Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-109

28 ÍM- or»ziígos ülés ápr.lis 2'i. 1885 jelenben, a milyen reményeket a zsidóság nem mert kötni még ezer év múlva sem azon állás­pontra nézve, melyet Ők a világtörténetben elfog­lalni óhajtanak. Kár, hogy a talmud be van fejezve, a ministerelnök nr megtoldotta volna néhány feje­zettel s ezekben biztosította volna a zsidók foly­ton növekedő kiváltságait, mert Nagy és ha­talmas ő a maga nemében és én meghajlok nagysága előtt, sőt óhajtok neki a történelemben helyet biz­tosítani azon alakok közt, a kik mint reformátorok vagy deformatorok tűntek fel. Gondolkoztam, hogy kivel hasonlítsam őt össze és én nem találtam hozzá méltóbb alakot, mint József császárt, mert valamint József császárra, ugy ő reá is illenek azon szavak, hogy nem birják őt megérteni kor­társai és valamint József császár boszankodoft, igy boszankodhatik a ministerelnök ur is az emberek tudatlansága fölött. A milyen bőkezű a t. minister­elnök ur az államadósságok csinálásában, ép olyan nagylelkű a zsidók pártfogásában. De hát hol van tulajdonképen a rabbi, a melyért annyi discussio folyt ? Nincs. Fogni kel­lett volna egyet, talán a csodarabbik közül, sőt jó lett volna azt világi birtokkal is ellátni és a zsidó hitközség látható fejévé tenni. Hisz erre a talaj nálunk Magyarországban praeparalva van és igy jó lett volna felruházni őt mindazon tényezőkkel, a melyek az ő hatalmát öregbítik vala.És őszintén csudálkozom, hogy nem találkozik valaki a túl­oldalon, a ki ezen gordiusi csomót ketté vágta volna, különösen most, midőn a túloldal kénytelen meggyőződése ellen szavazni s ma feketének mon­dani, a mi múltkor még fehér volt. Legjobb lett volna, ha valamely genialis tagja a túloldalnak, a ki vagyonilag is jól áll, felcsapott volna rabbinus­nak s igy bejuthatott volna főrendiházi tagnak. En csak gratuláltam volna neki, a mennyiben bír­ván azon qualificatióval, a melyet a zsidók a Mes­siásban^megkivánnak, őt mint Messiást üdvözöl­hették volna. Mi antisemiták a t. ministerelnök urnak kü­lönben csak köszönettel tartozunk, hogy ezt a kérdést a házban felvetette, mert egyúttal alkal­mat nyújtott a főrendiháznak, hogy antisemita ér­zelmeit kitüntesse és provocálta a közvéleményt is, hogy nyilatkozzék az antisemiták mellett. Mi meg vagyunk elégedve s mig eddig szerény állás­pontot foglaltunk el e házban, a mióta a t. minis­terelnök ur az antisemitismusnak diadalszeke­rét maga húzza, azóta büszkék vagyunk ezen állás­pontra. De én, t. ház, én nemcsak a rabbi behozatala ellen szólalok fel, hanem egyáltalában tiltakozom az ellen, hogy bármi alakban behozassék a zsidó a főrendiházba. Ugyanis mivel támogatják ezen törekvést a túloldalon? Én őszintén kimondom, hogy azzal akart engem capacitálni egyik túl­oldali képviselő ur, hogy azt vitatta, miszerint I nemzetgazdasági financiális szempontból is bekell fogadni a zsidót a főrendiházba. Miért? Mert fenn kell tartanunk, mint monda, a jó viszonyt a zsidó­sággal és meg kell nyernünk Rothsehildék jóaka­ratát, a ki különben nem lesz hajlandó újabb köl­csönöket adni Magyarországnak. Hát én azzal felelek erre a t. képviselő uruak, hogy valamint eddig is adott kölcsönöket Rothschild a reá nézve előnyös feltételek mellett, ugy ezután sem kell tartanunk attól, hogy ez előnyt elszalasz­sza és én meg vagyok győződve róla, hogy egyik pénzügyminister szép szemeért sem fog adni köl­csönöket, hanem mindig a haszon kedveért és meg fogná azt tenni akkor is, ha antisemita pénzügy­minister ülne ott. De az a kérdés, vájjon egyáltalában bele­illik-e a zsidó a főrendiházba? Nálunk Magyar­országon beleillik, mert a múzeumban van a fő­rendiházunk. Ha tehát múzeumba való. Ha ugyanis valamely múzeumi igazgató, akár ethnografiai, akár históriai múzeum igazgatója, azzal lepné meg a világot, hogy akadt egy múmiára, olyanra, mely egy babyloni vagy egyptomi főpapot ábrázol a maga impozáns, eredeti ornatusában, kiváltságos j'elvény elvei, a meglepett világ minden esetre öröm­mel üdvözölné a felfedezést, annyival is inkább, miután ezen múmia néma tanuja lenne az évezredek előtti erkölcsök és szokásoknak. De mi történnék akkor t. ház, ha ez a múmia felszólalna és magá­nak domináló helyzetet vindikálna, követelve, hogy uraim, tessék visszamenni a három-négy évezred előtti korszakba, vegyük elő azon szokásokat, me­lyek közt én éltem, nemde, mindenki elfordulna tőle 1 Én részemről kimondom, hogy a zsidó kép­viselő a főrendiházban nem fog ott egyebet, mint az évezredek előtti szokásokat és erkölcsöket kép­viselni. [Helyeslés a hal- és szélső baloldal különböző padjain.) És miért nem akarom én általában a zsidókat a főrendiházba behozni? Azért, mert csak mutas­suk meg nekik az utat, legyen csak egy zsidó a főrendiházban, az azonnal iparkodni fog biztos po­sitiót elfoglalni és biztosítom a t. házat, hogy az első cyclusban azonnal megüti a nagy és kis do­bot a zsidó journalistika és nem fog egyébről be­szélni, mint a zsidó képviselő nagyszerű szónok­latáról, szellemi fölényéről, a többi főrend el fog enyészni mellette és a közönséget annyira fogják capacitálni a zsidó lapok, hogy maga a nagy publikum fogja indítványozni, hogy nagyobb aranyban jöjjön be a zsidóság a főrendiházba. Ezek azok t. ház, melyek alapján én a zsidók behozatala ellen tiltakozom keresztény és azonkívül magyar nemzeti politika szempontjából. (Helyeslés a bal- és szélső baloldal különböző padjain.) Elnök: Senki sem lévén szólásra feljegyezve, a vitát bezárom és az előadó ur sem kívánván szólani, következik a szavazás. A kérdés az lesz:

Next

/
Thumbnails
Contents