Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-108

10$. országos ülés április 23. 1885. 17 8 szándéka a főrendiházban, csak akkor nem lesz a képviselőház helyzete szemben a főrendiházzal megingatva és lealázva, ha a főrendi tagok mellé a nemzet egyetemét visszük be. Hát ereszben már igenis principialiter eltérő nézetem van. Megmondtam az első vita alkalmával, mi lehetne a választás eredménye? A kettő közül egy: vagy felkarolnák az odajuthatást a jelentékeny elemek, választva tán szabadon, ép ugy mint a képviselőket. Akkor igenis meg lenne zavarva a parlamentarismus mellett szükséges egyensúly, mert azoknak a törvényhatóságoknak ily módon választott jelesei a főrendiháznak szereznék meg a túlnyomó súlyt a képviselőház fölött. Akkor, ép akkor lenne a képviselőház helyzete lealacsonyítva a főrendiházzal szemben. (Ellenmondás lalfelőlJEz az én felfogásom, de azt tartom, ez a parlamentáris felfogás is. Én akartam és akarom is, hogy a főrendiháznak legyen tekintélye. Akartam és akarom is, hogy ellenállási képességgel is birjon, ha kell, mert régen meg van az az igazság mondva egy nagy angol iró által, hogy támaszkodni csak olyanra lehet, a mi ellenállani is tud. De hogy bármely összealkotás által oly befolyást nyerjen, mely túlszárnyalja a képviselőházat: nem akartam, nem akarom. Már pedig csakugyan, ha, mint mondom, azon választás az országnak jelesei által felkaroltatott volna, midőn egytől egyig a törvényhatóságok választottjai hivatkozhattak volna arra, hogy engem az a hatóság választott, melynek csak 10- ed, 12 ed részét képviseli egy képviselő, az a veszély igenis beállott volna. De, t. ház, a képviselő urak most már csak ugy foghegygyei emlegetik azt, a mi a nagy vita alkalmával a fő théma volt, hogy a kinevezésekben a kormány csak az ő hatalmát akarja megörökíteni. Pedig emiékezzenek vissza, még tovább is ment a vád. Azt mondták: nem csak mostanra akarj i hatalmát megörökíteni, hanem előre akar magának a főrendiházban oly pártot biztosítani, a mely, ha ez a kormány megbukik, mint ellenzék álljon szembe a jövő kormánynyal és más kormány alakulását lehetetlenné tegye. Hiszen szemben a függetlenség mellett felhozott érveimmel egy igen jeles szónok arról az oldalról azt is hangoztatta, hogy teljesen lehetetlen, hogy erkölcsi obligót lát abban, hogy, mig az az ember él, azzal kell szavaznia, a ki őt kinevezte, akár kormányon van, akár nincs. Most már t. ház, csak meg kell győződniök önöknek arról, hogy a kormánynak ily bűnös szándékai nincsenek és ha nem akarják megakadályozni, hogy mások is, esetleg önök is, ezen székekbe ülhessenek, már ezen egy szempontból is helyesebb volna ezért az egyért a kormányt elvtagadással minden alap nélkül nem vádolni. KÉPVH, NAPLÓ. 1884—87. VI. KÖTET. De hát t. ház, a t. képviselő ur azt mondja, hogy ő sem tartja a nemzetet temetőnek, de ugy látja és azt hiszi, hogy a szabadság iránti érzület, a szabadság és a szabadelvű eszmék szeretete az, a mely hanyatlik. Nem ugy van az t. képviselő ur! Nem az az oka, hogy a közvélemény az országban az önök felszólalásaira fel nem jajdul; hanem az az oka, hogy tapasztalván az életben, hogy sem a szabadság, sem az intézmény nincsenek veszélyben, a legfényesebb dictiókra sem hiszik el veszélyben létét. (Élénk helyeslés jobbfélöl.) A mi már t. ház, ezen javaslat eddigi sorsát illeti, minden commentár nélkül röviden elmondom, mi történt vele. A javaslat beadatott. Nagy figyelemmel kisértem az összes lapokat. Az ellenzék lapjai is azt mondták; egy vagy más pontban lehet kifogás ellene, de az adott viszonyok közt alig lehetett volna jobbat csinálni. így ment ez egy darabig. Akkor híre futott, hogy a főrendiház bizonyos befolyásos köreiben nem tetszik a javaslat, lényeges kifogás van ellene. A mint ennek híre futott, megindulta mozgalom képviselői körökben, ellenzéki sajtóban. Már akkor, az adott viszonyok közt előbb jónak mondott javaslatnak egyszerre mindenféle bűnei lettek. Megtörtént az actio itt a házban; nagy erővel odaállíttattak azon elvek, a melyekről az említett hirek folytán hitték, hogy a törvényhozás másik házában többségre jutnak. Ez volt a második phasis. Elfogadtatott végül itt a javaslat; átment a főrendiházba; ott nem ugy ütött ki a többség, mint némelyek gondolták. Most, midőn visszajött, azok voltak a törvényjavaslatnak legjobb részei, melyeket legjobban megtámadtak önök s a melyek most kimaradtak. Ez ezen javaslatnak rövid élettörténete. Ha hályogszurásról és hályog lebontásról beszélünk, elég e tényeket minden commentár nélkül odaállítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt is mondja a t. képviselő ur, hogy nem fog senki a világon példát mutatni arra, hogy ily reform keresztülvitetett volna. Igazsága van. Én is azt mondom, hogy arra, hogy teljesen nyugodt, békés időkben az illető testületnek saját beleegyezésével azon oly nagymérvű reformmtítét vitetett volna véghez, minő ez, erre példát nem fog mutatni. És én épen azért, mert így fogom fel a dolgot, hogy ily irányban nem lehet rá példát mutatni, nem osztozhatom azok nézetében, a kik azokat dicsőitették még a múlt napokban is, a kik születési jogaikhoz csökönyösen ragaszkodva, a reform ellen szavaztak. Hanem, igenis, ha történetről szabad beszélni, a történet meg fogja örökíteni azok neveit, a kik felülemelkedve egyoldalú személyes, vagy kasztérdekeiken, ezen reform létesítéséhez hozzá3