Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-122

310 122. országos ülés május 12. 1SSS. a városban fog elszállásoltatni s ez által a szállá­soknak kiadhatása előmozdittatik. Ép így nagy tévedésben van Orbán Balázs képviselő ur is, ki azt mondta, hogy ime a volt szegedi királyi biztos nem említette a dohány­gyárat, mert azt régi kortesszolgálatokért más városnak kellett adni. Pedig — és ez általában a felszólalások alaposságára meglehetős világot vet — az ideiglenes dohánygyár már fennáll ma és minden szerződés meg van kötve az állandósításra. De hát uraim, a ki nagy beszédet tart, gyanúsítva, kortesszolgálatokat említve és még csak azt sem tudja, a mi már factum, annak állításai alapos­ságával nincs miért tovább foglalkoznom. (Elénk derültség jobbfelöl.) Továbbá vissza kell utasítanom t. ház, mintha én akár azon hatszáz embert, kik a kérvényt aláírták, akár bárkit Szegeden gúnyoltam volna. Elolvashajta mindenki beszédemet. Abban rámutat­tam igenis arra, hogy a baj létének bizonyítékául még nem szolgálhatnak az aláírások; de azért gúnynyal nem illettem egy aláírót sem, annál kevésbé azokat, kikről az mondatott, hogy gúny­nyal illettem őket, a kik saját hibájukon kivül jutottak bajba; mert egész beszédemen épen az vonul végig, hogy az ilyeneken igenis segíteni szükséges. De a mi az aláírásokat illeti, Hermán Ottó képviselő ur megmagyarázta, miért kevesebb az aláírás, a mi ide került, mint eredetileg volt. Azért, a mint mondja, mert nem akarta, hogy azon emberek 50 krt fizessenek s azért beállította az aláírást; ezért van az a különbség, hogy ott 600 ember irta alá, itt meg 220 aláírás van. Ezen 220-on különben nincs is mindegyiken 50 kros bélyeg és azután igen jól tudja mindenki azt is, hogy ilyen kérvényeket az országgyűléshez 50 kros bélyeg nélkül is alá lehet irni. (Egy hang a szélső baloldalon: De est nem tudták!) Hiszen Hermán Ottó képviselő ur meg­magyarázhatta nekik. Ha tehát azért kevesebb az aláíró itt, mint ott volt, mert Hermán Ottó kép­viselő ur beállította az aláírást, hogy ne kelljen 50 krt fizetni, a mint ezt beállíthatta, fel is vilá­gosíthatta volna a többieket az iránt, hogy bátran aláírhatják, mert 50 krra nincs szükség. (Helyes­lés jobbfelöl.) Tehát mit bizonyít ez ? Vagy azt, a mit én hiszek, hogy azon 600 embernek egy része a városi hatóság felvilágosítására átlátta a kérvényezés helytelen voltát. Vagy ha nem ezt bizonyítja, ha­nem ha Hermán képviselő urnak — a ki különben maga is elmondta, hogy összegyűjtötte az embe­reket és tanácskozott velük — csakugyan volt annyi hatalma, hogy a 600-nak több mint felét visszatartotta az aláírástól, akkor azt mutatja, hogy az egész inscenirozott előadásnak ő volt a „kapellmeistere" eleitől végig; (Élénk derültség a jobboldalon) nem pedig azt, hogy ez önmagából, a dolog természetéből kifejlett mozgalom volt. (He­lyeslés jobbfelöí.) Még egyet, t. ház, az igazság érdekében s azután Helfy Ignácz és Horánszky Nándor kép­viselő urakkal szemben fogom igazolni, miért nem fogadom el a határozati javaslatot. (Halljuk!) Azt mondta az egyik képviselő ur, hogy a piacz kiépült ugyan, de azután a sugár-úton ott vannak az üres telkek, nincs azokon semmi, csak itt-ott van egy ház. Hogy vannak Szegeden még kiépítetlen részek, az bizonyos, a mint vannak Budapesten is, vannak Bécsben és vannak másutt is, kivált fejlődő városokban mindenütt. De mégis a t. képviselő ur nemcsak a piaczot láthatta volna, ha íáíni akart, hanem láthatta volna azt, a mi nem hiszem, hogy arra, a ki látja, a legjobb hatást ne tegye: épen a szegényebb sorsú polgároknak nagy számban, egész utczasorokban csinosan kiépült lakóházait. Ez nem a piaczon, ez a külvárosokban van és ebben fekszik, azt hiszem, a reconstructiónak egyik legfőbb előnye. De ha valaki felteszi, hogy csak a hibát fogja meglátni, természetesen azt, a mi helyes, sikerült, nem fogja látni. Bocsánatot kérek, egyet majdnem elfeledtem és ezt nem Szegedre vonatkozólag, de általában akarom megjegyezni. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur reflectált ma a szegedi szín­ház hibás építésére, mert az, mint mondja, deszkából volt. (Felkiáltások szélső balról: Fából!) Deszkából vagy fából, ez talán mindegy. E részben ismerem a t. képviselő ur nézeteit, mert előadta azokat, midőn a szegedi színházzal a szerencsétlenség történt. Méltóztassék bárkinek is azon beszédet elővenni s ha azt tartja, hogy szükséges az ott kifejtett irányelvek alapján a színházakat berendezni, akkor vizsgáltasson meg minden szinházat nálunk és bárhol Európá­ban és Magyarországon, az egy új opera­ház kivételével, be kell zárni valamennyit és a világon talán egy-kettő maradhat nyitva, de a többit 24 óra alatt okvetlenül be kell zárni. {ügy van! jobbfelöí.) Természetes tehát, hogy ily igényeket nem lehet támasztani, a melyeknek egyes esetek kivételével sehol sem tudnak a világon megfelelni. Megjegyzem, hogy egy színpadnak az Asphaleia szerinti berendezése, melyet a legjob­ban ismerek, épen 130—140 ezer írttal kerül többe, mint kellő óvatosság mellett létesített más rendszer szerinti berendezés. Ha valaki meg akarja Magyarországon a szinművészetet ölni, álljon elő ily követelésekkel és ismétlem, az egyetlen opera­házon kivül a népszínházát, a várszínházát és minden egyéb szinházat az országban be kell zárni. (Igaz ! Ügy van! jobbfelöí.) A mi Hermán képviselő ur indokolását illeti, elismerem, lehetnek viszonyok, midőn a parlamenti enquétenek helye van. Nem félek ettől azért, mert

Next

/
Thumbnails
Contents