Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-117

117. országos ülés májas 6. 1885 187 Elek képviselők mentelmi ügyében. Kérem a t. házat, hogy e jelentések Jdnyomatása, szétosztása és napirendre kitűzése iránt intézkedni

s méltóztassék. Elnök: A beadott jelentések ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni és annak idejében napirendre tűzetnek. Több előterjesztés nem lévén, következik az indítvány- és interpellatiós könyv felolvasása. Rakovszky István jegyző: Van szerencsém jelenteni, hogy május 5-ikéről az indítványkönyvben Orbán Balázs indítványa van bejegyezve az 1876: XIV. tör vény ezikk némely szakaszának, nevezetesen a 100. §. b) pontja 2-ik kikezdésének és a 101. §. 2-ik kikezdésének módosítására vonatkozólag. Az interpellatiós könyvben pedig május 6-ról Olay Szilárd, a közmunka- és közlekedési ministerhez, a következő interpellatiót jegyezte be: „Az összes magyarországi vasutak és forgalom elnémetesítésére törekvő Schulverein tizeiméire vonatkozólag." Elnök: Az interpellatiót a képviselő ur az ülés végén fogja megtehetni, az indítvány pedig most fel fog olvastatni, azután arra nézve leszek bátor a t. háznak javaslatot tenni. Rakovszky István jegyző (olvassa Orbán Baláss indítványát). Elnök: Az indítvány ki fog nyomatni, szét fog osztatni és azt hiszem, legczélszerűbb lesz annak indokolását a szombati ülés napirendjére tűzni ki. (Helyeslés.) Következik a napireud és pedig a polgárosított magyar határőrvidéken fennálló házközösségi intézmény megszüntetéséről szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Rakovszky István jegyző {olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a felolvasott s a polgárosított magyar határőrvidéken fennálló házközösségi intézmény megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot harmadszori felolvasásában is megszavazni, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az megszavaztatik és alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett szokott módon a főrendiházzal közöltetni határoztatik. Következik a napirend további tárgya: a véderő és pénzügyi bizottság 147. száma jelentése a honvédorvosi tiszti kar újjászervezéséről szóló 1877. évi XIV. törvényczikk módosítása iránt benyújtott törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a t. ház méltóztatik a jelentést felolvasottnak venni s igy az általános vitát megnyitom. Az első szó illeti a véderő-bizottság előadóját. Tischler Vincze a véderő bizottság előadója: T. ház! A honvédorvosi tisztikar újjászervezéséről szóló törvényjavaslat czélja I honvédségünknél az egészségügyi szolgálatot akként szervezni, hogy ezen intézmény honvédségünk jelenlegi fejlettsége mellett is képes legyen a hozzáfűzött igényeknek minden irányban meg, felelni. A törvényjavaslat e czélt akként véli elérhetőnek, hogy szakítva a jelenleg alkalmazásban lévő átalány-rendszerrel, j az egészségügyi szolgálatra kizárólag — értem a békeállományban — tényleges'szolgálatbeli orvosok alkalmaztassanak, a kik szolgálatukért teljes illetékükkel és pedig rangfokozatuknak megfelelő teljes illetékkel láttatnak el. A mint méltóztatnak tudni, a honvédség felállítása alkalmával eleinte az egészségügyi szolgálat részint magánorvosok, részint pedig, a mennyiben ilyenek voltak és vállalkoztak, szabadságolt állományú orvosok kezébe volt letéve, kik csekély évi átalányban részesültek. Ez a rendszer, t. ház, mindjárt kezdetben igen hiányosnak mutatkozott. Egyik főhiánya e rendszernek az volt, hogy a csekély, csak 300 forintot tevő évi átalányért orvosok kellő számban soha sem jelentkeztek; de azok is, akik jelentkeztek, kiküldetésekre nem voltak használhatók és kizárólag csakis helyi szolgálatban alkalmaztattak. Egy további lényeges hiánya e rendszernek az volt, hogy azon orvosok, kik szolgálatra jelentkeztek, a csekély évi átalányból meg nem élhetvén, önfentartásuk érdekében kénytelenek voltak minden buzgalmukat, igyekezetüket és törekvésüket magán praxisuknak szentelni és minél kevesebbet a honvédelmi intézménynek. És ép azért, mert ezen orvosokat leginkább magán praxisuk foglalta el és mert továbbá ezek tulajdonkép a honvédség statusához soha sem tartoztak,szolgálni tulaj donképen soha sem szolgáltak, ez orvosok nem is voltak soha otthonosak a tulaj dónk ép eni honvédségi egészségügyi szolgálatban ; már pedig akár honvéd, akár általában a katona-orvosoknak a gyógykezelésen kivüí teljesen ismerniök kell a katonai szolgálatot is. A jelzett rendszernek ezen hiánya a törvényhozást már honvédségünk felállítása után mintegy 3 évvel arra birta, hogy részben szakítva az átalányrendszerrel, az 1871: VII. törvényczikkben a honvédelmi ministert felhatalmazza arra, hogy minden négy honvéd zászlóalj után egy tényleges állományú orvost alkalmazhasson, rangfokozatának megfelelő illetékkel. És midőn t. ház, a gyakorlatban ez sem bizonyult elégségesnek, a törvényhozás még tovább ment; 7 év múlva, 1877-ben, a XIV. törvényczikkben mintegy 63 tényleges állományú orvosi állomást rendszeresített, ugy hogy ezentúl honvédségünk főbb parancsnokságainál, nevezetesen a központnál, a Ludovica-és a lovassági iskolában, a dandároknál, a kerületi parancsnokságoknál mindenütt tényleges állománybeli orvosok látták el az egészségügyi szolgálatot s csakis a 24*