Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-118

118. országos ülés május 7. 18SS. 205 pontból indulva ki, hogy az ország minden vidékének egyenlően méressék és hogy azon elvek, melyek már a Tiszánál alkalmaztattak, az ország többi folyóinál is alkalmazásukat találják, a tiszai törvényekből a megfelelő elvek ide is áttétettek. Lényegében ez azon nagy különbség és változtatás, melyet Hódossy t. képviselőtársam jelezni méltóztatott, miután már a benyújtott törvényjavaslatba épen azon elvek vétettek leginkább fel, melyek az enquéteben megállapítva lettek. Most nagy nehezen^évek hosszú során át vitatkozva, küzdve, újságokban ezikkezve, végre oda jutottunk, hogy a kérdés napirendre tűzetett és pedig egy hét előtt a mai napra. Az utolsó stádiumban e kérdést a napirendről levenni annyit tesz, mint ezen annyi retortán keresztül ments befejezéshez jutott dolgot íjra kezdeni, iijra enquétirozni, újra tanácskozni. (Zaj és éllenmondások bál felöl.) Igenis ez annyit jelent. A legjobb esetben egy évi halasztást jelent, már pedig itt nemcsak egy esztendő, de egy heti, egy havi halasztás is igen sok. Nálunk ugy is a legkevesebb ember bir activ industrialis szellemmel, a vizet hagyja maga előtt folyni 10—100 ezer ember a nélkül, hogy hasznát venné, mikor vehetné. Már most lehetetlenné tenné az ügy utolsó stádiumában, hogy azon néhány száz ember, ki a vizet tudja és akarja felhasználni akár öntözésre, akár ipari, akár más czélokra, közgazdaságilag valamit alkothasson, teremthessen, nem volna helyes eljárás. Ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék azon indítványt, hogy a törvényjavaslat a napirendről levétessék, elejteni. (Helyeslés jőbbfelol.) Almássy Sándor: T. ház! Tagadhatatlan, hogy e törvényjavaslatnál, mely ma tárgyalásra van kitűzve, alig van fontosabb. Ez a magánérdekeket leginkább érdekli. E törvényjavaslat által egyiknek ajándékozunk, a másikat sújtjuk. Azt mondta az előttem szólt képviselőtársam, hogy 100—200 ember akarja a vizet ipari czélokra felhasználni, de lehet a törvényjavaslat olyan, hogy az ezeknek kárára fog lenni és azon néhány száz ember annak hasznát nem veheti. Azt mondja a képviselő ur, hogy két éve tárgyaltatik ezen ügy és igy mindenki kellőleg tájékozva lehet. Bátorkodom itt a t. ház figyelmét egy körülményre felhívni, Lehet-e követelni, hogy azért, mert éveken át tárgyaltatott e törvényjavaslat, arról tudomásunk legyen? Én az előzményekre visszamenve, azt mondom, hogy arról egyáltalán még csak fogalmunk sem lehet, mert az emberek mással is foglalkoznak, mindenkinek meg van a maga rendes foglalkozása és haszontalan dolgokkal és elodázott kérdésekkel előlegesen senki sem szeret foglalkozni. Láttuk a tapasztalatban, hogy hány enquéte munkálata lett semmivé s azért mindig azt kérdezzük, mikor enquéte hivatik össze, lesz-e valami eredménye ? Ezért nem is érezhette magát senki arra nézve kötelezettnek, hogy ez ügyet tanulmányozza és nem lehet azt mondani, a mi a túloldalról mondatott, hogy mindnyájunknak alaposan kellene ez ügyet ismerni, hacsak kötelességmulasztást nem követtünk el. Kérem tehát a t. házat, hogy e fontos törvényjavaslatot, mely oly sok érdeket érint, a napirendről levenni méltóztassék. (Helyeslés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viseíőház! (Halljuk!) Mielőtt a kérdés szavazással eldöntetnék — melyet nem szándékozom hosszasabb beszéddel akadályozni — magam részéről is kötelességemnek tartom egy pár szót szólni Mindenekelőtt megvallom, nem voltam arra előkészülve, hogy ma a napirendről levétel fog indítvány oztatni, miután egy héttel ezelőtt kimondatott, hogy a törvényjavaslat mára tűzetik napirendre, tegnap pedig ismételve napirendre tűzetett és az ellen felszólalás nem történt. De ha igy méltóztattak jónak látni, ezen én nem változtathatok. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy egyfelől figyelmeztessek azokra a consequentiákra, melyeket a napirendről levétel magával hoz és másfelől tiltakozzam az ellen, mintha ezen ügynek tárgyalása bármi tekintetben praeeipitáltnak mondathatnék. Hogy legelőbb is erről szóljak — nem akarván ismételni, a mit mások már elmondottak — csak ráutalok azon sokféle nyilvános tárgyalásra, melyeken ez a javaslat keresztülment, melyek alkalmat adtak a hírlapoknak és mindenkinek, a ki ily ügyekkel foglalkozni szeret, hogy a javaslathoz hozzászóljanak és magukat az iránt teljesen tájékozzák. Hivatkozom továbbá arra, a mit már említek, hogy ezelőtt 8 nappal kimondatott, hogy ma fog tárgyaltatni ezen törvényjavaslat, tehát a házszabályokban előirt három napnál tetemesen több idő adatott — épen a javaslat fontosságára való tekintettel — a képviselő urak rendelkezésére. Midőn ezekre egyszerűen rámutattam, arról akarok szólni, hogy mi fog történni, ha a javaslaa napirendről levétetik. A t. képviselő urak a túlt oldalon tagadták, midőn egy képviselő ur azt mondta, hogy ebből legalább is egy évi halasztás származik. Pedig igaza volt. (Ellenmondás halfelöl.) Mindjárt megmondom, miért. Ha a javaslat most nem fog tárgyaltatni, marad természetesen az Őszi ülésszakra. Az országgyűlés összejő, következik azután a delegatiók ülésezése, azután a költségvetés tárgyalása, a mi — a mint az idei praxis is mutatta — be visz bennünket rendesen márcziusba. Egyéb sürgős dolgai is lesznek bizonyosan a képviselőháznak ugy, hogy bizton lehet mondani, hogy a ki azt mondja: ha a tárgyalás most elhalászta tik, az elhalasztás egy évre történik, az a valóságnál egy betűvel sem mondott többet. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert szeretném látni, ha valaki például azt indítványozná,