodni abban, hogy a vármegye, midőn azon határozatot hozta, semmi másnak, mint ezen vidéknek érdekében nem határozott; hogy ezen vidék van leginkább hivatva megítélni azt, hogy az Ő érdekében történik-e valami vagy sem; és hogy itt sem más érdekeltekről, sem vállalkozók hasznáról, a kik még tudtommal nincsenek is, szó nem lehet. Remélem, hogy vállalkozók lesznek majd, de fájdalom, nem hiszem, hogy valami nagy hasznuk lesz belőle. (Derültség jóbbfelol.) Ismétlem, itt más érdek nem lebegett senkinek szeme előtt és annálfogva kérem a t. házat: méltóztassék a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés és tetszés jóbbfelol.) B. Lipthay Béla: T. képviselőház! Én nem követem t. képviselőtársamat a helyi érdekek különös hangsúlyozásában, mert én azt hiszem, hogy a helyi érdekek tárgyalása ma nem lényeges kérdés, hogy azok felett nekünk határozni nem kell. Már magában azon fogalomból, hogy helyi érdekű vasút forog szóban, önként értetik, hogy a felett, hogy egy vasút mely irányban építtessék, csakis az érdekeltek hozzájárulása és felfogása az irányadó és ez nem a képviselőház tárgyalása alá tartozik. Egyáltalában nem kételkedem abban, hogy a kérdéses vasút irányzata, ugy a mint a törvényben contempláítatott, azoknak, a kiknek irányában vezettetni fog, teljes megelégedésükre fog szolgálni. Sokkal inkább csudáltam volna részéről, ha képviselőtársam az ellenkezőt állította volna, mert tudom, hogy nincs az országban egyetlen egy pont, bármely irányban építtetnék vasút, hogy azt az illetők kifogásolnák. (Tetssés balfelél.) Tehát, hogy megelégedésükre szolgál, abban nem kételkedem, valamint abban sem kételkedem, hogy lehet más irány, a mely jobban megfelelne a közérdeknek. Ezen kérdés vitatásába bocsátkozni nem akarok, ez olyan tárgy, a mely itt nem tárgyalandó. Áttérek arra, a mit a t. minister ur felemlített, mert az csakugyan olyan tárgyat involvál, mely a képviselőház latolgatásának és eldöntésének tárgyát képezi. Nem tudom, hogy a minister ur nyilatkozata György Endre t. képviselő urat megfogja-e nyugtatni, de azt hiszem, hogy azon megnyugtatás mégis teljes nem lehet, mert épen, a mit a minister ur felhozott az ő aggodalma irányában, azt egy másik törvényjavaslatban határozottan ellenkező irányban kívánja megoldani. O ugyanis azt kívánja, hogy azon vasutakra nézve, melyek nagyobb hálózatokat kötnek össze, az engedélyokmányban azon megnyugtatást nyújtsa, hogy az állam nagy forgalmi politikája az által ne veszélyeztessék. E tekintetben tett nyilatkozata, azt hiszem, teljesen megnyugtató már azért sem lehet, mert ő épen azon törvényj avaslatban, melyet még talán ma fogunk tárgyalni, egészen ellenkező irányt vallott. A mátrai vasútra vonatkozó törvényjavaslat indokolásában ugyanis felemlíti, miszerint a forgalom tekintetében épen azok, a melyeket György Endre kívánt, kellőleg szem előtt tartattak. 0 maga azt mondja, hogy a mátrai vasút az államvasutak forgalmába benyúlni nem fog, továbbá, miszerint a forgalom irányzata akként szabály oztatik, hogy a magyar államvasutnak pénz* ügyi érdekei teljesen meg lesznek óva. Tehát ugyanazon egy napon egy másik törvényjavaslatban maga a minister ur is szükségesnek látta megnyugtatni a képviselőházat az irányban, hogy ezen és hasontermészettí vasutak által csakugyan az állam érdeke koczkáztatva nem ieend; és ugyanazon napon azt mondja egy másik vasútról szólva, hogy felesleges ezen irányban intézkedni, hanem majd annak idején az erre vonatkozó intézkedést ő teljesíteni fogja. Még a minister ur egy másik megjegyzésére nézve is van észrevételem. Nem tudom, hogy György Endre t. képviselőtársam e tekintetben is teljesen meg lesz-e nyugtatva. A minister ur abból a szempontból indul ki, hogy egy vasútra nézve, a mely magán érdeket, hatósági érdeket képvisel, a törvényhozásnak teljesen közönbös lehet, hogy ahhoz az illető törvényhatóság mily összeggel járul hozzá és e tekintetben ugy látszik, a törvényhatóságok helyzetét egy magán érdekelt helyzetevei azonosítja. Pedig a ki figyelemmel meghallgatta a t. minister ur nyilatkozatát, azon meggyőződést meríthette, hogy a törvényhatóságok által a közmunka-alapból megszavazott összegek nem oly természetűek, milyen az, a mely felett a magánember, mint sajátjával rendelkezik,