Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-118
214 118. orfcíAgos ülés májns 7. 3885. viszonyokra vonatkozólag tesz, maguk osztályozzák természetszerűleg a vizeket. Mert az én nézetem szerint a helyes eljárás nem az, hogy külön böző osztályozásokat állítsunk föl a folyók közt s megmondjuk, hogy ez neveztetik pataknak, ez folyónak, ez folyamnak stb. s azután applicálják a törvényt, hanem az, hogy tétessenek bizonyos törvényes intézkedések, melyeket aztán ugy itt az egyikre, ott a másikra lehessen alkalmazni* Azokat az intézkedéseket, például melyek az ármentesítésről szólanak, senki sem fogja a patakokra magyarázni, épen ugy, mint azokat az intézkedéseket, melyek a viz használatára vonatkoznak, melyek valamely apró folyó vizének elvonásáról szólanak, senki sem fogja a Tiszára vagy a Dunára applicálni, mert senki sem félti sem a Tiszát, sem a Dunát attól, hogy belőle a viz kifogyjon. Nagy tévedésben van nézetem szerint a t. képviselő nr, midőn azt mondja, szükséges, hogy a közvélemény ezen kérdésekkel megbarátkozzék. Az a közvélemény, a mely az ország érdekeinek előmozdítását, a közgazdaság felvirágzását kívánja, nemcsak megbarátkozott ez eszmékkel, hanem már hosszú évek óta a leghangosabban követeli ezen törvény megalkotását. Csak most hozatott be nemrég a culturmérnöki intézmény. Az első időszakban alig lehetett találni oly vállalkozó egyént, a ki kísérleti területet adott volna át a culturmérnöknek, hogy az megmutathassa, hogy a mezőgazdaság felvirágzására mit lehet ez utón tenni; s ma már odáig vagyunk, hogy — talán kissé nevetséges, de mégis fel lehet hozni — hogy már az elmúlt rövid szárazság alatt, mint értesültem, táviratilag kértek culturmérnököt, azt mondván, hogy tessék azt kiküldeni, mert különben a mező egészen kiszárad. Általában az a baj és azért nem halad előre a földjavítás, az öntözés kérdése, mert száraz időben mikor nincs viz, akkor jut az embereknek eszébe, hogy öntözni kellene, akkor jut eszükbe, hogy az öntözésre szükséges előintézkedéseket csakugyan meg kellene tenni, holott azok megtétele után — meglehet épen esős évszak következhetik be. De így van ez más téren is. Midőn nagyok a vizek, mikor az egész ország árvízveszélytől remeg, rendesen akkor szokás az ármentesítés kérdését előtérbe tolni, akkor szokás mondani, hogy ármentesíteni kell, mert különben elvesz az ország. Holott e kérdés száraz időben könnyebben oldható meg, legalább a tekintetben, hogy a megoldás az érdekletteknek sokkal kevésbé esik terhükre, mint terhükre esnek azon intézkedések, miket nagy viz idején szoktak tenni. És mit tartalmaz ezen törvényjavaslat? Egy cseppet sem különbözik ez azon törvényhozási intézkedésektől, mik már itt az országban, valamint más államokban is meghozattak, tudniillik az ország közgazdasági, mezőgazdasági és ipari érdekeit igyekszik ott, hol azok ellentétben állanak, kiegyenlíteni. Lehet, hogy a törvényjavaslat ezen törekvése nem minden kérdésben eredményes, de tagadhatlan az, hogy még soha sem volt és nem is lesz oly törvényhozás, mely egyszerre oly szerves törvényt tudna a vizjog tekintetében megalkotni, mely azután századokon át változatlan maradhat, mint például az alkotmány-törvények. A viszonyok, igények az idők folytán fejlődnek és a legjobb vízjogi törvény nézetem szerint az, mely azon viszonyoknak, igényeknek és érdekek nek felel meg, melyekben meghozatik. Egy ország törvényeinek folytonosan fejlődniök kell és azon igények és viszonyok szerint, a melyek időnkint kifejlődnek. Ez szolgálhat magyarázatul arra nézve, a mi t. képviselőtársamat épen nem elégítette ki. Azt monda ugyanis t. képviselőtársam, hogy összesen 20 §. disponál a vízhasználatra nézve. Én épen ebben látom ezen törvényjavaslatnak egyik előnyét. Nem casuisticus törvénynyel, mely minden apró dologról külön intézkedik, lehet valamely ügyet jól megoldani, hanem nagyobb, általános elveket kell a törvénybe felvenni, melyek a fejlődést egy vagy más irányban megengedik. Az egyes törvényekbe felvett intézkedések sokasága nem mindig szokta azt eredményezni, hogy mert sok esetre foglalnak magukban külön intézkedéseket, ennek folytán jobbak is azoknál a törvényeknél, melyek csak nagy, általános kérdésekre nézve intézkednek. Nem. Az én nézetem szerint az ily törvények a legtöbb esetben épen aprólékos intézkedéseik által korlátait, gátait szokták képezni a helyes fejlődésnek s ha én egyebek közt valamiért nagy értéket tulajdonítok egy törvénynek, ugy ezen törvényjavaslatnak épen azért tulajdonítok nagy értéket, mert a sok apró casuisticus intézkedéstől, melyek sokszor magát a czélt veszélyeztetik, tartózkodik. Itt a t. képviselő ur, valamint Gulácsy t. képviselőtársam azzal akarják a törvényjavaslat értékét leszállítani, hogy egyes szakaszokat kiragadnak s azok dispositióit mint valami magukban véve szörnyű dolgokat állítják oda. Ghilácsy t. képviselő ur megakad azon, hogy a saját földjén elfolyó vizből ezen törvény szerint a saját jószága nem ihatik. No hát t. képviselő ur, én átolvastam újra meg újra ezen törvényt, de azt, hogy valaki szomjas maradhasson ezen törvény mellett, ebből kiolvasni nem tudtam, mert ez egyáltalában még ott is, a hol egyes községeknek itató helyük nincs — és ebből magyarázza ki a t. képviselő ur az említett kifogást — még ott is ugy rendelkezik, hogy az itató helyek hatóságilag állapíttassanak meg. De ebből nem következik, hogy a kinek itató helye van, annak itatni a maga itató helyén ne legyen szabad. A törvény csak arról gondoskodik, hogy azok, a kiknek nincs, hol találjanak itató helyet.
