Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-116
116 országos ülés május ä. 1885 183 külön vagyont is szerezhet az egyes tag, mindez olyan körülmény, a mely a házközösségi intézmény eszméjével össze nem egyeztethető és további fejlődésében okvetlenül annak felbontására vezet. {ügy van! jobbfelől.) És ezt a feíbomlási, felbontási proeessust előmozdítja még az 1872. június 9 én kelt királyi rendelet, mely törvényeinkben is mint 1873 : XIX. törvény ezikk iktattatott be. Ezen 1873 :XIX. törvényczikk már világosan kimondja, hogy a házközösség az ahhoz tartozó jogosultak többségének akarata folytán szétbontható; kimondja azt, hogy az egész házközösségből annak egyes részei kiválaszthatók; kimondja különösen azt, hogy az egyes tagok elhalálozásuk esetén az őket illető részről külön rendelkezhetnek, a mely jog kihasítás által érvényesíthető; kimondja továbbá azt, hogy ha a házközösség egyes tagja adósságot csinál, ezen adósság behajthatása végett a házközösségi vagyonból őt illető részre végrehajtás vezethető és ez az egész házközösségi vagyonból kihasítható. "Mindezen intézkedések által a házközösségek fennállásának feltételei egyáltalában eltörültettek; mert lehetetlen az ily intézményt fentartani, akkor midőn a házközösségi vagyon szétdarabo^sa lehetővé válik és midőn ez a szétdarabolás az egyes tagok jóakaratától függ, akkor fog az szétdaraboltatni, a midőn azt akarják. Ily körülmények közt a házközösség nem maradhat fenn, tespedhet ideig-óráig, de virágzásnak semmi esetre sem indulhat . A dolgok ilyen fejlődésénél fogva bátran el lehet mondani, hogy akkor, midőn a volt határőrvidék azon különös rendeltetése, hogy minden harczképes tagja harezba indulni tartozik, tartozik a hazát védeni és egész életén át e hivatásának élni, midőn e hivatásától megfosztatik, megfosztatott létjoga a házközösségi intézménynek. A házközösség azon sajátságával, hogy ott a vagyon a házközösség összességét illeti, az egyéni tevékenységet legnagyobb mérvben megbénítja és a rendes munkásságra nézve a kellő ingert nem íjyujtja; ezen sajátságával az lintézmény a mai életben kiáltó anaehronismus. Énnek fentartása, különösen' tekintetbe véve azt is, hogy azon romboló hatásnál fogva, melylyel az 1872-iki királyi leirat rendelkezik, mely szerint a legszorgalmasabb tagja a házközösségnek soha sem tudja, hogy mely napon virrad arra, hogy a közös vagyon egészen elpoesékoltatott és igy létezési feltétele fölött folytonosan damoklesi kard függ, mutatja t. ház, hogy azon vidéknek, melynek lakosai ezelőtt tiz évvel csatoltattak vissza az anyaországhoz s mely fölött tiz évvel ezelőtt nyerte vissza a magyar törvényhozás és kormány intézkedési jogát, hogy e vidék szükségletei és követelményei iránt kellő figyelemmel és a szükséges gondossággal nem viseltetnénk épen akkor, ha ezen állapotot tovább is fentartani akarnánk. Ha valami, ugy ezen állapot további fentartása volna alkalmas és képes az elégületlenséget azon vidéken előidézni, mert ha Izákovits Milán t. képviselőtársam azt mondja, hogy azon a vidéken a házközösség intézményének uralma alatt bizonyos jólét és rendezett anyagi állapot létezik : akkor arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy azok maradványai azon romlatlan ősi szerkezetnek, de nem eredményei azon állapotnak, a mely most létezik. Ezen intézmény most káros befolyással van, mert alig tiz éve hogy életbelépett, teljes mérvben még nem fejlődött ki, de ha meghagyjuk továbbra is a jelen állapotban, bizonyára tönkre tétetik ugy a szellemi, mint az anyagi jólét és új fölvirágzásra, mig a törvény e részben helyesen nem intézkedik, kilátás nincs. Én, t. ház, nem akarok kiterjeszkedni most a megszüntetés egyes módozataira, mert erre nézve felszólalás nem történt, sem az alaki eljárásra, mely ugy látszik közmegnyugvással találkozik. Csak egyet akarok megemlíteni. Midőn e vidék ezelőtt tiz évvel az anyaországhoz visszacsatoltatott, midőn a magyar törvényhozás és magyar kormány hatásköre reája kiterjesztetett, e vidék lakosságában meg volt a jóakarat és őszinte szándék, hogy épen oly jó hazafiak lesznek és őszintén csatlakoznak az országhoz, mint a mily hagyományos hűséggel viseltetnek az uralkodóházhoz. De ők'egyenjogú testvérek akarnak lenni s nem az erősebb hatalom jogánál fogva alattvalói, egyenjogú testvérek, kik minden jóban, hátrányban, örömben, búban egyenlően osztoznak az ország többi lakosaival. Ezt t. ház, csak ugy lehet elérni, hogy ha azon törvények, a melyek az ország többi részeiben érvényesek, kiterjesztetnek a visszacsatolt végvidékre is. Tudjuk mindnyájan, hogy az általános magánjogi törvénykönyv készülőben van, hogy az talán néhány rövid év lefolyása alatt fog tárgyaltatni és érvényre emeltetni és ha az el fog fogadtatni, szükséges, hogy az az ország valamennyi részére kiterjeszkedhessek és hogy az országnak egy része se legyen, a melyre az kiterjeszthető nem lenne. Szükséges ennélfogva, hogy ott, a hol e törvény létesítése akadályba ütközhetnék, ezek idejekorán eltávolíttassanak. Ily akadály volna a házközösség intézménye, ha az továbbra fentartatnék, mert bármiképen szóljon és készüljön is el az általános magyar magánjog, nem hiszem, hogy azt akkép lehessen elkészíteni, hogy annak keretébe a házközösség intézménye beillesztethető legyen. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezek alapján ajánlom a törvényjavaslatot a t. háznak elfogadásra. (Élénk helyeslés a jobbfelől.) Elnök: Szólásra senki sem lévén félj egyezve, az általános vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját.
