Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-116

176 116 orszánros «Iés május 5. 1S85. don kívánja megoldani és hogy az minden irányban ezélszeríí intézkedéseket tartalmaz-e vagy sem ? A törvényjavaslat egyik főelve az, hogy a házközösség megszüntetésével egybekötött vagyonfelosztásra a felek akaratának lehető tág tér adassék, hogy egyesség útján rendezhessék akaratuk szerint az osztályt minden megszorítás nélkül és nemcsak hogy kimondotta, hogy először is e törvény életbelépése után két évi idő engedtetik, mely alatt idejük marad a volt határőröknek egyezség utján a házközösséget megszüntetni, de kimondta azt is, hogy ezen idő lejárta után a tárgyalás bármely stádiumában mindaddig, mig véghatározat jogérvényessé nem válik, jogában áll a feleknek saját kényük-kedvük szerint megosztani a vagyont és épen azon okból, hogy a felek akarata és kivánalma a lehető legnagyobb mérvben figyelembe vétetik, kimondotta azon elvet is, hogy a titkos osztályok, melyek, mint már bátor voltam említeni, eddig oly nagy számban történtek, figyelembe vétessenek,ha birtokvétellel tényleg foganatosíttatott. Ugyanis az igazságügyi bizottság abban találta annak eriteriumát, hogy az osztály a felek közös akaratával jött létre, hogy az egyes osztályosok osztályrészeiket birtokba is vették. Egyebekben az összes eddig eszközölt titkos osztályokat, egyezségeként figyelembe vette és ez által azt hiszem, a hivatalos beavatkozás igen csekély körre fog szorítkozni és a volt határőröknek lehetővé tétetik az áj jogrendbe minden megrázkódtatás nélkül való átmenetel az által, hogy a vagyonfelosztás módja szabad akaratuktól függ. Ha pedig beáll a hivatalos beavatkozás esete, midőn e két év lejár és az egyezség létre nem jött, vagy pedig a házközösségi tagok látván, hogy egyezségre nincs kilátás, előbb kérik a hivatalos beavatkozást, ez esetben is a felek akarata mérvadó azon irányban, hogy a vagyonfelosztás tényleg eszközöltessék-e vagy pedig tisztán a tulajdoni arány megállapítására szorittassék. Ez pedig lényeges és nagyfontosságú dolog, mert természetesen a mint megszűnik a häzközösség, a közös vagyont vagy természetben meg kell osztani a házközösségi tagok közt vagy pedig a tulajdoni arányt kell megállapítani, hogy oly állapot létesíttessék, mely a magánjog szerint érvényes. Ha tehát a törvény e tekintetben is a többség akaratát figyelembe veszi, megint megkönnyíti lényegesen a házközösség felosztását, mert tudjuk, hogy a vagyon tényleges felosztása, különösen ingatlannál, igen nagy nehézségekkel jár, részint természeti nehézségekkel, részint azért is, mert a megosztás után külön gazdasági felszerelések szükségesek, melyek pénzbeli tőkét igényelnek, ezek hiányában tehát a tényleges felosztás nem lehetséges, ott pedig a hol a többség a tényleges felosztást perhorrescárja, ezt a törvény sem engedi meg, hanem az egész eljárást a legszüksé- l gesebbre szorítja, hogy a telekkönyvezés megtörténhessék, tudniillik egyedül a tulajdonjogi arány megállapítására. Ezek után legfontosabb kérdés, hogy mily kulcs szerint eszközöltessék az osztály? Mindaddig, mig a felek közt az egyetértés meg van, az egyezség útja használtatik, e kérdés nem merül fel, mert jogukban áll a felosztást vagy fejenkint egyenlő részekben, vagy családonkint, vagy ágonkint, szóval az ő tetszésük szerint eszközölni. E tekintetben semmi megszorítás nem történik. De a kérdés acuttá válik, midőn a felek közt az egyetértés nincs meg és hivatalos beavatkozás szükséges, hogy tehát ekkor minden egyes tagnak része mily kulcs szerint állapíttassák meg. Ugy a ministeri törvényjavaslat, mint az igazságügyi bizottság azon elvet fogadta el, hogy a megosztás kulcsául a fejenkénti egyenlő osztály veendő. Erre az szolgáltatot okot, hogy ugy az alaptörvényekben, mint 1873. évi XXIX. törvényczikkben azon elv volt elfogadva, hogy valamennyi házközösségi tag egyenlő részben tulajdonosa a házközösségi vagyonnak. Az 1807-iki törvénj^ben ugyan a férfi tagokra volt a fősűly fektetve, tekintettel a határőri szolgálatra, de az 1850-iki alaptörvény 22. §-a bár első sorban ez is a férfiakról szól, mégis azt mondja, hogy azok kihalta után a nők az egyenjogú tulajdonosok. Ebből azután levonatott az az elv, melyet már az 1873-iki törvény elfogadott, hogy tudniillik mindegyik tagot egyenlő rész illett. Ezen elv ellen az az ellenvetés tétetett, hogy az a volt határőri birtokok nagy szétforgácsolását vonja maga után és így a vagyon csupa apró parcellákra fog feibomlani, ha a tagok száma szerint osztatik fel. Ezek ellenében bátor vagyok megjegyezni, hogy a mint már kiemeltein, a hivatalos beavatkozás meglehetős csekély körre fog szorítkozni és nagy szétdarabolás nem lesz, azért először mert a titkos osztályok figyelembe vétetnek és mert hogy az egyezségi út minden tekintetben előnyben részesül; másodszor nem lesz minden esetben tényleges felosztás, hanem sok esetben csak a tulajdonjog arányának megállapítása, tehát nem fog szétdar ab oltatni a birtok és harmadszor ennek a szétdarabolásnak ellensúlyozására, mely egyes esetekben beállhatna, a törvényjavaslat tartalmaz bizonyos intézkedéseket, melyek nézetem szerint lényegesen oda fognak hatni, hogy e feldarabolás a lehető legkisebb körre szorittassék. A 25. és 29. §-okban ugyanis felvétetett az az intézkedés, hogy ott hol az apa a gyermekeivel concurrál, ne adassék ki természetben mindenkinek része külön-külön, hanem a gyermekek része az apa részével egy tagban és az atya nevére Írassék. Igaz, hogy ennek ellenében felhozható, hogy ez által megsértetik a gyermek joga, mert a mostani törvény szerint egyenjogú tagok az apával. Azonban ép e tekintetből fel-