Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-108
16 108. országos ülés Április 22. 1885.1 latot, melyet benyújtottam. (Helyeslés a bal- és szélsőhalon.) Ma csak a kisebbségben él ez az öntudat, ezen irányhoz való ragaszkodás és ma nem tehetünk mást, mint oly reformot, levenni a napirendről, melyet önök, kik mikor ez áramlat erős volt, ezen emelkedtek fel, erejéből és dicsőségéből érték el hatalmi állásukat: ma hátat fordítnak neki és üres elvek és fen tartások fejében érdekeit és kívánságait félre tolják. De ha majd ereje öntudatéra jut, ha mindent leverő hatalmával érvényesülni fog, akkor oda fognak állani s részt kérnek dicsőségébő], hatalmából és sikereiből: akkor, a kik erejüket, hatalmukat annak köszönik s a kik annak, ma midőn gyönge, midőn félretolható, hátat fordítanak, meg vagyok győződve, hogy midőn fellép imposans erővel, önök is oda fognak csatlakozni, önök lesznek annak legbuzgóbb imádói és hízelgői, '(ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) És meglehet, tán épen fizok lesznek legnagyobb hízelgői, a kik leginkább igyekeztek arra, hogy közönyükkel vagy buzgóságokkal rá újabb békókat rakjanak. (Ugy van! XJgy van! a bal és a szélsőbalon,) De míg ez az idő elérkezik, ki kell tartani, a nemzet érdekében, ragaszkodni kell még vereségek közepette is a negyvennyolczi hagyományokhoz, alkotmányunk demoeraticus szelleméhez és ezért bár ugy megvalósítani, hogy a nemzet megnyugvással tekintsen reá, nem bírunk: ezzel is szolgálatot teszünk a közügynek, mert a legtöbb, a mit tennünk lehet, hogy a fejlődés útját nyitva tartjuk a jövő számára és ebben a meggyőződésben ajánlom a háznak határozati javaslatomat. (Élénk hosszas helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministereinök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem mintha .... (Felkiáltások szélső balfe r ől: Eláll! Halljuk! Halljuk! jolbfelől. Nagy zaj. Hosszas felkiáltások: Helyre! Helyre! Felkiáltások szélső balfelől: Hányadszor akar szólni?) Elnök : Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. (Helyeslés jobbfelöl. Halljuk! Halljuk !) Tisza Kálmán ministereinök: Nem mintha valami nagy kedvem volna hozzá és ezt mondom azoknak, a kik belekiáltottak, hogy hányadszor akarok beszélni, — hanem azért, mert a szavazás előtt a most közvetlenül hallottakra nyilatkozni kötelességemnek tartom r kell, hogy a t. ház türelmét kis időre igénybe vegyem. (Halljuk! Halljuk!) Teszem ezt egyfelől, mert az 1848-iki törvény erre jogot ad; másfelől azért, mert midőn más alkalommal, engedve a ház kívánságának, ily zárbeszédre nem feleltem, ez ellenem megrovásul említtetett, semmibe vételnek magyaráztatott és elbizakodottságnak interpretáltatott. De ha már kénytelen vagyok szólani, egypár rövid észrevételt kívánok tenni a t. képviselő ur előadására, azután pedig minden commentár nélkül iílustrálni fogom, egyszerűen a tényekre hivatkozva, ezen törvényjavaslat sorsát azon naptól fogva, midőn az a képviselőházban benyujtatott. A mi a képviselő ur argumen táti óit illeti, legyen szabad mindenek előtt kijelentenem, hogy az ellenzék hivatásáról mondott szavaimnak adottmagyarázatot visszautasítom, de fentartom azt, a mit mondtam, hogy t. i. az ellenzék mindenütt hivatásának tekintette, a még meg nem érett eszméket hirdetni és érlelni, hogy annak idejében azok a nemzet által felkaroltassanak. (Élénk helyes lés jobbfelöl.) A ki ezt tagadja, a ki ebben hibát, bűnt lát, az — engedelmet kérek — csakugyan nem érti az ellenzék hivatását, (gaz! TJgy van! jobbfelőí) Igenis mondtam, hogy az ily még meg nem ért eszmék terjesztése főleg az ellenzék hivajasa, a melynek az azonnal való applicatio nem tartozik feladatai közé. (Igaz! Ugy van jobbfelőí. Ellenmondás balfelől.) A szavak lehetnek mások, de az értelem ez. (Ug) van! jobbfelőí. Derültség szélső balfelől.) Nevethetnek a képviselő urak, de nekem sem kedvem, sem időm beszédet hosszasan betanulni és abból itt napok múlva ugyanazon szavakkal idézni. De t. képviselőház, van egy pár lényeges észrevétele a képviselő urnak, melyekrereflectálnomkell. Az egyik ez: ő azt mondja és ebből magyarázza ki az elvtől elválást, hogy az ő álláspontja mindig az volt, az ma is, hogy a democratiátkinevezettekkel nem lehet bevinni a főrendiházba, ezt csak választás útján lehet. Szilágyi Dezső: Az a legtermészetesebb mód! Tisza Kálmán ministereinök: Nem tudom, azon szóval mondta-e, de így is elfogadom. De nem tudom, a képviselő ur azt hiszi-e, hogy például az olasz senatusban vannak-e democrata elemek ? Én azt hiszem, hogy vannak. Pedig az egytől egyig kinevezettekből áll. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Hogy tehát a democrata elemek behozatalának módja csak a választás lehessen, azt egyáltalában bizonyítani nem lehet. De még szerencsétlenebb a képviselő ur hivatkozása, midőn azt mondja, hogy Poroszországban még egy reactionárius korszakban is érezték ezt, mert nem merték ily módon megalkotni a főrendiházat. Hát t. ház, igaz, az 50-es évek nagyon reactionáriusak voltak. Igaz az is, hogy azok az urak, kik akkor vezették ott az életet, igen jó számító politikusok voltak. Ha tehát azok, kik a reactionárius politikát vezették, hoztak be valamely intézményt: ebből azt következtetni, hogy az a szabadelvűség intézménye, mégis kissé különös. (Derültség jobbfelőí. Ellenmondások balfelől.) De a képviselő ur azt mondja, hogy csakúgy | lehet meghagyni a rendi elemeket — és ez volt az
