Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-118

118, országos ülés május 7. 188S, űJSl nek birtokában. Már most nem tudom, lehet-e jó | lelkiismerettel azt mondani, hogy egy szerves codificationalis mű, mely csaknem 200. §-ból áll, alegbuzgóbb, a leglelkiismeretesebb egyén által is 2—3 nap alatt végig tanulmányozható ? Igaz, ha összes erejét összeszedi, megismerheti annak tartalmát, de egyes szabványait szerves összefüggésbe hozni és ily összefüggésben megbírálni, azt hiszem, a legtehetségesebb embernek is lehetetlen. Mégis t. ház, fájdalom, a mint volt már alkalmunk az előttem szólott t. képviselőtársaimtól hallhatni, a ház jelenlegi képe, azon kevés tagja e háznak, kik itt mos

f jelen vannak, tanúságot tesznek arról, hogy ezen törvényjavaslat iránt nem igen érdeklődnek, hogy igen kevesen vannak, kik vele komolyan akarnak foglalkozni, kik ismerik. Én ezen jelenséggel szemben mégis arra akarnék utalni, hogy vájjon nem lehet-e annak okát, hogy oly igen sokan elmentek innen a tanácskozás elől, talán azon elkeseredésben látni, melyet a kisebbséggel szemben gyakorlott erőszak szült. (Mozgás jóbbfélől. Felkiáltások: Rendre!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy az nem mondható erőszaknak, a mi a ház szabályai értelmében a maga rendje szerint történt. (Helyeslés.) A képviselő ur nagyon jól tudja, hogy a parlamentben a többség határoz és annak eljárását erőszakosnak nevezni nem lehet. (Helyeslés ) Zay Adolf: Határozatot minden esetre a többség hoz, de hogy az méltányos e, az még mindig meggondolás tárgya. Tehát, ha ugy méltóztatik parancsolni, azt mondom, hogy méltányos. (Derültség büfétől.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne tessék gúnyolódni. Ismétlem, csak azért figyelmeztettem, inert utóvégre minden parlamentaris országban a szabályok szerint a többség dönt. Ezt a képviselő urnak tudnia kell és a többség határozatát erőszakosnak nem mondhatja. (Élénk helyeslés.) Zay Adolf: Én tehát felteszem, hogy azok közül, kik jelenleg nincsenek itt, igen sokan azért mentek el, mert nem akartak olyasmi felett szavazni, a mit alaposan nem ismernek; mert birnak a felelősség teljes érzetével és nem akarnak valamit létesíteni, a miért alapos megbirálás, meggyőződés alapján felelősséget nem vállalhatnak. Én azt hiszem, hogy épen ezeknek a távolléte igen szigorú bírálat a mai eljárásra. De t. ház, olyan-e a jelen törvényjavaslat, a mely minden kritikán felül áll, a melyhez szó sem férhet? Talán azért kellene a tanácskozást ugy berendezni, a mint a ház bölcsessége ma határozott? Én azt hiszem, nagyon sok szó férne a törvényj avaslathoz. T. ház! Én szívesen elismerem, hogy a törvényjavaslatnak intentiója az volt, hogy a vizjog | összes viszonyai felett egy szerves codexet alkosson. Hogy sikerült-e ez, majd ki fogom mutatni. Én szívesen elismerem, hogy azon tételek közt, melyek e javaslatban foglaltatnak igen sok rendelkezés van, a mely megfelel a feladatnak, megfelel az életviszonyok követelményeinek. Szívesen elismerem, hogy például a mi a törvényjavaslatban a vizi munkákról foglaltatik, az helyes;nagyrészben helyes az is, a mit a vizi szolgálmányokról tartalmaz; sőt nagyjában és egészben azon rendelkezéseket is helyeselnem kell, melyek a folyó-, illetőleg mederszabályozás, partfentartás, árvízvédelem és a viz használatának némely nemei, mint öntözés, csatornázás, mocsárkiszárításról szólnak. Eészint azon intézkedésekhez is hozzájárulok, melyeket a hatósági apparátus és eljárásról foglal magában a törvényjavaslat. Hogy ezen helyes és üdvös intézkedéseken kívül mások is foglaltatnak a javaslatban, a melyek ellen a legkomolyabb aggályaim vannak, sőt a melyek ellenszenvvel töltenek el, azt ki kell mondanom T. ház! Különösen jogi szempontból nagyon is bírálat alá veendő az előttünk fekvő törvényjavaslat. Már az általános részben is igen sok rendelkezést és igen sok fogalom körvonalozást tartalmaz, a mely a tudomány színvonalán nem igen áll és a mely a gyakorlati következésekben az életre nagyon kártékonyán fog hatni. A javaslat szerkesztői, különösen a t. bizottság indokolásában mintegy dicsekszik azzal, hogy bizonyos jogi kérdések eiől nagyon ügyesen kitér és azok meghatározásával nem foglalkozik. Én azt hiszem, hogy ezen ügyes kitérés, melynek indokait az illetőknél nagyon értem, ügyes volt ugyan, de igen káros lesz az életre nézve : sine lege chaos. A javaslat és a bizottság azon álláspontra helyezkedett, hogy a vizi jogokra, a vízvezetési jogosultságra nézve a tulajdon, a birtokjog kérdése ne állapíttassák meg, hanem csakis rendelkezni akar a viz használata felett. Tehát rendelkezési jogokat teremt és ezeket a közigazgatási hatóság kezébe adja. Erről azonban később fogok szólani, most azon szerencsétlen formulázásokról kívánok szólani, melyek az általános részben foglaltatnak. Mit szóljak ahhoz, ha mindjárt a második szakaszban azon furcsa kitételt találom, hogy források és folyóvizek ingatlan dolgok. Én ezt nein a középszeri! élet fogalmai szerint fogom tenni bírálatom tárgyává, hanem azt hiszem, hogy ezen kifejezést jogászi miiben és más törvényekben hiába fogjuk keresni. Tudjuk, hogy ezzel mit akar mondani, azt akarja mondani, hogy források és folyóvizek az ingatlan dolog jogi természetével birnak. A törvényben ezen kifejezést kellene használni és nem azon kifejezést, a mely nem igen díszes. Hogy ezzel mit kivannak érteni, azt reménylem a t. előadó ur a maga