Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-109
28 ÍM- or»ziígos ülés ápr.lis 2'i. 1885 jelenben, a milyen reményeket a zsidóság nem mert kötni még ezer év múlva sem azon álláspontra nézve, melyet Ők a világtörténetben elfoglalni óhajtanak. Kár, hogy a talmud be van fejezve, a ministerelnök nr megtoldotta volna néhány fejezettel s ezekben biztosította volna a zsidók folyton növekedő kiváltságait, mert Nagy és hatalmas ő a maga nemében és én meghajlok nagysága előtt, sőt óhajtok neki a történelemben helyet biztosítani azon alakok közt, a kik mint reformátorok vagy deformatorok tűntek fel. Gondolkoztam, hogy kivel hasonlítsam őt össze és én nem találtam hozzá méltóbb alakot, mint József császárt, mert valamint József császárra, ugy ő reá is illenek azon szavak, hogy nem birják őt megérteni kortársai és valamint József császár boszankodoft, igy boszankodhatik a ministerelnök ur is az emberek tudatlansága fölött. A milyen bőkezű a t. ministerelnök ur az államadósságok csinálásában, ép olyan nagylelkű a zsidók pártfogásában. De hát hol van tulajdonképen a rabbi, a melyért annyi discussio folyt ? Nincs. Fogni kellett volna egyet, talán a csodarabbik közül, sőt jó lett volna azt világi birtokkal is ellátni és a zsidó hitközség látható fejévé tenni. Hisz erre a talaj nálunk Magyarországban praeparalva van és igy jó lett volna felruházni őt mindazon tényezőkkel, a melyek az ő hatalmát öregbítik vala.És őszintén csudálkozom, hogy nem találkozik valaki a túloldalon, a ki ezen gordiusi csomót ketté vágta volna, különösen most, midőn a túloldal kénytelen meggyőződése ellen szavazni s ma feketének mondani, a mi múltkor még fehér volt. Legjobb lett volna, ha valamely genialis tagja a túloldalnak, a ki vagyonilag is jól áll, felcsapott volna rabbinusnak s igy bejuthatott volna főrendiházi tagnak. En csak gratuláltam volna neki, a mennyiben bírván azon qualificatióval, a melyet a zsidók a Messiásban^megkivánnak, őt mint Messiást üdvözölhették volna. Mi antisemiták a t. ministerelnök urnak különben csak köszönettel tartozunk, hogy ezt a kérdést a házban felvetette, mert egyúttal alkalmat nyújtott a főrendiháznak, hogy antisemita érzelmeit kitüntesse és provocálta a közvéleményt is, hogy nyilatkozzék az antisemiták mellett. Mi meg vagyunk elégedve s mig eddig szerény álláspontot foglaltunk el e házban, a mióta a t. ministerelnök ur az antisemitismusnak diadalszekerét maga húzza, azóta büszkék vagyunk ezen álláspontra. De én, t. ház, én nemcsak a rabbi behozatala ellen szólalok fel, hanem egyáltalában tiltakozom az ellen, hogy bármi alakban behozassék a zsidó a főrendiházba. Ugyanis mivel támogatják ezen törekvést a túloldalon? Én őszintén kimondom, hogy azzal akart engem capacitálni egyik túloldali képviselő ur, hogy azt vitatta, miszerint I nemzetgazdasági financiális szempontból is bekell fogadni a zsidót a főrendiházba. Miért? Mert fenn kell tartanunk, mint monda, a jó viszonyt a zsidósággal és meg kell nyernünk Rothsehildék jóakaratát, a ki különben nem lesz hajlandó újabb kölcsönöket adni Magyarországnak. Hát én azzal felelek erre a t. képviselő uruak, hogy valamint eddig is adott kölcsönöket Rothschild a reá nézve előnyös feltételek mellett, ugy ezután sem kell tartanunk attól, hogy ez előnyt elszalaszsza és én meg vagyok győződve róla, hogy egyik pénzügyminister szép szemeért sem fog adni kölcsönöket, hanem mindig a haszon kedveért és meg fogná azt tenni akkor is, ha antisemita pénzügyminister ülne ott. De az a kérdés, vájjon egyáltalában beleillik-e a zsidó a főrendiházba? Nálunk Magyarországon beleillik, mert a múzeumban van a főrendiházunk. Ha tehát múzeumba való. Ha ugyanis valamely múzeumi igazgató, akár ethnografiai, akár históriai múzeum igazgatója, azzal lepné meg a világot, hogy akadt egy múmiára, olyanra, mely egy babyloni vagy egyptomi főpapot ábrázol a maga impozáns, eredeti ornatusában, kiváltságos j'elvény elvei, a meglepett világ minden esetre örömmel üdvözölné a felfedezést, annyival is inkább, miután ezen múmia néma tanuja lenne az évezredek előtti erkölcsök és szokásoknak. De mi történnék akkor t. ház, ha ez a múmia felszólalna és magának domináló helyzetet vindikálna, követelve, hogy uraim, tessék visszamenni a három-négy évezred előtti korszakba, vegyük elő azon szokásokat, melyek közt én éltem, nemde, mindenki elfordulna tőle 1 Én részemről kimondom, hogy a zsidó képviselő a főrendiházban nem fog ott egyebet, mint az évezredek előtti szokásokat és erkölcsöket képviselni. [Helyeslés a hal- és szélső baloldal különböző padjain.) És miért nem akarom én általában a zsidókat a főrendiházba behozni? Azért, mert csak mutassuk meg nekik az utat, legyen csak egy zsidó a főrendiházban, az azonnal iparkodni fog biztos positiót elfoglalni és biztosítom a t. házat, hogy az első cyclusban azonnal megüti a nagy és kis dobot a zsidó journalistika és nem fog egyébről beszélni, mint a zsidó képviselő nagyszerű szónoklatáról, szellemi fölényéről, a többi főrend el fog enyészni mellette és a közönséget annyira fogják capacitálni a zsidó lapok, hogy maga a nagy publikum fogja indítványozni, hogy nagyobb aranyban jöjjön be a zsidóság a főrendiházba. Ezek azok t. ház, melyek alapján én a zsidók behozatala ellen tiltakozom keresztény és azonkívül magyar nemzeti politika szempontjából. (Helyeslés a bal- és szélső baloldal különböző padjain.) Elnök: Senki sem lévén szólásra feljegyezve, a vitát bezárom és az előadó ur sem kívánván szólani, következik a szavazás. A kérdés az lesz:
