Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-109

109. orszúgos ülés április 23. 1885. ^7 bírálni, vájjon a szervezendő főrendiházba bejut-e izraelita honpolgár, vagy sem. Mert ez magában véve elvi szempontból alárendelt kérdés, de egészen más jelentőséget nyer a kérdés, ha megfontoljuk, hogy a törvényhozás egy factorának szervezésénél minden felekezetnek biztosíttatik a képviseltetés, csupán egyetlen egynél van kivétel. De ép ezért t. ház, mert ez az álláspontom, nem tehetem, hogy határozottan fel ne szólaljak azon irányzat ellen,mely a főrendiházi módosításban nyilatkozik, mely az 1867 : XVII. törvényczikkben biztosított jogegyenlőséggel és a politikai jogok kiterjesztésénél a felekezetek irányában 1867 óta a törvényhozás által folytonosan követett rendszerrel a leghatározottabban ellenkezik. Ismerem azon indokokat, melyek miatt a főrendiház az izraelita felekezet képviseltetekére vonatkozó szakaszt módosította. A háznak egy jeles tagja báró Lipthay Béla t. képviselőtársam már kiemelte, hogy a politikai jogok kiterjesztését az illető felekezetek hierarchicus szervezetétől tenni függővé, mily helytelen álláspont. De különben ettől egészen eltekintve, midőn egy 600,000 lelket számláló felekezet képviseltetéséről s a vallási jogegyenlőség elvének érvényesítéséről van szó, nem kellett volna ürügyeket keresni ezen elvnek mellőzésére, hanem eszközöket annak teljes valósítására, hogy az ország egyetlen felekezete se érezhesse magát jogaiban sértve és háttérbe szorítva/ Sajnos, hogy a felekezetiség kérdése közéle tünkben kelleténél sokkal nagyobb szerepet játszik; mintha a nemzetiség, az osztályérdekek ember és ember közt már elég válaszfalat nem emelnének. Én azt hiszem, hogy ezen tendentiával, ezen mozgalommal szemben a törvényhozás csak egy helyes álláspontot foglalhat el: hogy ott, a hol jogokat a felekezetekre kiterjeszt, felekezet és felekezet közt semmi különbséget nem tesz. De épen, mert ez az én álláspontom; mert azt hiszem, hogy a felekezeti egyenjogúság szoros kapcsolatban van az ország érdekeivel, a magam részéről kijelentem, hogy én a tárgyalás alatti szakaszra vonatkozó főrendiházi módosítást el nem fogadom és azt hiszem, hogy eljárásomat követni fogják a házban többen,mindenekelőtt azonban azon t. barátaim, kik ezen módosítás által felekezetük egyenjogúságának kérdését látják érintve. Külön indítvány tételétől tartózkodom, mert erre szükség sem forog fenn, a mennyiben a szavazás az eredeti javaslat és a főrendek által módosított javaslat közt történik. A magam részéről csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy most is azon állásponthoz ragaszkodom, melyet aa eredeti javaslat tárgyalásánál elfoglaltam és a magam szavazatával a főrendiháznak e részbeni módosításához hozzájárulni nem fogok. Elnök: Szólásra nem lévén senki feljegyezve .... I I Tisza Kálmán ministerelnök; T. képj viselőház! Ez azon egyetlen módosítás, melyre nézve, mint méltóztatnak emlékezni, mindig elismertem, hogy elvi természetű. Ezt tagadásba vonni nem akarom. Mindamellett a magam részé • ről is kénytelen vagyok kérni a t. házat, hogy a 2l-es bizottság javaslatához képest a jelentésben foglalt indokok alapján a szóban levő d) pont kihagyásába belenyugodni méltóztassék. Kérdések, melyek a jelenlegivel egyforma természetűek, rendesen nem szoktak az első kísérlettel megoldatni. A magyar főrendiháznak az 1608 ik évi törvény szerint csak egy felekezetbeliek voltak tagjai. 1790/9l-ben, midőn a protestánsok azelőtti helyzetükhöz képest tagadhatatlanul sokkal kedvezőbb helyzetbe jöttek, még sem vétettek be a főrendiházba, hanem — hajói emlékszem — csak az orthodox püspökök jelenléte szabályoztatott. És ime, azóta mennyi idő telt el és csak most jött el az alkalom, hogy a protestáns felekezetek is képviseltessenek elöljáróik által. Én részemről tehát nem tartanám helyesnek és még azon szempontból sem, hogy azon elv, mely most — szerintem hibásan — a főrendiház által mellőztetett, érvényre emelkedhessek, ha ezen egy pont miatt a két ház között üzenetváltások, conflietusok idéztetnének elő. Ezen szempontból kérem a bizottság javaslatának elfogadását. (Helyeslés jobbfelöl.) Komlóssy Ferencz: T. képviselőház! Chorin képviselőtársam és a ministerelnök ur fel szólalására akarok röviden reflectálni. Előttem t. képviselőház e törvényjavaslat jelenlegi szövegében ugy tűnik fel, mint egy váz, melynek se húsa, se veleje és igy méltó helyet fog elfoglalhatni a múzeumban. Látszik, hogy nem ment keresztül a rendes processuson, idő előtt, jobban mondva, halva született. De mortius aut nihil, aut bene, mondja a közmondás. Azért én sem akarok reeriminatiókba bocsátkozni és nem akarom a főrendiház azon tagjainak, kik maguk ellen szavaztak, „bölcs" eljárása felett pálezát törni. De miután gyászszertartást ünnepelünk, mint katholikus pap óhajtok résztvenni e szertartáson, annál inkább, mert e javaslat szerint a főrendiház megszűnt egyszer mindenkorra keresztény lenni. Van azonban e törvényjavaslatnak egy élő halottja. Az a bizonyos zsidó élni nem tud, meghalni nem akar, azaz már meg is halt, de a t. ministerelnök ur megfújta a feltámadás trombitáját és ő újra más-más alakban tűnik fel a t. ház előtt. A t. ministerelnök ur bebizonyította, hogy ő zsidók szive szerinti férfiú, magatartása tiszteletreméltó helyet biztosít neki a zsidók művelődési történetében, liberális lángelméje túlszárnyalja az időt, a helyet, túlszárnyalja még a lehetőséget is, mert olyannak tűnik fel előtte a zsidóság már a 4*