Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-116

182 116. országos ölés reájus 5, 18 5 tésére szükségesnek mutatkozik, kész vagyok megszavazni. Azonban semmi esetre sem oly kedvezményt, mely e törvény végrehajtásának halasztását czélozza. Ezeket óhajtottam előadni s ezzel kijentem, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Dániel Ernő : T. ház ! Nem szándékoztam e kérdésben felszólalni, de Izákovits képviselőtársamnak felszólalása mintegy kötelességemmé teszi, hogy szintén szót emeljek, mert miután ő volt az egyedüli képviselő azon érdekelt vidék részéről, a ki ezen tárgyban felszólalt, hallgatásom igen könnyen azt a hitet terjeszthette volna el, hogy az összes érdekeltség osztozik Izákovits t. képviselő ur felfogásában. Mint azon vidék képviselője, kénytelen vagyok tehát ennek ellensúlyozására szót kérni és mindenek előtt kijelenteni, hogy azon nézetben, melynek Izákovits t. képviselő ur kitejezést adott, nem osztozik azon vidék összessége, melyre nézve ezen törvényjavaslatnak érvénye ki fog terjedni. Mindenek előtt ellent kell mondanom ann;k, minthogy ha oly nagy hirtelenkedéssel szándékoltatnék ezen törvényjavaslat keresztülvitetni. En ugy tudom, hogy e törvényjavaslat még a múlt országgyűlésen és ismételten a múlt ülésszak kezdetén nyújtatott be és hogy hosszas bizottsági tárgyalásokon ment keresztül, sőt alkalom nyújtatott azon vidék érdekeltjeinek is a nyilatkozásra, kikre e törvényjavaslat vonatkozik s mint tudom, ezek nyilatkoztak is. (Ugy van! jőbbfelol.) Osztozom a t. képviselő ur azon nézetében, hogy ezen kérdést ugy kell megoldani, hogy minél kevesebb elégületlenséget okozzunk s minél inkább iparkodjunk fentartani azon anyagi jólétet, melyet ő ott a végvidéken hangsúlyozott s minél inkább iparkodnunk kell a nagy rázkódtatásokat elkerülni. Mielőtt ekérdé s bővebb fejtegetésébe bocsátkoznám, mindenek előtt felmerül azon kérdés, hogy egy általán szükséges-e a házközösségeket megszüntetni s ha igen, helyes és czélszerü" azon mód, melyet a törvényjavaslat proponál. A házközösségek keletkezése azon időkre vihető vissza, melyekben az ország délvidékei a török invasiók folytán elnéptelenedtek s azoknak újra benépesítésére szláv törzsök hivattak az országba. Ezen intézmény tehát tisztán szláv eredetű, melyet a bevándorolt szláv törzsök hoztak magukkal. Kezdetben ez intézménynyel nem igen sokat foglalkoztak az illető bécsi kormánykörök — mert a házközösségek mindig a bécsi katonai hatalom kormányzása alá voltak rendelve — és csak akkor kezdettek azzal bővebben foglalkozni, midőn meggyőződtek arról, hogy ezen intézmény katonai ezélokra különösen kihasználható. Ezen szempontból történt ezen intézmény első szerves szabályozása az 1807. évi úgynevezett Grnndgesetz-czel, melyben ugyan az intéző körök azt nyilatkoztatták ki, hogy e házközösségek „mit der gewissenhaftesten Beriieksichtigung der Volkssitten" rendezték, de lényegesen eltértek a népszokástól, azért hogy azt minél inkább alkalmassá tegyék katonai czélok kihasználására. Eltérés a népszokásoktól volt az, hogy az egyénnek az összeséggel szemben bizonyos jogokat concedáltak; eltérés a népszokásoktól volt az, hogy megengedték azt is, hogy a házközösségbe nemcsak a közvetlen vérségbeli köteléken alapuló rokonság tagjai vétessenek fel, hanem egyszersmind egész idegenek is, tisztán azon czélból, hogy ha valamely házközösségi családnak harczképes tagjai nem volnának, e czélra idegenek is felfogadtathassanak. És daczára annak, hogy ezen úgynevezett Grundgesetz volt a házközösségi intézmény első szerves szabályozása, már magában foglalja a házközösségi intézmény felbomlásának csiráját az által, hogy az egyéneket a házközösséggel szembe állítja és külön jogokat ad nekik. Nevezetes az 1807. évi Grundgesetz még arról is, hogy nemcsak ott fejlesztette és szabályozta a katonai kormány ez intézményt, a hol azt készen találta, tudniillik a szláv törzseknél, hanem kiterjesztette ez intézményt mindazon vidékekre is, a hol azt katonai ezélokra alkalmasnak találta és a mely vidékek lakóinak természete és sajátságos jellege ez intézményt perhorreseálta kiterjesztette románokra, németekre magyarokra és egyéb nemzetiségekre is. Azon hadászati szempont, mely indító okul szolgált az 1807. évi Grundgesetz létrehozására, lényegében fő indok volt az 1850-ik évben keletkezett Grundgesetz létesítésére. Az 1850. évi Grundgesetz nagyjában ismétli és megerősíti ugyan az 1807-ikGrundgesetz-et, de a 40-es években elterjedt szabadelvű eszmék áramlatától nem tudta magát elvonni, a mennyiben azt decretálta, hogy a házközösséghez tartozó birtokot a házközösség tagjainak tulajdonjoggal ruházta fel és kiterjesztette az e birtokhoz való jogosultságot a házközösség nőtagjaira is. De még egy más rendelkezést is tartalmaz az 1850-iki Grundgesetz, a mely szerint a házközösség tagjai nemcsak hogy házközösségi vagyonból birnak aránylagos részt, hanem ezenkívül még külön vagyont is szerezhetnek maguknak, a mi körülbelül megfelel azon fogalomnak, a mélyet a római jogban peculiumnak szoktak nevezni. De látjuk, hogy a házközösségi intézménynek folytonos fejlődésével minden alkalommal és körülmények közt szaporodnak egyszersmind azon elemek is, a melyek már ezen intézménynek felbontására vezetnek, mert tény az, hogy e jogosultság kiterjesztetvén a nőtagokra, az egyén érvényesülése annyira kiemeltetvén, hogy magának