Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-124
124. országos ülés május 15. 1885. 347 tézkedése megtámadtatik, én ezen indokokat teljesen méltányolom. Ámde az 1880 : XXXI. törvényczikk nem most van először megtámadva; megtámadtatott az már előbb a nagyvárad-belényes-vaskohi vonalnál, melyhez a megye közönségének 300,000 frtnyi hozzájárulása engedélyeztetett. Engedélyeztetett pedig egy olyan vidékre vonatkozólag, a mely vidék Biharmegye közmunkaváltságához aránylag igen csekély részszel járul. így tehát t. ház, a másik vidék is, a melytől a kő távol van, melynek e miatt utai már járhatlanok.mely a közmunkaváltsághoz igen nagy mértékben járul, jogosan és méltán megkövetelheti, hogy midőn ama résznek jó kőútja és a szükséges kő helyben volt, midőn az a közmunkaváltsághoz kevéssel járult és a ház által annak részére a 300 ezer frt mégis megadatott, akkor neki, mely a kőtől messze van, melyen kőútat építeni alig lehet, mely pedig a megye közniunkaváltságához sokkal nagyobb mértékben járul, hasonló kedvezmény adassék. Ez méltányos és igazságos. És már most t. ház, mikor én a magam részéről a törvényjavaslatot elfogadom, egyúttal kötelességemnek érzem jelezni, hogy ezen ügyben azon sajátságos helyzet állott be, hogy a mikor a kérdéses 700,000 frtot, a megye, mint elveszett alapot, valóságos subventiót — fondperdu — szavazta meg, a ministerium volt az, a mely legalább azon nagy összegért törzsrészvényeket adatott a vállalkozók által a megye javára Én tagadom, hogy ezen részvények épen oly csekély értékűek volnának, mint az előttem szólott t. képviselő ur mondta; de ha most olyanok volnának is, hiszem, hogy jövőre nem lesznek olyanok. És mert ezen hitben vagyok, ennélfogva részemről a megye által adott összeget már ezen törzsrészvények által is legalább részben kárpótolva látom. Másrészről pedig e vasút kiépítése által a kőszállításnál megnyerendő összegekkel a megye közmunkaváltságát megkönnyítve látom, ezen két indokhoz hozzátéve a harmadikat, hogy ugy az Érmellék, mint a Sárrét, a mely eddig a világforgalomtól el volt zárva, most ezen forgalomba elvalahára belép, ezen három indokból a törvényjavaslatot elfogadom és annak elfogadását tisztelettel kérem. György Endre: T. ház! A vonal iránya ellen, melyre a törvényjavaslatban a felhatalmazás kéretik, nekem semminemű kifogásom és megjegyzésem nincs s azt hiszem, hogy az illető vidékek egészséges fejlődésének érdekéből ezen vasutak kiépítése szükséges. Ennélfogva miután minden vasút kétségkívül emeli az illető vidék közgazdasági helyzetét s a jelen vasút e tekintetben semmi kárral sincs összekötve, a törvényjavaslathoz maguknak a vasutaknak létesítése szempontjából szívesen hozzájárulok. Hanem ki kell emel- j nem, a mire az előttem szólott képviselő ur is hivatkozott, hogy e törvényjavaslatban az előbbi állapothoz képest nagy javulás állott elő a nyüvedmargittai irány elejtése és annak helyébe a székelyhid-margittai irány behozatala által, a mely Szilágymegyének is egészséges irányt jelöl meg, melyet — nem kételkedem — Szilágymegye annak idején fel fog használni. A megye hozzájárulása ellen sem tehetek kifogást. Ha Biharmegye azt hiszi, hogy azon költségtöbblettel, mely közmunka-előirányzatából ezen annuitások törlesztése után megmarad, eddig meglevő útjait fentartani és a hiányzó utak kiépítését eszközölni képes és ha ezen véleményhez az illetékes közmunkaministerium hozzájárul, én további argumentatiót e tekintetben felfedezni képtelen nem vagyok. A mi a stratégiai szempontot illeti, az ki van mutatva az indokolásban. Szembeszökőleg helyes, ha a püspökladány-debreczeni vonalon egy második vágány lerakása helyett a kormány egy új vasút létesítésére fordítja a költséget, mert ez által az ország közlekedési fejlődésének kétségkívül szolgálatot tesz. A mi azonban engem felszólalásra késztet, a mi ellen, megvallom, komoly aggodalmam van, az azon forma, melyben a jelenlegi vasutak létesítése kéretik. (Halljuk!) Erre, őszintén megvallom, praecedenst nem találok. Felhatalmazás ily irányban két ízben adatott a kormánynak. Az egyik volt — mely azonban a jelenlegivel azért nem quadral, mert ott államvasutról volt szó — a határőrvidéki vasutak kiépítése. A másik felhatalmazás adatott a marosludas-beszterczei vasútnak, egy tisztán vicinális vasútnak adandó 300,000 frt segély ügyében. Ezen vasút azonban nem két vonalat köt össze, itt egy tisztán vicinális vasút elősegítésére adatott az az összeg, a melynél az engedélyokmány bemutatására szükség nem is volt, mert ezen vasútra nézve áll az 1880: XXX. törvényczikk azon rendelkezése, hogy az ily vasutakat a kormány saját hatáskörében engedélyezi és csak utólag tesz róluk jelentést a háznak és mutatja be az engedélyokmányt. Az 1880: XXX. törvényczikk azon rendelkezésének, hogy a vicinális vasutak fogalma alól kivétetnek azon vasutak, melyek vagy két vasutat kötnek össze vagy pedig egy fővonalnak a főirányban folytatását képezik, nem is lehetett, de nem is volt — mindnyájan emlékszünk reá, a kik e törvényjavaslat tárgyalásában annak idején részt vettünk — más rendeltetése, más intentiója, pusztán az, hogy forgalmi politikánk általános érdekeit megóvja és esetleg akár a garantirozó, akár a vasuttulajdonos államkincstár a forgalom eltereléséből származó veszélyek és károk ellen megóvassék. Azon törvényczikk azért nem bizta épen ezen két vasútvonalat összekötő 44*
