Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-118

118. ©rssságos ülés május 7,1885, 219 új ruhára sem tud szert tenni, de mikor a könyöke kilyukad, oda adja a feleségének azzal: „No, kedves anyjukom, vess reá egy foltot". No, de ez sem tart sokáig, rávetnek egy másikat és ez igy tart mindaddig, mig az örökös foltozás következtében a ruha vastagabb lesz, mintha új volna. Ekkor azután feleségének azt mondj a vigasztalásul: „Beh jót tettél velem anyjukom, melegebb a ruhám, mint új korában." Az ily kedélyes megnyugvás megbocsátható, sőt irigyelni lehet egy magán embertől, de egy törvényjavaslaton a foltozás nincs helyén. Minthogy pedig én ily foltozott törvényjavaslattal nem vagyok megelégedve, azt általánosságban sem fogadhatom el. (Hélyeüés a szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Sándor: Nagyon rövid szándékozom lenni (Halljuk !) s inkább csak álláspontom jelzésére szorítkozom, előre is kijelentvén, hogy a törvényjavaslatot, habár annak egyes szakaszaihoz sok szó fér is, általánosságban elfogadom. A törvényjavaslat tüzetesebb fejtegetésébe nem fogok boesátkozni,minek jelét adtam ma, midőn az elnapolás mellett szavaztam; mert óhajtottam, hogy az a közvéleménynek tüzetesebb kritikáján menjen keresztül, mert a házugy sokkal könnyebben foglalhatott volna állást az egyes intézkedések mellett vagy ellen és mert igy az érdekeltek, a földmívelők, a vizet használók és az iparosok kívánságainak sokkal inkább lehetett volna megfelelni. Nem kételkedem különben abban, hogy minél inkább fog e törvény az életbe átmenni, annálinkább fog a közönség kedvére és hasznára válni. Ha ellenezzük a törvényt, tapasztalni fogjuk, hogy ennek azon része, mely a vizi rendőrségre és az árviz elleni védelemre vonatkozik, nem egyéb, mint átvétele azon törvényes intézkedéseknek, a melyek szerint azon ügyek eddig vezettettek. A különbség az, hogy mig ezen intézkedések eddig 5 — 6 törvényben fordultak elő, ma egy törvényben találhatók. Legfölebb a sorrend és beosztás változik, de a törvény szelleme és értéke ugyanaz. Van ezen kiviü egy teljesen új intézkedés is a törvényben, mely a vízhasználatokra vonatkozik. A vízhasználatokról, mert törvényeink ezektől vagy épen nem, vagy alig szólnak, leginkább a külföldi törvények voltak irányadók. Bizonyos indiciumot azonban nálunk is találunk e tekintetben. Találjuk azt, hogy ha bár a vízhasználatok mindenütt, mint a földbirtokosok tulajdona tekintettek, ezek mégis bizonyos korlátok között voltak gyakorolhatók. A vízhasználatok tehát nem voltak teljesen szabad rendelkezés alatt, hanem a birtokosok csak bizonyos restrictiókkaí élhettek velük. E fonalon halad tovább a javaslat. E vizjognak egyik szerencsés momentuma az, hogy az alvó, gyakorlatban nem levő jogokat megtámadja, sőt, ha e szót | ! használni akarjuk, confiscálja, de a gyakorlatban levő használatokat egyáltalában véve nembántj:\Ez az a vezérfonál, mely ejavaslaton keresztülvonul. Lehet, hogy itt-ott eltér tőle és némely helyeken sérti a létező használatokat; lehet, hogy némely pontjában túlníegy e főelveu — és erre nézve fentartom magamnak, hogy a részleteknél még felszólaljak — hanem egészben és lényegében nem hagyja el ezt az alapelvet A törvényjavaslatot tehát annyival inkább pártolhatom, mert nem ajánl mást, mint olyasminek elvételét, a mit én nem használtam ; tehát nem fáj, ha tőlem elvétetik. Fentartja a törvényjavaslat azt is, hogy annak, a ki ily vizi használatra jogosult volt, ha mások e részben concurrálnak vele, elsőség adassék. Ezen alapelvet teljesén magamévá teszem. Mindamellett, mint mondám, némely hiányt találok e törvényjavaslatban, nevezetesen azt, hogy ama régi jogoknak igazolását, melyek gyakorlatban voltak és vannak, a törvényjavaslatnak, azt hiszem 190. §-a annyira megnehezíti és a szakasz oly helytelenül van fogalmazva, hogy már ez majdnem megtámadja ama fő elvet, melyet a törvény fentartani akar, azt tudniillik, hogy a fennálló haszonvételek respectáltassanak. Én tehát erre a részleteknél visszatérni óhajtok. Továbbá nem látom sehol kellő világossággal kimondva azt, hogy a létező használatok valóban örökké fognak az illetők kezén maradni, hanem ugy látszik, hogy én a mai napig használt jogomat igazolván, ötven év múlva újra kell, hogy raajd engedélyt kérjek a jog gyakorlására. Ez tulaj donkép mind túlmegy a törvény amaz előbb jelzett momentumán, hogy a létező jogot megóvja és respectálja. Ezek ama momentumok, melyekre annak idején a részleteknél vissza fogok térni. És annyival inkább kivánom ezt annak idején praecise elmondani, mert főleg e tör vénynek a gyakorlati életbe léptetésére nézve vannak aggályaim, melyeket leginkább abban találok, hogy ezen egy törvénynek mindennapi alkalmazására tulaj donkép két ministerium lesz, hivatva. Ez ellentéteket fog előidézni a vízjogi administratióban. Kern ma, a vizadministratio első idejében, nem az elején, hanem majd 10 év múlva; majd meglássuk ikkor, hogy micsoda furcsa döntvénytárt fog alkotni az a két ministerium, mily furcsa ellentétben lesznek azok egymással, ugy hogy valóban aggáiylyal tekinthetek a jövőbe é^ félnem keik hogy ebből bajok szármának. Ennek következtében már ma—bár talán nem itt a helye, hogy elmondjam — de jeleznem kell, hogy igenis kívánatosnak tartanám, hogy épen a kereskedelmi és a közlekedési ministerium közt anyagcsere történjék, a melynek következtében ily heterogénéitások továbbra nem állhatnának fenn. Kívánnám, hogv mindaz, a mi a folyamszabályozási illeti, 28*