Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-120

120. országos iiléc májai 9. IS&ä. 263 csak azt teszem hozzá, hogy 1884-ben üresen állott 1400 és néhány lakás, 300-an felül a bolt és hogy a jelenlegi hivatalos kimutatás szerint üre­sen áll 1,600 lakás, 77 bolt. Minthogy már most Szeged városának la­kossága régi productiv munkájától elterelve, nagyrészt az állami kölcsön törlesztésének tekin­tetéből a lakbér bevételekre van utalva, kiemelni kívánom, hogy az államkölcsön minden város­részben egyenlően terheli meg a lakosságot, a mennyiben minden lakos, ki abban részesült, 67c-ot fizet a kölcsönért és törlesztésért, de a be­vétel különböző. Az eddigi tapasztalatok szerint a lakbér­bevétel az I. kerületben 4—5%, tehát 1%-kal ke­vesebb, mint a mennyi az államkölcsönért fize­tendő ; a II. kerületben átlag 3 és a III. kerület­ben átlag 2%. Ezek t. ház, oly számok, a melyek nincsenek arányban azon terhekkel, a melyek a házakra nehezednek. Legyen tehát megengedve, hogy én most annak a pangásnak az okait vizsgáljam meg, mely hogy Szegeden fennáll, tagadni nem lehet; s azt hiszem, hogy a túloldalról sem tagadhatja senki. E pangásnak természetes okai vannak; legfőbb oka pedig az, hogy Szeged reconstructiój a, eltekintve a keretektől, par force hajtatott végre. Kem az volt az Lányadó, hogy egy az árviz által úgyis súlyosan, iszonyúan sújtott lakosságnak megadassák a kellő idő, hogy e catastrophából, mely első sorban úgyszólván a saját maga vagyona felett hagyta kétségben az embert, hogy alig volt, ki saját vagyonállapotát ismerte volna, kibonta­kozhassak; de nem engedtetett neki annyi idő sem, hogy mr.gát kellőképen tájékozhassa és hogy meggyengülve vagyonában, azon időt meg­nyerje keresete által, hogy azután építkezéshez foghasson. Erre tekintettel nem volt a recon­structio, hanem min kezdte? A tél előtt álló lakosságnak megengedte, hogy arra a borzasz­tóan kemény télre ideiglenes viskókat emelhessen. Az ideiglenes viskók emelése hozzá volt kötve egy reversalishoz, melynek értelmében az illető, ki a provisoríus viskót felépítette, tartozott azt lerombolni akkor, midőn a hatóság ezt tőle a re­eonsíructió folyamában követelte. Már most t. ház, a jog szempontjából a ható­ság által leromboitatásra ítélt viskók jogosan vol­tak lerombolhatok. Ezt nem tagadja Szegeden senki. De annak a polgárnak vagyoni állapotára bizony nem volt igen helyes, nem volt időszerű a lerombol bekövetkezett az, hogy kinek ily viskója esetleg a szabályozási vonalba esett, az megkapta a rendeletet, a saját maga által aláirt reversalis alapján, hogy viskóját bontsa le. De az ő házhelye, melyet kapott, néha a második, har­madik utczába, vagy a harmadik, negyedik szom­szédságba még nem volt arra való, hogy ott épít­sen és ő sem volt képes, hogy oda állandóan építkezzék. És most bekövetkezett az, hogy szá­mos polgár másodszor emelt hatósági engedély mellett provisoríus viskót. És vannak esetek, hol háromszor is történt építkezés és csak akkor jutott a polgárok nagy része oda, hogy állandó házat építhessen, sem vagyonállapotához, sem az adott kölcsön összegéhez képest, hanem kénytelen volt emelni a megállapított építkezési szabály értel­mében, mely nem számolt az illető vagyoni helyze­tével. Mert hát az volt az irányadó, hogy Sze­gednek gyorsan föl kell épülnie. Én nem mon­dom, hogy szerzendő nagy érdemek voltak a mérvadók, melyek az illetőket erre lelkesítették; de hogy gyakorlatilag városom emeléséhez nem értettek, azt a kezdődő nagy bonyodalom csak­ugyanbebizonyította, (ügy van ! a szélső baloldalon.) Eljutott a lakosság odáig, hogy házait ál­landóan fölépítse. Ezt el is végezte. Már most t. ház, minthogy Szegeden minden valamire való ember többszörösen provisoríus építkezéssel, majd még ál landó építkezéssel volt elfoglalva: munkaerőt kel­lettbehozni, kívülről szállítottak be munkásokat. Az építkezés drágaságáról nem is szólok; csak azt említem, hogy e polgárok éveken át építkezéssel voltak elfoglalva, tudniillik befektették házaikba egész vagyonukat és a productiv munkától elesve, pénzt szerezni nem tudtak. Hogy mit tesz az egy lakosságnál, mely amúgy is meg volt viselve, ha huzamos ideig építkezésre van utalva és kénytelen elhanyagolni üzletét, mely­ből önmagát és családját fentartja és esetleg köl­csönét is törleszsze, azt bővebben magyaráznom nem szükséges. Hozzájárult még az, hogy a modern fiscalitási szempont arra birta a kölcsönadókat és kioszto­gatókat, hogy már az utolsó kölcsön rátákból mind­járt levonták a törlesztést, hogy, mint be van bi­zonyítva, 1000 frtos államkölcsönből mindjárt 75 frt esett el, csupán előkieszközlésekre (Zajos ellenmondások a jobboldalon. Felkiáltások a szélső bal­oldalon: Ugy van!) és más hasonló kiadásokra stb., szóval minden meg volt arra, hogy nagyszerű épít­kezés történjék; de annak lehetőségével, hogy a város lakossága továbbra is életképes legyen, nem törődött senki, vagy ha törődött, bocsáttattak a lakosok közé ígéretek, miknek beváltása még ma is az éj homályában késik. {Ugy van! Ügy van! a szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalo:/,.) Mikor azután a reconstructio idáig volt, akkor következett egy más dolog, tudniillik a végre­hajtott reconstructionalis féi^es dolgoknak fen­tartása, miről jövőben folytonosan gondoskodni kell és kiadatott a jelszó: legfőbb dolog az, hogy Szeded városnak mint városnak jövedelmei emel­lessenek, biztosítassanak. Es mert a modern kor­mányozás! rendszer a szokott kaptafára, melyről amúgy is tudjuk, hogy oda teszik az államot és annak alárendelnek a bukásig mindent, ugy tettek Sze­geden: felülhelyezték a várost és annak alá-

Next

/
Thumbnails
Contents