Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-120

262 120. orszáeros ülés május 9. 18 v 5. nek orvoslása, ugy mint eddig is a kormány intéz­kedései folytán eszközöltessék, valamint, hogy Szeged közgazdászat! emelésére kilátásba helye­zett intézkedések foganatosíttassanak: ezen kér­vény kiadatik a pénzügyrninisternek. Hermán Ottó: T. ház! Azzal akijelentéssel kezdem, hogy a kérvényi bizottság határozati ja­vaslatát el nem fogadom. Nem fogadom el pedig különösen, kiválóan három oknál fogva. Az első ok t. ház az, hogy a kérvényi bizott­ság határozati javaslatának kiindulópontja, vagyis sarktétele nem felel meg a valóságnak; nem felel meg a valóságnak azért, mert Szeged szabad királyi város törvényhatósága múlt évi áprilisban hozott határozatában nem jelentette ki, hogy a kérvényezők petituma alaptabn, hanem ellenkező­leg elismeri a határozatban azt, hogy nem egyesek, hanem az építkezők egy része súlyos bajban szen­ved, sőt tovább megy és kimondja ugyanazon ha­tározatban azt, hogy kívánatos volna, hogy az egész közönségen, mely az államkölcsönt igénybe vette, könnyítés történjék, mert valamennyien sú­lyos állapotokban vergődnek. Ez felel meg az igazságnak és az a határozati javaslat a folyamo­dáshoz he van csatolva. Ez az első ok, a miért én a kérvényi bizottság határozati javaslatához hozzá nem járulok. De van még egy másik ok is, melyért a határozati javaslatot el nem fogadom. Ez az, hogy ugy a határozati javaslatban, mint az előadó ur által mondottakban különösen hangsúlyozva van, hogy a kormány ezentúl haj­landó lesz egyeseknek megengedni, hogy halasz­tás adassék nekik. Már t. ház, magam részéről tu­dom s velem igen számosan nemcsak e házban, hanem Magyarország egész társadalmában igen jól tudják, hogy mit jelent a jelen kormány által az egyeseknek engedélyezendő könnyítés. (Ugy van ! a bal-és szélső baloldalon.) Ez előttem elhatá­rozó és nyomós ok, annyival is inkább, mert maga a törvényhatósági határozat nem egyesekről, ha­nem az építkezők egy részéről beszél s ki­mondja határozottan, hogy az egész építő közön­ség súlyos helyzetben van. A harmadikok, a miért nem járulhatok a hatá­rozati javaslathoz az, hogy kilátásba van helyezve a kormány gondoskodása arról, hogy Szeged vá­rosának közgazdasági s más tekintetben való elő­haladása előmozdittassék. Ez ebben a házban nem először hangzik, de már megszoktam, hogy az ily prolongált ígére­tekre ne adjak semmit. Ott, hol egy városnak közönsége, a melynek rendkívüli helyzete álta­lánosan el van ismerve, súlyos körülmények közt van, ott az áll, a mi akkor állott, a midőn Szeged elpusztult: bis dat qui cito dat, kétszeresen segí­tett, a ki gyorsan nyújtott segélyt. De a kilátásba helyezett jövőben csillogtatott intézkedésekre, me­lyek itt megnevezve sincsenek, akkor mikor egy vá- | ros polgársága súlyos körülmények közt fetreng — ezekre semmiféle határozatot építeni nem bírnak, íme ez a harmadik ok, a melynél fogva a kérvényi bizottság javaslatát el nem fogadom. Ennek kijelentése után t. ház, legyen szabad Szeged városa első kerületének képviselőjéhez, volt királyi biztosához, gróf Tisza Lajoshoz fordul­nom és felhívnom a képviselőház figyelmét arra, hogy midőn Szeged állítólagos reconstruetiój a be­fejeztetett, átmeneti intézkedésekre lett szükség. Ezen átmeneti intézkedések tárgyában be is ada­tott egy törvényjavaslat. Én akkor kifogásoltam azt, hogy a visszalépő királyi biztos nem találta megfelelőnek, hogy a t. házat a végrehajtott re­constructio egyes phasisairól felvilágosítsa. Pedig érdemes lett volna, mert nemcsak a nemzet, hanem az egész müveit világ óhajtotta ezeket ismerni. Kifogásoltam azt, hogy nem adta képét annak, mikép véli eszközölhetőnek, vagy biztosítottnak látja-e, hogy a reconstructio folytán a rendes kerékvágásba térve Szeged, a fejlődés útján halad­hasson. Rosszaltam, hogy a reconstructiónak oly keret adatott, a melyet betölteni nem birtak, hogy nem Szeged népének foglalkozására és hajlamaira voltak tekintettel, hanem hogy át akarták gyúrni a productiv munkához szokott szegedi polgárt nagyvárosi polgárrá, a mi nem sikerült. A keretet nem birták betölteni, mert az üresen álló lakások száma nagy. E tételre vonatkozólag kifejeztem akkor azt, hogy az üresen álló lakásokra vonat­kozólag kezemben hiteles, megbízható adatok nincsenek, de hogy bejárván Szegedet, az autopsia alapján tapasztaltam, hogy a legtöbb ház kapu­ján és ablakán ki van téve az a bizonyos nyom­tatott czédula: „Üres lakás". Ekkor Szeged volt kormánybiztosa engem itt e házban meghazudtolt, mondván, hogy ez egyáltalában nem áll és felhozta, hogy vannak ugyan ott üres lakások, de nem oly nagy szám­ban, hogy ezek számbavehető bajt okozhatnának. Minthogy én, mint Szeged város eryik ke­rületének képviselője hasonló sorsban vagyok, mint számosan esen oldalon, hogy a városi ható­ság minket képviselőnek egyáltalában nem ismer el és ezért nékünk positiv adatot nem bocsátanak rendelkezésünkre, én mint gyakorlati észjárású ember több polgárral felvettem az üresen álló lakásokat, habár a felvételt nem birtuk befe­jezni, mert az országgyűlés vége felé járt. Azon­ban a külső városrészben a Budapesti körúton kivül eső részekbe 838 üresen álló lakás con­statáltatott s ha t. képviselőtársamat, gróf Tisza Lajost érdekli, kész vagyok ezt az összeállítást rendelkezésére bocsátani, melyben utczáról utczára és házról házra vannak az üres lakások kitün­tetve. Ezt, t. ház, az igazság szempontjából és saját becsületem érdekéből hoztam fel és még

Next

/
Thumbnails
Contents