Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-124

348 124. országos ülés május Is. 18S5. vasutak engedélyezését a ministeriumra, hanem fentartotta azt a törvényhozásnak, mert ezen veszélyekkel szemben csak abban talált garantiát, ha az engedélyezési feltételek, a concessionális okmányok a törvényhozás elbírálásának tartatnak fenn. Már most nekem, kinek — mint kimondottam — maga a vasútvonal ellen semminemű kifogásom nincs, ezen érdekek szempontjából, melyekről az 1880 :XXX törvényczikk ily módon gondoskodott, keresni kellett azon óvó rendszabályokat, melyeket a kormány ezen és a másik a mai napi tárgyalásra kitűzött javaslatnál a kamatbiztosító es va suttulajdonos államkincstár szempontjából kétségkívül felvett a maga gondoskodása körébe. Az engedélyokmány azonban e felhatalmazással nem kerül a törvényhozás tudomására. A felhatalmazás megadatik és a törvényhozásnak csak azután lesz az engedélyokmányról tudomása, mikor már az megadatott s mikor már a feltételek többé meg nem változtathatók. A helyzet a mai napra tárgyalásra kitűzött mindkét törvényjavaslatnál az, "hogy részben a vasutbirtokos, részben a kamatgarantiát adó államkincstár közvetlenül is érdekelve van a forgalom esetleges elterelése által. A mint méltóztatnak látni e vasútnál, az érmihályfalva-debreczen - püspöklsdány - nagyváradi vonal részben a kamatbiztosítást élvező északkeleti, részben a magyar államvasút tulajdona. Ha tehát ezen vasutak közé egy összekötő vonal létesíttetik, kétségkívül bizonyos garantiát kellene megállapítani azon szempontból, hogy a forgalom iránya ne alteráltassék, más oldalról pedig a kamatbiztosító és vasuttulajdonos államkincstár érdekei ne alteráltassanak. Hasonló a helyzet a másik vasútnál is, hol pláne három pont köttetik össze. Méltóztassék más oldalról figyelemmel lenni arra, hogy az alföld-fiumei vasút fransversalis iránya ellen már forgalom-politikai szempontból is e házban és e házon kivül nem egyszer merültek fel kételyek, mert ezen vasút lényegénél fogva, kezdettől fogva alkalmasnak tartatott arra, hogy a forgalmat a fővárostól elterelje ory irányba, melyet saját természete, lényege kijelöl. Ha már e vasút természetes folytatása, a mit nem tagadok, a nagyvárad - érmihályfalvai vonal, akkor kétségkívül kellett és kell a kormánynak garantiát találni arra, hogy ezen új vonalnak csupán áldásos következményei mutatkozzanak az illető vidékekre nézve. Azon hátrányok pedig, melyek e vonal természeténél fogva előállhatnának, be ne következzenek. Miután az engedélyokmány nincs a törvényhozás előtt és arra nézve magában az indokolásban sem találok felvilágosításokat, azért szólaltam fel, hogy tisztelettel kérjem a kormányt, méltóztassék azon intézkedésekről, melyeket e tekintetben tenni szándékozik és melyek voltaképen a törvényjavaslat magvát képezik, felvilágosítani engemet és a t. ház azon tagjait, kik e kérdés iránt talán érdeklődnek. Ivánka Imre: T. ház! (Bálijuk!) Csak egy igen rövid megjegyzést kívánok tenni. A törvényjavaslatot magátpártolom. Itt azonban azon megjegyzés tétetett, hogy az is argumentum ezen vasutak létesítésére, hogy a legkedvezőbb irányban fog ez utón Szilágymegye összeköttetésbe hozatni Margitta felől a fővárossal. A mennyiben én és pedig alapossággal értesítve vagyok a Szilágyság érdeke inkább a Krasznavölgyén Nagy-Károly felé gravitál és reménylem, hogy a megyei közönség e tekintetben már rég megindított mozgalmát most erősbííeni fogja, nehogy megkéssék azzal, hogy kiépíthesse a zilahmagykárolyi vonalat, másként a margittai által paraiisaltatni fog. Csak ezen megjegyzést kívántam tenni, miután tudomásom szerint Szilágymegye túlnyomó része a zilah-nagykárolyi vonalat pártolja. [Helyeslés a jobboldalon.) B. Kemény Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister: T. ház! (Halljuk!) A pénzügyi bizottság t. előadója tüzetesen indokolta a törvényjavaslatot, azért én az előadó ur alapos felszólalása után nem tartom szükségesnek azt tüzetesen, hosszasan indokolni. Szükségesnek tartom azonban a felhozott érvekre, a mennyiben azok meggyőződésemmel nem találkoznának, vagy a mennyiben egyenesen téveseknek mutathatók ki, megjegyzéseimet megtenni. (Halljuk!) Hoitsy igen t. képviselőtársam arról szólt, hogy a tervezett bihari vasúthálózat két ága zsákutczába megy és jelesen az, mely a kóti pusztánál végződik Biharmegye határán Békésmegye felől. A t. képviselő ur szükségesnek mondta, hogy a vasút tovább építtessék és e tekintetben a kormány támogatását hivta fel és ezt mintegy a most tervezett vasút kiegészítő részének tüntette fel. Szívesen elfogadom ezen álláspontot és saját hivatalos hatáskörömben, mint közlekedésügyi minister, szívesen fogom az illető vasntszakasz kiépítését előmozdítani. Tudom, hogy e tekintetben jelentékeny összeget szavazott már meg Békésmegye és hihetőleg az érdekeltek, községek és talán magánbirtokosok is hozzá fognak járulni. Kernelem is, hogy sikerülni fog; de ezúttal a dolog még nincs annyira megérve, hogy oly közel kilátásba helyezhessem e vasútvonalnak kiépítését mint a többi szakaszokét. Felhozta t. képviselőtársam, hogy egy határozati javaslatban hatalmaztassék fel a minister arra, hogy e czélra 100,000 frtot fordítson. Ez nem lehet. Pénzt valamely czélra fordítani csak országgyűlési megállapodás folytán, törvényhozási