Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-118

118. országos üls esik esetleg 10—20 malomnak tartozhatik kárté- j rítéssel. Ezek oly viszonyok, a melyeket részleteden kell tisztázni, hogy az illető hatóságok félreértéseknek kitéve ne legyenek. Van még egy különös rendelkezés a 30. §-ban, mely kimondja, hogy az öntözendő terület legalább 100 katasterhold legyen. Miért csak 100, miért nem 50, vagy 5 ? Hisz ezekre nézve is megjlehet a kártalanítást állapítani. Annak, hogy miért legyen csak a száz holdas birtokosnak joga a vizet rétöntözésre felhasználni, indokolását sem az eredeti javaslatban, sem & bizottság jelentésében nem találom. Azt is mondtam, hogy ellenmondások is vannak a törvényjavaslatban. Ennek igazolására idézem az átmeneti intézkedések 190. és 193.§-át. Habár nincs is a törvényjavaslatban világosan kimondva, a 190. §. szerint ugy látszik a fennálló jogok sértetlenül maradnak. De mit mond a 193. §. ? Azt, hogy az előbbi szakaszok szerint igazolt jogok fennállására és terjedelmére a korábbi törvények és szabályok, azok gyakorlatára pedig a jelen törvény határozatai irányadók. Engedelmet kérek, ez valóságos ellenmondás. Mert mi hasznom van abból, hogy megengedik hogy fennálljon rétöntözési müvem, ha azt nem használhatom ugy, mint eddig, kártalanítás nélkül, hanem arra vagyok kényszerítve, hogy kártalanítást adjak? Ez annyi, mint egyik kézzel elvenni azt, mit valaki a másikkal ad, mert, a mint bátor voltam kifejteni, ha a kártalanítás a szó teljes értelmében megadatik, a rétöntözés megszűnik s nem marad egyéb hátra, mint hogy eddig termő rétemet felhagyjam. Ezeket kívántam példaképen felhozni annak bizonyítására, hogy nagyon meglátszik a törvényjavaslaton, hogy a kik csinálták és megrostálták, nem számoltak eléggé a tényleges viszonyokkal; de talán nem is számolhattak, mert azon viszonyok, melyekre különösen a vízhasználatról szóló fejezet vonatkozik, nincsenek nálunk teljesen kifejlődve, mert például a rétöntözés terén mutatkozó mozgalom egyáltalában nem oly nagymérvű, hogy e tekintetben kellő tájékozást szerezhettek volna. Ennélfogva, miután nem sikerült keresztülvinni azon indítványt, hogy e törvényjavaslat a napirendről levétessék, mi a fenforgó körülmények között és ama viszonyoknál fogva, melyekre röviden rámutattam, íegczélszerűbb lett volna: nem marad egyéb hátra, mint kijelentenem, hogy én ily törvényjavaslatot, mely, mint a világos példák mutatják, nincs még eléggé megérve sem tárgyára, sem szövegére nézve, meg nem szavazhatok. Kijelentem tehát, hogy e törvényjavaslatot általános tárgyalás alapjául el nem fogadhatom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Horváth Gyula: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur azzal kezdte beszédét, hogy ő az által tökéletesen igazolva látja amaz álláspontot, melyet elfoglalt ő és elfoglaltak azok, a májas 7. 188í. c)jg kik vele egyetértettek, hogy most ily üres házban alig hallgatja valaki as előadót és alig foglalkozik valaki az előadottakkal. O annak, hogy oly kevesen érdeklődnek az ügy iránt, abban leli magyarázatát, hogy a tárgyra nincsenek a ház tagjai kellőleg előkészülve. Én, t. ház, ennek okát, egészen másban keresem és lelem. Emlékezhetik t. képviselőtársam, hogy igen nagyfontosságú törvények tárgyalíattak már e házban, így például a büntető-codex, mely szerves nagy törvény és ezen, valamint az ehhez hasonló törvények tárgyalásánál mindig azt észleltük, hogy a ház soha sem volt valami nagyon tele. Izgalmas viták ily javaslatok tárgyalásánál természetesen nem kerülhettek elő, objective kellett megítélni az egyes concret kérdéseket s az objectiv megítélésnél azok, kik a kérdéssel szakszerűleg vagy előszeretettel foglalkoztak, természetesen nagy figyelemmel kisérték a vitát, de azok, kik ama dolgokat szakszerűleg nem űzték, távolmaradtak a vitától, távol még attól is, hogy az előadottakat meghallgassák, hanem mint ez minden hasonló szakkérdésnél történni szokott, hallgattak azokra, kiknek szakértelmében megbíztak. Ez e törvényjavaslatnál is igy van, de ugy volt a büntetőcodesnél is. De nemcsak itt nálunk, hanem Európa összes parlament) eiben, valahányszor nagy horderejű, a politikai tértől meglehetősen távol álló kérdések merülnek fel, azokat mindig a szakemberek tárgyalják, a kik azokkal foglalkozni szoktak, míg azok, kik ily kérdések tárgyalásánál olyas izgalomra, a minő más kérdéseknél előfordulhat, nem számíthatnak, rendesen távol szoktak maradni. S ez volt az igen t. képviselő urnak első érve a mellett, hogy jobb lett volna a tárgyalást elhalasztani. Én, t. ház, meg vagyok győződve, hogy akár meddig fogják is e kérdést elhalasztani, ha 8 —10 év múlva kerül is az tárgyalás alá, akkor sem lesz több ember e házban, midőn e kérdést tárgyalják, mint ma van. (Ugy van! a jobioldalon.) Sőt én azt tartom, hogy mennél későbbre marad, annál kevesebben fognak jelen lenni, mert azon izgalmak, melyek még ezen törvényjavaslat tárgyalásánál is mutatkozhatnának mentől továbbra halasztatik annak tárgyalása, annál inkább el fognak csendesülni. A másik, a mit a képviselő ur felhozott az, hogy ezen törvény egyáltalában minden vizet egy kalap alá von. S itt a t. képviselő ur saját magának némileg ellentmond. Ugyanis azt mondja: nem volt ideje tanulmányozni e kérdést. Ha nem tanulmányozta, honnan tudja ezt? De ebben a tekintetben némileg igazat kell neki adnom, mert a törvény különböző classificatiót csakugyan nem tesz, hanem azon rendelkezések, melyeket egyes esetekre, egyes körülményekre és