Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-118

220 118. országos ülés május 7. 1885. hajózási szempontból maradjon a közlekedési ministernél, mert mint a közlekedési ügyeknek természetes vezetője, hivatva van, hogy a folyóvizek ügyeit a közlekedés szempontjából intézze. De nem tartom, hogy folyamaink szabályozása körül egyáltalán sok ilyen eset lehetne. Folyóink közül nagyon kevés szabályoztatott a hajózás érdekében ; eddig csak a budapesti Dunaszakasz szabályoztatott e czélból; továbbá a folyó évi törvények szerint a gönyő-dévényi Dunarész s talán ma-holnap a Vaskapu fog ezekhez sorakozni. Az a sok millió, melyet vizszabályozásra költöttünk, nem a hajózás, hanem mereven földmívelés érdekében adattak ki azért, hogy területeket nyerjünk el a viztől a azokat mívelhető földekké alkotva, nemzeti vagyonunkat emeljük. Minden vízszabályozási tehát, kivéve azokat, melyeket előbb jeleztem, bátran oda tehetni a földmívelés-, ipar-és kereskedelmügyi ministeriumhoz. Ezzel el fog éretni az is, hogy ezen ügyek a földmívelés érdekei iránt bizonyos tekintetben élénkebb érzékkel fognak kezeltetni, mint ez eddig történt, a midőn törvényeinkben ezen érzéknek hiányát voltunk kénytelenek tapasztalni. Egyebet sem kell említenem, mint az újabb esetet: a Rába szabályozását. Ezen cserének meg kell történnie és bár ez nem a mai discussiónak tárgya, mindamellett kijelentem azon erős hitemet, hogy a közlekedésügyi ministeriumhoz át kellene tenni oly dolgokat is, mint a vámokat és tarifarendezést, a mennyiben a vámügy és a vasúti tarifák szabályozása és rendezése egymást kiegészítik és tulajdonképel nem választható egészet képeznek. Mert, a mit ma a vámoknál megállapítanak, azt holnap a vasúti tarifáknál ismét elronthatják. Én tehát ezen dolgoknak egyöntetűsége érdekében az ilyforma anyagcserét a két ministerium közt valóban kívánatosnak tartanám és ha ezeket itt ma hozom fel, midőn tulaj donképen nincsenek szőnyegen, tettem azt azért, mert lehetetlen volt el nem mondanom, hogy vízjogi törvényünket két minister állandóan, tartósan csakugyan nem fogja helyesen kezelhetni s hogy ebből sok rosszat fogunk fejlődni látni. Ezen rövid megjegyzések után befejezem észrevételeimet azzal, hogy fentartom magamnak, hogy a részletes tárgyalás alkalmával több szakasznál felszólalhassak. (Helyeslés.) Záy Adolf : T. ház ! A magyar parlament az alkotmány helyreállítása óta alig foglalkozott oly fontos tárgygyal, milyen az, melynek mai tárgyalását a t. ház többsége a kisebbség ellen óhajtotta. Az élet minden egyes viszonyaira nézve nagy fontosságú tárgy ez, hasonló fontosságú a földdel, sőt sok tekintetben még sokkal fontosabb annál. A viz az élet minden egyes viszonyainál nagy fontossággal bir; viz nélkül nem lehet el sem az egyes ember, sem a háztartás; viz nélkül nem lehet el sem a mezőgazdaság, sem az ipar, viz nélkül nincs halászat, sem hajózás. E szerint a vizjog rendezése minden esetre az állam és a törvényhozás legfontosabb tárgyai közé tartozik. Eddigelé Magyarországon a viz j og tárgyában csak egyes aprólékos törvények léteztek, melyek egyes viszonyokat rendeztek, de a kérdés perfect rendezését mind a mai napig nélkülöznünk kellett. Hogy most ily szerves, a vizjog minden viszonyait magában foglaló törvényjavaslat áll előttünk, ezért csak örömmel üdvözlöm annak megalkotóját; de kérdenem kell magamtól felelősségem teljes tudatában, vájjon ezen törvényhozási alkotás megfelel-e feladatának, áll-e a helyzet színvonalán vagy sem ? T. ház! Ma volt alkalmunk hallani a szakminister úrtól, hogy ezen törvényjavaslat előkészítése 27a évig tartott, a miből azt l»hetne következtetni, hogy az keresztül ment mindazon retortán, melynek közreműködése az üdvös megoldáshoz szükséges. Én elismerem, hogy a minister urnak volt elég ideje a tárgy kellő megfontolására, hogy a többi jogosult tényezőknek volt-e, arról ma elég alkalmunk volt meggyőződni. A t. minister ur utalt arra. hogy a tárgy enquéte előtt volt. Én ezen enquétezésről azt hallottam, hogy azokon nem az egész tárgy és nem teljes egészében terjesztetett elő, hanem egyes papírdarabokon megszaggatva, úgyhogy az enquétenek egy igen tekintélyes tagja, a ki különben kötelességét nagyon komolyan veszi és feleiősségének nagyon lelkiismeretes tudatával bir, figyelmeztetett, hogy ő épen felelősségének érzetében ily papírdarabokkal szemben állást nem foglalhat s oly dologról nem tanácskozhatik, a melynek tulaj donképen nincsen tárgya. (Egy hang a baloldalon: Ki volt az ?) Később meg fogom mondani, most nem tartom ildomosnak. Az ily enquéteirozás mutat ugyan bizonyos tevékenységre, de nem mutat kellő komolyságra s eredménye rendszerint oly javaslat, milyen az előttünk fekvő. Nem áll az, hogy a közvéleménynek alkalma lett volna a törvényjavaslatot ugy, a mint ma előttünk fekszik, a maga egészében megbírálni. Igaz, hogy egyes képviselőknek volt alkalmuk — jogunk pedig volt mindnyájunknak megjelenni a bizottsági tárgyalásokon — de tudjuk, hogy a kik ott megjelentek, minden esetre csak kevesen voltak, Ezen hallgatag részvétel, ez a benevolum auditórium csakis egyesekre szorítkozik s nem lehet arról szó, hogy azon 3—4 érdemes képviselő, ki ott mint hallgató jelen volt, az összes közvéleményt representálná és hogy azon nagyon is csekély hírlapi tudósítások, melyek ezekről megjelentek, a közvélemény közreműködését representálnák. Én constatálni kívánom, hogy a javaslat ugy a mint előttünk van, a bizottsági szövegezésben csak egy pár nap óta forog kézen és a háznak igen számos tagja csak 2 — 3 nap óta van ez új szöveg-