Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-120

120. országos ülés májns 9. 1885. 271 dom, hogy miért Én ellene szavaztam, mert abban az alakban, a melyben az a törvényhatóság elé került, a kérvényt teljesíthetlennek tartottam és tartom ma is. Azt hiszem, hogy az államkölcsönben részesült építkezők összeségét fizetési halasztásban részesíteni szükség nincs. Én ismerem Szeged helyzetét és tudom, hogy a szegedi lakosságnak egy jelentékeny része saját erejéből képes köte­lezettségeinek megfelelni; annál inkább háramlik az államra azon kötelezettség, hogy gondoskodjék azokról, kik nincsenek azon helyzetben, hogy kötelezettségüket teljesítsék és a kik igen csekély kivétellel önhibájukon kivül jutottak ezen hely­zetbe. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Vagy nemzeti ügy volt Szeged város recon­structiója és volt,a nemzetnek nagy érdeke abban, hogy e városért nagy áldozatokat hozzon : akkor a várost elbukni nem engedhetjük. Ha pedig nem volt nemzeti ügy, ha egyszerű családi politika volt, a miért Szeged reconstruáltatott, akkor kár volt ebbe a nagy munkába belefogni. (Mozgás a jobb­oldalon.) Én, t. ház, azon meggyőződésben vagyok, hogy bár Szegeden az államkölesönre nézve halasz­tási időt engedni csak egyesekre nézve szükséges, de az a mód, melyet a kérvényi bizottság javas­latba hozott, az egyesek baján segíteni nem fog. Hivatkozás történik arra, hogy egyesek eddig is halasztásban, kedvezményekben részesültek. A mennyire én ismerem a viszonyokat, ugy tudom, hogy ez, eddig legalább egyes sporadicus esetek­től eltekintve, nem történt. Történt azonban az, hogy a végrehajtás függőben tartatott. Én, t. ház, a segélyezésnek, a halasztási idő engedélyezésének ily módját egyáltalán helyes­nek nem tartom, nem tartom azért, mert igen jól tu­dom, hogy a mig egy polgárnak a feje felett lebeg a végrehajtás Damokles kardja, addig ő nem munka­képes, addig nincs kedve keresni és dolgozni. Ily kérdéseket rendszeresen és az egyéni önkény befolyásától mentesen kell megoldani. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Szükséges, liogy az a polgár tudja, hogy szorultság esetén mihez van joga. Ha azonban a kérvényi bizottság határozati javasla­tát elfogadjuk, akkor e téren előre nem haladtunk, hanem fentartjuk a status quot, midőn az állam­kölcsönben részesült egyes polgár a pénzügy­minister jóindulatára van utalva. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egyáltalán nem akarom kétségbe vonni, hogy a t. pénzügyminister ur a szegedi polgárok iránt kellő elnézéssel és jóindulattal fog viseltetni, daczára annak, hogy márcziusban ki­adott leirata még talán más felfogásnak is némi jogosultság színét kölcsönözné. De egyáltalán most, miután e kérdés a házban szőnyegre került; miután a kérvényi bizottság határozati javaslata is arra in­díthatja a kormányt, hogy a szegedi építési kölcsönt igénybe vevőkkel szemben elnéző legyen, remény­lem, ez meg fog történni. De garantiát ebben nem látnék s azért azt tartom szükségesnek, hogy in­tézkedés történnék, hogy Szeged város hatóságá­nak, mint a kölcsön egyik kezesének és azon bi­zottságnak, mely a kölcsönöket kiosztotta és mely a viszonyokat ismeri, együttes közreműködésével történjenek az intézkedések. A hetes bizottság és Szeged város tanácsa, minden esetben meg fogják ítélhetni, méltó és indokolt-e, hogy az egyes fél­nek halasztás adassék-e vagy nem s a halasztás­nak, mi legyen az időtartama. Ily értelemben hozzájárulok ahhoz, hogy egyesek baján segítsenek. Szeged város közgyűlésének azon határozata tehát, melyre czélozni bátor voltam, nem ellenzéki indokokból származott és nem ellenzéki férfiak megindítása folytán került napirendre. Ez az állampolgárok körében keletkezett és azért van — megengedem — nem egészen helyes formába öntve. Ha oly férfiak vettek volna abban részt, kik a közéletben tapasztalattal, gyakorlottsággal birnak, talán sokkal simább alakban került volna a kérvény a ház elé. De becsét épen ezen bárdo­latlanságban találom, mert ez mutatja spontanei­tását és hogy mily kevéssé van az csinálva, mily természetes, Ösztönszerű volt [keletkezése. Ez a legerősebb bizonyítéka épen a valóságos szük­ségnek. Szeged közönsége különben, midőn egyfelől közgyűlésében elutasította a kérvénypártolást egy izben, másod ízben csak 9 szótöbbséggel inté­zett tanácsa által a t. pénzügyminister úrhoz má­sik felterjesztést, melyben nézetei, azt hiszem, más kifejezést nyernek. Azon felterjesztés szó sze­rinti szövegével nem rendelkezem, de rendelkezem azon határozat conclusiójának szövegével, Szeged város tanácsa márczius 18-án tartotta vonatkozott ülését. Ezen ülésben hozott határozat tartalma tulajdonkép a házerisisre vonatkozik és arra, hogy a város sok esetben kénytelen a házakat árverésen megvenni. Ez ügyben fordult a pénzügyministerhez és fölterjesztésének conclusiója a következő: „Szóval, hassunk oda, hogy a pénzügyminis­ter előterjesztésünket elfogadja s ez ügyben a tár­gyalásokat megindítsa, mert csakis igy lehet re­ményünk arra, hogy a válságos helyzetből ki­bontakozzunk s nem lehetetlen, hogy a város a kezességi kötelezettség alól még törvényhozás útján is fölmenthető lesz, ha a kormány belátja, miszerint a törvénybe iktatott kezességre vonat­kozó intézkedés — végrehajthatatlan." Az a tanács tehát, t. ház, a mely a közgyűlé­sen a kérvény támogatását megtagadja, ellenzi, midőn saját tanácstermében nyilatkozik, nagyon állítja, hogy Szeged helyzetében kell a kormány beavatkozását várni és kell intézkedni a fenyegető válság elodázására.

Next

/
Thumbnails
Contents