Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-124

124. országos ülés májns 15 1885. 34J hazai és külföldi kamatláb között fennáll; külföldi tehát olcsóbb pénzzel dolgozhatna és igy beérhetné kevesebb nyereséggel. Mondom, t. ház, e nehézséggel is küzdenie kellvén a békési vasútnak, küzdenie kellvén ama másik említett nehézséggel is, hogy két óriási hidat kell építeni: azt gondolom, hogy az állam minden hozzájárulása nélkül e vonal nem fogna kiépülhetni, daczára annak, hogy az érdekeltek nagy hozzájárulással szaporítják a tőkét és már e nagy hozzájárulás által bizonyítékát adták annak is, hogy a vasút életrevaló, hogy a vidék gazdag és hogy a vasútra szükség van. Az állam itt ugyan közvetlenül érdekelve nincsen s igy hozzájárulásra nem köteles, a mennyiben állami birtokok a vasút mentében nincsenek. De igenis érdekelve van az állam is egyrészt azért, mert mint minden vasút által, ugy ez által is emeltetik a forgalom, nagy mérvben előre megy a közjólét és ez által a vidék adóképessége is emeltetik; de nagyon érdekelve van az állam különösen a postaszállítás tekintetében. A ki ismeri ezt a vidéket, tudja, hogy ott az év bizonyos szakaiban heteken, hónapokoa keresztül minden kocsiközlekedés fennakad. Magát a postát se lehet szállítani, csupán csak a levélpostát, lóháton. Szeghalom és Vésztő közt például heteken keresztül más posta, mint levélposta nem közlekedik. Sőt van idő, midőn minden közlekedés elakad. A múlt árvizes esztendők alkalmával a vidéknek távirdaösszeköttetése sem lévén, napokon keresztül egyik falu semmit sem tudott a szomszéd faluról. Ott, hol az árviz kicsapott, körülbelül 90,000 négyszög holdnyi területen, legalább csolnakokon közlekedhettek; a többi terület egészen el volt zárva a világtól. Oly vidéken, t. ház, az államnak nem csak joga van hozzájárulni ily vasút építéséhez, de a mennyiben a postát ő kezeli és ráháramlik a szállítás terhe, azt hiszem, kötelessége is. T. ház! Én jobbnak tartottam volna és szándékoztam javaslatba hozni a t. háznak egy határozati javaslat elfogadását, hogy a kormány már most felhatalmazást kapjon arra, hogy ezen tervezett vonal kiépítéséhez egy bizonyos összeggel, például 100,000 forinttal hozzájáruljon, oly módon, hogy ezen összegnek loegfelelőleg törzsrészvényeket vegyen át. Minthogy azonban magát az ügyet egy el nem fogadott határozati javaslat által nem akarom, hogy ugy mondjam, compromittálni, a javaslatot neux teszem meg, hanem sürgetőleg felhívom a kormány figyelmét erre az ügyre. Kérem, méltóztassék tekintetbe venni mindazon nehézségeket, melyek ezen vidéken a vasút építésének gátul szolgálnak ; méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy ezen vidéken a postaközlekedés is mennyit fog nyerni; méltóztassék tekintetbe venni harmadszor azt, hogy ezen vidék, mely még csak a legközelebbi múltban is egyebet, nádnál nem termett, de a mely most tökéletesm szabályoztatván, minden kellékével bir annak, hogy a legközelebbi jövőben Magyarország legtermékenyebb vidékévé váljék s hogy termelésének fokozására a leghathatósabb eszköz épen az, hogy közlekedéséről gondoskodjunk: méltóztassék — mondom — a t. kormány mindezeket tekintetbe venni s annak idején, már nem tudom, fognak-e akadni rá vállalkozók, nem-e, de ha akadnak, ez irányban segítségükre lenni és valamivel a vasút építéséhez hozzájárulni. Különben a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom (Helyeslések.) Beőthy Ákos: T. ház ! Én ezen törvényjavas latot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Halljuk! Halljuk!) Igaz, hogy ezen törvényjavaslat tulajdonképen egy előleges felhatalmazáskérés alakjában terjesztetett elő, de mert félek, hogy annak érdemleges része, materialis dispositiói aligha fognak változást szenvedni, vele szemben ugy kell eljárni, mint mikor egy végleges rendszabály megszavazásáról van szó. (Halljuk! Halljuk!) Meglehet t. ház, hogy én ezen kérdésben nem vagyok tájékozva, a mint nézetem szerint e házban jóformán senki sem lehet benne tájékozva (Ellenmondások a jobboldalon) a t. közlekedési minister ur azon épen nem liberális eljárása következtében, hogy még azt sem engedte meg nekünk, hogy AZ okmányokba, az iratokba betekintsünk ; ha tehát kellő alapossággal nem szólhatok hozzá, a t. ház kegyes elnézését kérem. De a mennyiben mégis tájékozva vagyok, nekem aggályaim és kételyeim vannak, melyeket a következőkben leszek bátor előadni. (Halljuk!) A t. közlekedési minister ur indokolásában, hogy ugy mondjam, egy történeti visszapillantásban elmondotta ezen vasútnak előzményeit Ez igazán siralmas egy krónika, valóságos carmen miserabile. Megtudjuk ebből, hogy Biharmegyében vasutak építésére alakult egy consortium, létrejött egy vasúti tervezet, (Halljuk!) mely 253kilométernyi vasút kiépítését czélozta három vonalban, három székhelyivel, a melyek Mezőtúr, Kagyvárad és Szeghalom lettek volna. Idő multán azonban előálltak mindenféle fejlemények és válságok, a vállalkozók chassé-croiseét csináltak, a Jconsortium egyszerre csak elpárolgott, igazán azt lehet róluk mondani, hogy ,.köd előttük, köd utánuk". Azután jöttek az alkudozások; végre ismét akadt három elszánt, nemesszivü férfiú, a kinek megesett a szive Bihar vármegye nyomorán és a kik elhatározták a vasútnak kiépítését. Csakhogy ezen tervezet, t. ház, jelentékeny módosulást és reductiót szenvedett: 253 kilométerből lett 128. Az egész hálózatnak képe megváltozott, egy je-