Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-117

188 117 emágos ülés ns?juK 6- 1X85, honvédség alosztályai voltak azok, a hol még szabadságolt állományú orvosok alkalmaztattak a ré;;i át: lány mellett Ezekből t. ház, az a tanulság, hogy minél inkább fejlődött honvédségi intézményünk, annál kevésbé volt kielégítő az átalányreudszer, minek szükségkép e rendszer teljes megszüntetésére kellett vezetni. De t. ház, ugy a véderő-, mint a pénzügyi bizottság, midőn e törvényjavaslatot tárgyalták, figyelembe vették az átalányrendszernek nemcsak eddig tapasztalt hiányait, továbbá nemcsak azt, hogy a törvényhozás e rendszernek elégtelenségét már maga elismerte az 1871. és 1877-iki törvényczikkekben, hanem figyelembe vették főleg és első sorban az egészségügyi szolgálat fontosságát. Én azt hiszem t. ház, hogy az egészségügyi viszonyok fontosságát felesleges volna magyaráznom, mert hiszen nem találkozik a világon senki, ki kétségbe merné vonni azt, hogy az egészségügyi viszonyok bármely csapat harczképességét nogy mértékben befolyásolják. Az a csapat, mely egészséges, harczképes is; az pedig, a mely nem egészséges nem is harczképes, de még kevésbé harczképes a mai harczászat mellett, a mely a csapat legénységnek physicai erejét igénybe veszi, a mint mondhatom, honvédségünknél is teljesen igénybe veszi és kimeríti. És épen azért, mert a m?i harczászat a legénység physicai erejét teljesen igénybe veszi, kötelessége a törvényhozónak gondoskodni a jó egészségügyi szolgálat első feltételéről, tudniillik az orvosokról. (Helyeslés.) Igaz az is, t. ház, hogy a törvényjavaslat intézkedése által mintegy 52,000 forint évi költségtöbblet származik.Ez minden esetre oly költségtöbblet,mely pénzügyi és gazdasági viszonyaink között kellőleg figyelembe veendő. Es kellőleg figyelembe vétetett ez ugy az egyik, mint a másik bizottság részéről; de miután a tapasztalás szerint a honvédségnél létező orvoshiányt máskép a jelenlegi átalányrendszer mellett egyáltalában fedezni nem sikerült, miután továbbá a honvédelmi misuster ur nyilatkozata szerint ezen hiányon az által, hogy az orvosokat ténylegesítjük, segíteni lehet: ugy a pénzügyi mint véderő bizottság ezen költségtöbbletet indokoltnak találta és elfogadta. Azért bátor vagyok mindkét bizottság nevében a törvényjavaslatot általánosságban elfogadásra ajánlani, (Helyeslés.) Thaly Kálmán: T. ház! A t. előadó ur imént hallott fejtegetésében a honvédséget beszédje elején kifejlett intézménynek nevezte. Én óhajtanám, hogy a honvédség minden tekintetben kifejlett volna, de fájdalom, sok tekintetben a honvédséget, létezésének 16. évében is nagyon fejletlennek, csonka intézménynek vagyok kénytelen mondani, csonkának mindaddig, a mig tüzérséggel és műszaki csapatokkal nem bir. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt mindannyiszor hangsúlyozni kell, valahányszor a honvédség fejlettségével dicsekednek. A honvédség csonka és fejletlen és hogy az csonka és fejletlen még oly karaiban is, minő a leghumanitariusabb követelményeknek megfelelő egészségügyi kar, mutatja épen az előttünk fekvő törvényjavaslat. Azon állapotok, melyek a honvédség egészségügyi karánál léteztek, már régen igényeltek volna behatóbb reformot; és mivel erről kivan gondoskodni a szőnyegen levő törvényjavaslat, a melyet csakugyan az eddigi állapoton való javítmánynak tartok, azért azt én elfogadom és mellette szólok. Azonban méltóztassék megengedni, hogy egy némely körülményt haugsúlyózzak, miután igen ritka eset, hogy az ellenzék mellette szavaz egy törvényjavaslatnak, indokolnom kell, mint az ellenzék egyik tagja, hogy miért fogadjuk el a törvényjavaslatot. (Halljuk!) De továbbá összefügg a kérdés a honvédség lételemeit alapjában megtámadó másik kérdéssel, melyet ez alkalommal felszólalásom végén szintén szóba kivánok hozni. A honvédség egészségügyi karának szervezete,hogy minő volt 1869 — 1873-ig, azt a t. előadó ur vázolta, nem akarom ismételni. A szervezet csakugyan nem mutatkozott kielégítőnek és hajói emlékszem, 1878-ban behivatott egy tanfolyam, a melyben rendes honvédségi orvosok képeztettek; az az akkor dandárorvosoknak, most pedig ezredorvosoknak nevezett 25 tagból álló kar ott nyerte kiképeztetését. Azonban tudjuk, hogy ezek létszáma elégtelen. Ezek, mint az előadó ur is jelezte, a polgári orvosokon kivüla kik 300 frt átalányban részesültek, 66 személyből állanak. Ha tekintjük, hogy egy 150—160,000 főből álló haderő békekeretét 66 orvos látja el,akkor lehetetlenség, hogy az egészségügyi administratió a legjobb iparkodás mellett is kielégíthető lehessen. Azon kivül az orvosi karra, mely a honvédségnél eddig tényleges állományban volt, csüggesztőleg hatott az a körülmény, hogy mig a honvédség többi karában jelentékeny mértékben részesültek a tisztek előmenetelben, itt eddig semmi előmenetel nem volt, ugy hogy nem ritka eset, hogy'a kit 1873-ban az új dandárorvos behozott mint közembert, ma már ugyanannak parancsnoksága alatt áll, mert a közemberből őrnagy lett, ő pedig csak százados maradt. Én természetesen nem szavazok meg egy állást csak azért, hogy avancment-t nyújtsak valakinek, hanem hangsúlyoznom kell ezen körülményt is, hogy az a tényleg szolgáló orvosi kar szolgálati buzgalmát nem fokozhatta. Ez okoz ta azt, hogy az orvosi karból számosan és épen a jobb elemekből részint a szabadságolt állományba helyeztették magukat, részint eltávoztak, szóval nem érezték az ő tehetségeikhez képest a szolgálati viszonyokat kielégítőknek s ez épen nem emelte a kar tekintélyét.