Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-116
116 országos ülés május 5. 1885. 177 vétetett az, hogy a gyermekek igényének biztosítása végett kizárólagos örökösödési joguk telekkönyvikig bekebelezendő. Bizonyos megrövidítések és visszásságok el nem kerülhetők, bármely rendszer vétessék alapul, midőn egy ily intézmény megszüntetéséről van szó, de nem lehet e miatt az elvet magát íeladni. A birtok szétdarabolását hasonlóan csökkenti az, hogy a hajadonnak jutó rész nem adatik ki természetben, ha a többség azt nem találj a előny Ősnek, hanem annak becsértéke fizettetik, a mi nem lehet sérelmes, mert addig is a leány férjhezmenetelekor csak igen csekély kiházasítási segélyben részesült. Továbbá azon tagokkal szemben, a kik a ház közösségen kivül élnek, de szintén jogosítottak, a kiknek azonban épen a házközösségen kivül tartózkodása igazolja azt, hogy nincsenek reá utalva azon föld birtokára, mely a házközösségi vagyonból megilletné, jogában áll házközösségi többi tagoknak, illetve azok többségének azt követelni, hogy ezeknek osztályrészük ne adassék ki természetben, hanem csakis annak becsértéke. Az ilyen tagok rendesen lelkészek, katonatisztek és hivatalnokok, a kik a határőri rendszer szerint nem lehettek tagjai a házközösségnek, de kiknek fennmaradt a joguk, hogy abba bármikor visszaléphessenek és azon esetre, ha a házközösség felbontalak, osztályrészük kiadassák. A bizottság azt hiszi, hogy az ilyen tagokra nézve nem jogsértés az, ha nem adatik ki természetben az őket illető vagyonrész, hanem csak annak becsértéke, a mi által a birtokfeldarabolás elkerültetik. A felosztási módot illetőleg Temes és Torontál megyék felirata azt hangsúlyozza, hogy az ottani volt határőrök az ágak szerinti felosztást tartanák czélszeríínek és ennek jogosságát bővebb érvekkel igyekeznek kimutatni. Az igazságügyi bizottság ezen érveknek beható tanulmányozása után is megmaradt a már említett azon elv mellett, hogy fejenkint osztandó fel a vagyon, mert az ágak szerinti felosztás esetleg igazságtalan is lehet és czélszerütlen. Az igazságiígyminister ur által előterjesztett törvényjavaslatban ki volt az fejtve, hogy egyes esetekben minő hátrányokat vonhat maga után az ágak szerinti felosztási kulcs alkalmazása. Én nem akarok a részletekre kiterjeszkedni, hanem megmaradok az elvnél. Az ágak szerinti felosztásnak ugyanis két módja lehetséges. Vagy az. a mit Temes és Torontál megyék felirata kifejez, hogy az igy felosztott vagyon ági vagyon marad és a legutolsó felmenő birtokába adatván át, az ő tulajdonjogaként telekkönyveztetik be. A másik mód pedig az, hogy jelenleg megosztatik a közös vagyon az ágak szerint és átír atik az illető ág legidősebb tagjára, illetőleg a KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. VI. ÍÖTJT. / legutolsó felmenőre, de ennek elhalálozásával a vagyon szétosztatik a többi tagok közt az általános örökösödés szabálya szerint. Ezen felosztási kulcsot azonban nem lehet elfogadni, mert igaz ugyan, hogy a vagyon kevesebb részre oszlana szét első alkalommal, hanem ha azután ági vagyonként az említett első módozat szerint fenntartatik, annyi hitbizomány keletkezik, a mennyi ág van a házközösségben ; megint holt vagyon teremtetik és ez által megint csak visszatérnénk a szabad tulajdon és forgalom azon megszorításaira, a melyek megszüntetését e törvényjavaslat czélozza. Ha pedig a legutolsó felmenő halála után széjjelosztatik a vagyon, ezzel csak azt érjük el, hogy a szétosztás nem most rögtön történik, hanem később, a midőn a legutolsó felmenő, a legidősb tag elhalálozik ; de másrészről az ily felosztás azt vonná maga után, hogy a házközösség azon tagjai, a kik jelenleg egyenjogosultak és családfők, alárendelt viszonyba jutnának a legutolsó felmenővel a legidősebb felmenővel szemben; a mely nem önálló vagyoni fejlődése megakadályoztatnék, szabad tulajdona bár csak azon felmenő éltében leköttetnék minden biztosítéka nélkül annak, hogy elidegenítheti s ekként csak újólag oly visszás helyzet teremtetnék, mely nem felel meg a fejlődöttebb jogi élet és rendszer követelményeinek. Mindezen okokból az ági feloszlásnak sem az egyik, sem a másik módját nem tartom elfogadhatónak. Van még egy kérdés, a mely lényeges befolyással bir az ügy helyes megoldására ég az egész törvényjavaslaton végig vonul. Ez a kérdés az, hogy mely eljárás szerint eszközöltessék a házközösség megszüntetése s illetve a vagyon felosztása, tudniillik birói vagy közigazgatási úton? Mindaddig, mig vitás kérdések nem merülnek fel, az eljárás természetesen peren kívüli eljárás jellegét viseli s kétségtelenül áll, hogy itt magánjogi viszonyok rendezéséről van szó és igy ezen ügy a birói hatóság körébe lenne utasítandó. Azonban az ügy természetéből folyó és a gyakorlati alkalmazásra befolyással bíró akadályok merülnek fel a birói eljárás ellen. És ez az oka annak, hogy az igazságügyi bizottság hozzájárult a ministeri javaslat álláspontjához, hogy a házközösség megszüntetése s a vagyonfelosztás közigazgatási úton eszközöltessék, tehát a közigazgatási forumok elé utasittassék. A főnehézség a birói eljárás ellen az, hogy miután a helyszínén eszközlendŐ a tárgyalás, mozgósítani kellene a bíróságokat, melyek az illető területen vannak és akár egyes, akár társas bírósághoz utasittassék a kérdéa, a bíráknak mindig úton kellene lenniök az ügyek lebonyolítása végett. Hogy pedig ezt a mostani birói személyzet, rendes munkája fellett meg nem bírná, az világos, Beállana tehát '^/: 23